Steve McQueen: 12 Years A Slave / 12 év rabszolgaság Steve McQueen: 12 Years A Slave / 12 év rabszolgaság

Rabszolgapassió

Steve McQueen: 12 Years A Slave / 12 év rabszolgaság

ÉRTÉKELD A FILMET!
12 év rabszolgaság
Steve McQueen
2013
12 év rabszolgaság

12 év rabszolgaság

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Steve McQueen rabszolgafilmje a Django elszabadul ékes ellentéte: a popkultúra segítségével végrehajtott bosszúszolgáltatás helyett a rabszolgasors horrorjára, szenvedésére fókuszálja tekintetét – az Éhség és A szégyentelen rendezőjétől ismert, kimért esztétikával.

Solomon Northup biográfiája különleges helyet foglal el a rabszolganarratívák sorában. Az átlagnál műveltebb Solomon ugyanis nem rabszolgaságba született: zenészként dolgozott, mikor két kifogástalan modorú gentleman egy munkaajánlattal elcsábította Washingtonba, ott bedrogozta és eladta rabszolgának 650 dollárért. Rögtön a szabadulása utáni évben, egy fehér egyetemi diák segítségével írta meg hányattatásainak beszámolóját. Az önéletrajzi rabszolgatörténetek között ugyan akadnak „izgalmasabbak” vagy jobban megírtak (például a Frederick Douglasé), de ezeket nem is irodalmi műnek, hanem tényszerű beszámolóknak, passiójuk emlékkönyvének szánták. Hogy tájékoztassák a széles (északi) tömegeket arról, milyen is a (déli) rabszolgák élete, mit kell elszenvedniük a napkeltétől napnyugtáig tartó gyapotszedés során, hajcsárok és felügyelők ostora alatt, uruk szeszélyének kiszolgáltatva. Northup írása is elsősorban ismeretterjesztő célzatú: precízen, neveket, helyszíneket, adatokat felsorolva számol be erről a 12 évről, kitérve a rabszolgakereskedelem működésére (ahogy új identitását és nevét kézzel, ököllel, majd ostorral verik belé a közvetítők), az egész napos és éjszakába nyúló munkarendre (nappal dolgoztak, éjjel az ennivalójukat készítették elő, de a részeges gazda mulatozásaiban is részt kellett venniük), a nők szexuálisan is kiszolgáltatott helyzetére (a női szolgákat a földesúr nem csak megerőszakolhatta, de a feleség haragja is rajtuk csapódott le egy-egy arcba vágott whiskysüveg formájában).

Kép a 12 év rabszolgaság című filmből

A téma szinte kiált Steve McQueenért, aki a szarral-húggyal kent belfasti vagy a szexfüggőséggel rácsozott börtönben sínylődő emberekről forgatott esztétizáló művészdrámáival (Hunger/Éhség, A szégyentelen/Shame) szerzett magának nevet. Nem is kell csalódnunk McQueenben, aki operatőrével, Sean Bobbitt-tal együtt ugyan puhít valamelyest rideg esztétikáján, de megőrzi azt a távolságtartó, meditatív ábrázolásmódot, amit korábbi filmjeiben már csúcsra járatott. Az (amerikai) kritikusok a legjobb rabszolgafilmként méltatják McQueen első hollywoodi munkáját, és értjük is az okát: a 12 év rabszolgaság akarva-akaratlanul is összegző igényű filmmé válik, amely sorra veszi a témához tartozó toposzokat, motívumokat és archetípusokat, és szívet markoló, pallókemény színészi alakításokkal kelti életre azokat. Bepillantást nyerünk a gyapotszedés rutinjába, a munka során elpotyogó emberek láttán a rabszolgahalál banalitásába, az arcunkon érezzük Patsy, a Mr. Epps által kihasznált és Mrs. Epps által fúrt rabszolgalány szenvedéseit, közben pedig szinte tapintható Solomon szökési kísérleteinek visszafojtott izgalma, majd azok lelombozó hiábavalósága (körömszaggatós például az a jelenet, amikor a szökni próbáló Solomont beárulja fehér munkatársa, és Epps gazda az éjszaka közepén, egy kézilámpa fényénél, baráti-gyilkos ölelésben vonja kérdőre).

Kép a 12 év rabszolgaság című filmből

Könnyű, nagyon könnyű dicsérni ezt a filmet: hiszen találó a színdramaturgia (a gyapotmező fehérsége, és a koromfekete éjszaka kitárulkozásokkal, emberi pillanatokkal teli intimitása is beszédes), sokszor bravúros a rendezés (ahogy McQueen kihasználja előtér és háttér viszonyát az akasztott ember mögött játszadozó gyerekekkel, az mehet is a filmiskolai tananyagba), és az Epps gazdát őrült zsarnokként, lekoszlott piásként és reménytelen szerelmesként ábrázoló Michael Fassbender vagy a szikár, lázadó természetű Solomont formáló Chiwetel Ejiofor alakítása is Oscarra érdemes.

