Transzszibériai vasút, nyugati pályaudvar – David Cronenberg: Eastern Promises / Gyilkos ígéretek

2008. február 14. – írta Ferenczi Szilárd

London. Szakadó eső. A városban, ahol sosem havazik, az arab borbély unokája borotvával nyiszálja egy orosz emigráns torkát, majd egy orosz tinédzser szülés közben vérzik el a műtőasztalon. David Cronenberg ezekkel a képekkel – két halálesettel és egy születéssel – nyitja erőszakos drámáját.

Színes magyar noir* – Gigor Attila: A nyomozó

2008. február 6. – írta Zágoni Balázs

Amikor elolvastam a film.hu-n a forgatókönyv feltöltött néhány oldalát, két dolgot már sejtettem. Az egyik, hogy Gigor Attila tud írni. A másik, hogy A nyomozó egy noir film. Hogy lehet egy magyar elsőfilmes rendező kisköltségvetésű produkciója noir? Hát úgy, ahogy a Coen fivérek Az ember, aki ott sem volt című filmje: neo-noir. De nem kell mindenáron fekete-fehérnek lennie.

Orral lefele – Novák Erik: Zuhanórepülés

2008. február 3. – írta Buzogány Klára

„Tündérmese az ezredforduló Budapestjének egyik legkevésbé sem romantikus szegletéből" – harangozza be a filmet az ismertető. Nehéz azonban tündériként felfogni ezt a sötét, tipikusan hollywoodi motívumrendszerre épülő krimit.

Egy újszülöttnek minden zsánerfilm új – Ridley Scott: American Gangster / Amerikai gengszter

2008. január 15. – írta Bán Attila

Az Amerikai gengszter című Ridley Scott-film Frank Lucas harlemi drogbáró történetét meséli el, aki a vietnami háború idején hatalmas vagyonra tett szert Vietnamból csempészett heroin forgalmazásával.

Minden részlet számít – David Simon: The Wire / A drót

2007. április 15. – írta Szilágyi Zoltán

A 2002-ben induló, immár negyedik évadját taposó sorozat be tudja hálózni az egyszeri nézőt is. Úgy éri ezt el, hogy pusztán néhány szabályt hagy érintetlenül az amerikai tévésorozatok rendszeréből, a többi konvenciót pedig kíméletlenül megszegi.

Két féltégla nem tégla – Martin Scorsese: The Departed / A Tégla

2007. január 15. – írta Jakab-Benke Nándor

Scorsese visszatért! Egyrészt talán az Oscar-várományosok közé (az egyike az öt amerikai rendezőnek, akik ötször voltak nevezve, de egyszer sem díjazva), másrészt pedig a gengszter-maffia-miliőbe, aminek ő az igazi mestere.

A tökéletes bűntény – Fabián Bielinsky: El aura / Aura

2006. november 15. – írta Tóth Orsolya

Aprólékosan ábrázolt, kitömésre váró állatbőrök, megnyugtató zenei aláfestéssel – látvány és hang ellentétével kezdődik az Aura, melynek első perceiből kiderül, hogy nem a megszokott műfajfilmmel lesz dolgunk. Bielinsky másfajta dramaturgiával tagadja meg a bűnügyi film sablonjait, egyúttal újra is építve ezeket, csak más tér-idő egységet emel ki, és másképp helyezi rá a cselekményt. A film indítása elbizonytalanítja a nézőt, megszűntetve a filmbeli valóság értelmezhetőségét.

Kék fény – Bűnügyi tévésorozatok az Álomgyárban

2006. október 15. – írta Varró Attila

Soha nem készült annyi televíziós sorozatból szélesvásznú adaptáció Hollywoodban, mint az elmúlt tíz évben – beleértve a televízió és mozifilm tartalmi-formai kölcsönhatásának fénykorát jelentő hetvenes éveket is, melynek dús táptalaján olyan filmklasszikusok születtek, mint a Hálózat vagy Az elnök emberei.

Óda egy pisztolyhoz – Thomas Vinterberg: Dear Wendy / Kedves Wendy

2006. augusztus 15. – írta Váró Kata Anna

„Kardtól vész mind ki karddal él.” Csábító ilyen idézettel kezdeni a Thomas Vinterberg rendezte Dear Wendy kritikáját, ugyanakkor félrevezető is, mert még azt sugallhatja, hogy itt egy jelentős filmről van szó, komoly morális tartalommal.

Videoképek útvesztőjében – Michael Haneke: Caché / Rejtély

2006. június 15. – írta Zsizsmann Erika

Haneke első játékfilmje óta – néhány kivétellel – ugyanazokból az elemekből építi fel alkotásait: a felbomlásra, pusztulásra ítélt polgári család, a videó és a televízió ijesztő lehetőségekkel bíró médiuma, az öncélú erőszak, fikció és valóság felcserélhetősége. A formai elemek is ismétlődnek: hosszú, lassú, állókamerás beállítások, kihagyásos szerkesztésmód, élesvágás.