Gyarmatosítás hófehéren és halványfeketén – Jean-Jacques Annaud: Fekete-fehér színesben / La victorie en chantant (Noirs et blancs en couleur), 1976

2021. március 6. – írta Ritter György

Talán ismeretes mindenki számára az a szakállas vicc, amikor a „hős partizánok” és a „gaz fasiszták” egy kis erdőért napi szinten folytatnak ádáz küzdelmet. A poén csattanójában a felbukkanó erdész számolja fel az ezzel jelentéktelenné váló csetepatét. Jean-Jacques Annaud rendezői debütje nagyjából erre a fabulára fűzi fel az afrikai gyarmatokon játszódó első világháborús szatíráját. Bemutatkozása rögtön Oscart érdemelt, a nevező országnak pedig azóta ez a film az egyetlen szobrocskája.

Nem egy római vakáció – Csapón kívül 61.: Spartacus, 1960

2021. január 9. – írta Jakab-Benke Nándor

Hatvan éve mutatták be a botrányos forgatású, gigantikus rabszolgafelkelés-eposzt Kirk Douglasszel. Ma már mindenki Stanley Kubrick filmjeként tartja számon, akkor viszont egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű...

Porcelánbaba 2.0 – Alice Waddington: Paradise Hills

2019. november 5. – írta Farkas Boglárka Angéla

Alice Waddington első nagyjátékfilmje regélhetne paternalizmusról és a mesebeli királykisasszonyokat sújtó szexizmusról, de kihagyja ezt a ziccert és csak a látványról tud szólni.

Hétköznapi szentek – Alice Rohrwacher: Lazzaro Felice / A szent és a farkas

2019. február 24. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Alice Rohrwacher harmadik nagyjátékfilmjében rengeteg kérdést tesz fel, melyek közül talán a legfontosabb, hogy miként boldogul egy szent a XXI. században.

„Próbáltam soha nem éreztetni vele azt, hogy hibás lenne” – Beszélgetés Tuza-Ritter Bernadettel, az Egy nő fogságban rendezőjével

2018. október 12. – írta Zsizsmann Erika

Az Egy nő fogságban felvételi projektnek indult, majd első magyar egészestés filmként bekerült a Sundance versenyprogramjába. A román újhullám, a Disney-féle Hamupipőke és Fellini is inspirálta, árulta el Tuza-Ritter Bernadett, aki annak a fiatal filmes generációnak a tagja, amelyik bizonyítani szeretné, hogy a dokumentumfilm moziba való. 

Feketén, fehéren – Warwick Thornton: Sweet Country / Veszett vidék

2018. április 24. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Quentin Tarantino két westernje (Django elszabadul, Aljas nyolcas) mellett legújabb filmjével Warwick Thornton is beírta magát a műfaj 21. századi történelmébe.

A rabszolganő meséje – Tuza-Ritter Bernadett: Egy nő fogságban

2018. február 12. – írta Rácz Viktória

Tuza-Ritter Bernadett első dokumentumfilmjével belépett azon alkotók sorába, akik bebizonyították, hogy a kamera életeket menthet.

Fekete Amerika – Nate Parker: The Birth of a Nation

2017. január 11. – írta Pernecker Dávid

Az Egy nemzet születése száz évvel az azonos című Griffith-alapmű után izzó haraggal teszi helyre a filmtörténetet.

Rabszolgapassió – Steve McQueen: 12 Years A Slave / 12 év rabszolgaság

2014. január 2. – írta Soós Tamás

Steve McQueen rabszolgafilmje a Django elszabadul ékes ellentéte: a popkultúra segítségével végrehajtott bosszúszolgáltatás helyett a rabszolgasors horrorjára, szenvedésére fókuszálja tekintetét – az Éhség és A szégyentelen rendezőjétől ismert, kimért esztétikával.

A haza bölcse – Steven Spielberg: Lincoln

2013. február 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha lenne az Egyesült Államoknak Nemzeti Filmalapja, amely európai mintára állami költségvetésből készíttetne múltat, népet és nemzetet dicsőítő programfilmeket, akkor a Lincolnhoz hasonló alkotások születnének. Az Egyesült Államoknak viszont nincs szükségre ilyen bizottságra: az Oscarra áhítozó alkotók időnként maguktól is előrukkolnak efféle, saját küldetése miatt szenvedő, pátosszal túlterhelt alkotásokkal.