De valami mégis hiányzik a műből, aminek általában nincs helye McQueen esztétikájában, de helye kéne legyen egy rabszolgatörténetben. Ez az emberi közelség, a személyesség, ami a száraz leírások ellenére ott lapul Northup 1853-as könyvében, és ami mégis kimarad a filmverzióból. McQueen ugyanis nem váj mélyebbre főhősének lelkivilágában. Az esztétizáló művészfilmes univerzumában korábban nem fért meg a pszichológiai motiváció, mert annak helyét vagy magasabb rendű, hitbeli indítékok vették át (Éhség) vagy mert McQueen épp az ürességet, a beteljesíthetetlen vágyat kívánta ábrázolni (Shame). A 12 év rabszolgaságban foszlányokban már megjelennek az érzelmek és motivációk, de kifejtés híján elnagyolt közhelyek maradnak: a „nem túlélni, hanem élni akarok” monológ mellett flashbackekben figyelhetjük, ahogy bekúsznak Solomon családi életének emlékképei, de se a feleségéhez fűződő viszonyáról, se hivatásáról, se gondolatairól nem tudunk meg szinte semmit. John Ridley forgatókönyvíró ráadásul lefejti azokat a motívumokat Solomon történetéről, amik tovább egyénítenék sorsát: a filmverzióban már nem szerepel, hogy Solomon 8 évig hajcsárként dolgozott Eppsnek, mert lassan tudta csak szedni a gyapotot, és úgy csattogtatta ostorát, hogy minél kevesebb kárt tegyen társaiban.

Kép a 12 év rabszolgaság című filmből

Míg a könyv Solomon Northup rabszolgaságának tényszerű beszámolója, addig a filmverzió a Solomon Northupok rabszolgaságának lírai példázata. De McQueen most nem is annyira a képi világot, mint inkább a dialógusokat stilizálja, és a – szellemíró segítségével készült – eredeti mű ünnepélyes, fennkölt beszédstílusát szinte teljes egészében átveszi a film (konkrétan mondatokat emel át és ad a szereplők szájába, pedig a könyvben nincsenek dialógusok, csak irodalmiassá tett leírások). Solomonon kívül más szereplők – a műveletlen Patsy vagy a lezüllött Epps gazda – is olyan kacifántosan beszélnek néha, mint Solomon egyfolytában, ez pedig az egész filmnek egyfajta teatrális jelleget kölcsönöz, ami távolra tolja a nézőt a szereplőktől. Az érzelmileg is lebilincselő jelenetek így azok lesznek, amelyek némán is érthetőek, vagy amelyekben lefoszlik a szereplőkről ez a máz, és kivetkőznek magukból: ezért csap zsigerbe Patsy megkorbácsolása és ezért nehezen átélhetőbb a meggyötört lány esdeklése az öngyilkosságában nyújtott segítségért.

Kép a 12 év rabszolgaság című filmből

McQueen hűségesen adaptálja Northup könyvét, de ami 1853-ban még a reveláció erejével hatott, az ma már közkézen forgó ismerethalmaz. A brit rendező pedig az eredeti epizodikus cselekményvezetését követi, nem ír hozzá és nem is emel ki vagy tesz átfogó témává motívumokat. McQueen egy-egy jelenetben képes megfogni a rabszolgaság viszonyrendszerét és abszurditását is, ám a kulcsepizódok közé belopóznak túlesztétizált, merengő és alkalomadtán semmitmondó képsorok is. De ez a pár jelenet visszavonhatatlanul beleég a retinába: ahogy a majdnem felakasztott és lógva hagyott Solomon naphosszat lábujjhegyen egyensúlyoz élet és halál párkányán, a háttérben pedig gyerekek kergetőznek, abban benne van minden, amit csak a szolgák védtelenségéről, az extrém fizikai terhelésről, a megalázás és a halál természetességéről mondani lehet. Vagy ahogy a temetésen a fekete népdalt éneklő tömegbe lassan becsatlakozik Solomon hangja: az elmúlás elfogadása szakadozott, majd megerősődő énekszólamban és az arcán lerohanó könnycseppben összegződik. Mély, emberi pillanatok az amúgy embertelenül szép és ízléses rabszolgafilmben.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
12 év rabszolgaság

12 év rabszolgaság

Színes életrajzi, filmdráma, történelmi, 134 perc, 2013

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg