1989 nyara. Erdélyben két kanadai tart a magyar határ felé, miközben száz méter távolságból egy szekuskocsi követi őket. 400 kilométerrel nyugatabbra több keletnémet „turista” gyalogosan próbál átszökni a magyar–osztrák határon. Mindkét eseménynek hatása lesz a román, illetve magyar rendszerváltásra.
A 41. Magyar Filmszemle dokumentumfilmes szekciójában két olyan film is látható volt, amelyet összeköt a feldolgozott téma, illetve az, hogy tudnak élvezhetően újat mondani a kelet-európai fordulatról. Drakula árnyéka – a romániai forradalom kitörésének valódi története, Szőczi Árpád filmje már címével is figyelmet, sőt, akár előítéleteket is kelthet. A film fókuszában azonban nem annyira a forradalom kitörésének pillanata, mint inkább egy pár hónappal korábbi esemény áll, ami – közvetetten ugyan – valóban szerepet játszott a forradalom kitörésében. Michel Clair, volt québeci tartományi miniszter és Réjean Roy, a Radio-Canada riportere 1989-ben úgy döntött, hogy interjút készít a kommunista rendszert nyíltan bíráló, és köztudottan a román titkosszolgálat megfigyelése alatt álló Tőkés Lászlóval. A rendező fokozatosan fedi fel annak a sakkjátszmának a lépéseit, amit a Romániába látogató kanadaiak és Tőkés vívott a hírhedt román titkosszolgálat, a Securitate ellen az interjú elkészítése és a kazetták kimenekítése érdekében.
Érdekfeszítő látni, hogy bár az egyenlőtlen játszma kanadai szereplői alaposan kidolgozott tervvel készültek Romániába, a kezdetben megfoghatatlannak, láthatatlannak vélt biztonsági szervezet hogyan keríti hálójába a két külföldit és magyar segítőiket. A film egyik legnagyobb érdeme, hogy sikerül megszólaltatnia Radu Tinut, azt a szekustisztet is, aki Tőkés megfigyelését koordinálta. Az azóta sikeres üzletemberré vedlett tiszt, elegáns irodájában érdekes adalékokat közöl a szervezet működéséről – mit értettek Tőkés semlegesítésén, milyen módszerekkel próbálták kompromittálni őt, ki mondta ki az utolsó szót az akkori temesvári lelkész sorsa felől – de rádöbbenhetünk arra is, hogy a Tőkés és Tinu között játszott sakkjáték még ma sem ért véget, hisz Tőkés most is több helyen megcáfolja a tiszt által elmondottakat (például: mikortól kezdte el figyelni a Securitate a két kanadait, miért nem fogták el őket rögtön az interjú elkészítése után).
Míg 1989 nyarán a román határon azokat a kazettákat próbálták kimenekíteni, amelyek később felgyorsították a Tőkéssel szembeni megtorló intézkedéseket és ezáltal a forradalom kitörését, 400 kilométerrel nyugatabbra, a magyar-osztrák határon többezer elkeseredett kelet-német próbált a határátkelés feltételeit lazító Magyarországon és Ausztrián keresztül Nyugat-Németországba jutni. A Magyarország számára diplomáciai és szociális problémákat felvető helyzet megoldása fontos lépés volt a vasfüggöny leomlásához vezető úton – derül ki Papp Gábor Zsigmond filmjéből.
A rendező két szálon futtatja a Kelet-Nyugati átjáró történetét. Egyrészt megszólalnak az akkor menekülni próbáló németek: az egymást kiegészítő élettörténetek számos közös, ismétlődő elemet is tartalmaznak, így nem csak az egyéni drámák kerülnek vászonra, hanem az elkeseredett keletnémet közösségé is. Emellett megszólalnak a filmben az akkori döntéshozó politikusok is, így megtudhatjuk, hogy a kormány által tett diplomáciai lépéseknek olykor teljesen profán mozgatórugói vannak (már a film elején kiderül, hogy a határ részleges felszabadításának főleg anyagi okai voltak).
Mindkét filmben meghatározó szerepet játszik az archív dokumentumanyag. Sajnos, Szőczi emellett rekonstruált felvételekkel próbálja ecsetelni a történet egyes epizódjait, s ezek a fiatal színészekkel felvett jelenetek azonban erőltetettnek tűnnek, nem illenek a film egészébe. Ezzel szemben felértékelődik a film vége felé bejátszott, Tőkéssel készített rövid interjúrészlet, miután megismerjük azt a drámai kontextust, amiben az interjú készült.
Papp Gábor Zsigmond filmjének is egyik erősségét a jól megválogatott, elemi erővel ható archív felvételek képezik. Többek között a határon visszautasított, pár hónapos gyerekét magához szorító apáról, vagy a Trabantokból, Wartburgokból kiugró, a határ fele rohanó többtucat fiatalról készült felvételek teszik lehetővé a rendező számára, hogy különösebb hatásvadász elemek nélkül is meghatóan tudjon elmesélni egy történetet.
Másfél, illetve egyórás történelemleckét nézhetünk végig, ha beülünk erre a két filmre – olyat, melynek minden perce élvezhető.
(A Kelet-nyugati átjárót még ma, csütörtökön 16:15-kor a MOM Parkban és pénteken 14:30-kor az Urániában vetítik; a Drakula árnyéka – a romániai forradalom kitörésének valódi történetét pedig ma, csütörtökön 20.40-kor a Mom Parkban és szombaton reggel tíztől az Urániában.)