Holnap zárul a Friss Hús filmfesztivál, amely idén is „a naprendszer közepébe” állítja a rövidfilmeket, egyúttal a legpontosabb keresztmetszetet nyújtja arról, hogy mi minden foglalkoztatja (nem csak Magyarországon) a filmkészítők legújabb generációját. Alább összegezzük a magyar versenyblokkok tartalmát, valamint a pitchfórumon bemutatott filmterveket, amelyekből remélhetőleg hamarosan szintén film fog készülni.
Gyémánt nefelejcsek
A Friss Húson mindig érdemes végignézni a teljes versenyprogramot: a versenyblokkok kiegyensúlyozott színvonalúak, a számozás szerinti legutolsó blokk legutolsó filmje is gyémántot rejthet – ezúttal a szó szoros értelmében is. A Diamond Beauty (r. Kormos Anna) főszereplője egy idősödő, plasztikafüggő, magányos műkörmös, akinek a testén alig lehet már eredeti foltot találni. Ungár Anikó csodás hitelességgel hozott szereplője egyszerre szerethető és szánnivaló, olykor taszít, nehezen nézhető, mégis érthető a gyötrődése. Amikor ugyanis újrakezdés kínálkozik élete nagy szerelmével, aki hajdan szó nélkül elhagyta, most pedig nem ismeri fel, Mária tökéletesen akar kinézni. Komor Anna filmje leheletnyi humorral és rengeteg empátiával ábrázolja napjaink túltolt testkultuszának pusztító eredményét – félórában, egy nagyjátékfilm lendületével és vizuális igényességével.
Hasonlóképpen lendületes és igényes, ugyanakkor végtelenül aranyos a Cicaharc, a rimaszombati születésű Varga Gábor freeszfés/bécsi vizsgafilmje. Érezhető rajta, hogy rendezője dokumentumfilmezést tanult, miközben remekül vezeti két csodálatos főszereplőjét. Pogány Judit és Nagy Mari magányos szomszédasszonyokat alakítanak, akik egy pici faluban élnek, és jobb híján egymásra morgolódással töltik a hétköznapokat. Kapcsolatukat Mirci, a cica állítja végképp fejre: egyikük magához édesgeti, csak hogy a másikat bosszantsa, amaz féltékeny lesz, míg végül… de eszünkben sincs elspoilerezni. Csupa mosoly film rengeteg tiszta humorral, amely egy pillanatra sem engedi lankadni a nézői figyelmet, és rengeteg szeretettel veszi körül koros szereplőit.
Szintén az öregkorról mesél Chilton Flóra új filmje – a memóriavesztés és a (nagyvárosi) idősek kiszolgáltatottsága a Nefelejcs témája; hasonlót, kevésbé didaktikusat láttunk néhány éve a Friss Húson Ma még nem címmel –, illetve a Tavasz (r. Roszik Fruzsina Zsuzsanna), aki egy kis mágikus elemet is belekombinál ingerszegény életű, fiatalodni vágyó főszereplője hétköznapjaiba.
Nem feltétlenül az öregedés a téma, de ugyancsak egy idősebb nő a főszereplő/csínytevő az a²-ben. Nagy Dániel mindössze öt perces alkotása egy szűkszavúságában hatásos, vizuális nyelvében kreatív, energikus zenéjű és remek ritmusú alkotás egy múzeumi teremőrről, akit nem hagy nyugodni egy értelmetlen folt, úgyhogy suttyomban megoldja a problémát… Okosan összerakott poénfilm, üdítő színfolt a Friss Hús-palettán.
Drámák a kamrában
Erősek az idei mezőny társadalmi, családi drámái is. Az utca másik vége afféle kis, magyar Carnage, csakhogy itt tényleg „vérfüdőbe” torkollik, amikor egy jó szándékú apa megpróbálja diplomatikusan lerendezni a fiát gyötrő bullyingot a magyar társadalmon belüli kulturális egyenetlenségek előterében. A felnőttek viselkedése miatt minden esetben a gyermekek szenvednek, sokszor olyan formában, amire nem is számítanánk – üzeni egyértelműen Nagy Kálmán filmje, amelyhez sikerült két nagyszerű gyerekszereplőt is verbuválni Nagy Zsolt oldalára. Szintén a társadalom gyenge pontjait próbálja feltérképezni a szépen fényképezett Kincs (r. Tyevicska Virág) – a külföldre szakadt vendégmunkások hátrahagyott gyermekeiről mesél – és a helyzet monotonitását a repetitivitásból származó humorral oldani próbáló 60 óra (r. Saufert Ákos) – egy éjszakai váltásban dolgozó apát és nappal dolgozó anyát darál be itt a nagyüzemek diktálta városi életmód –, amely egy feszesebb vágást elbírt volna. Gyermekkori traumák állnak a Kamra befőtteinek zsongása és egy fiatal lány alkoholizmusa mögött, a Metronómban pedig egy magányos apa és a kislánya közötti kapcsolat érkezik fordulóponthoz a létfenntartás anyagi nehézségei miatt, és más árnyalattal ugyan, de az anya hiánya a cselekmény előrehaladtával egyre meghatározóbb elemévé válik a Vakáció (r. Lakatos Tamás) egy snittben felvett sztorijának is. A Loomban (r. Pető Luca) ezzel szemben egy negyvenes nő (Szamosi Zsófia) van egyedül, nagyon-nagyon egyedül: egy abortusz okozta trauma feldolgozásának pszichedelikus útja ez, amelyben a veszteség által hátrahagyott üresség rideg és nyomasztó betonlabirintusban ölt látomásos formát, a magzatgyilkosság lelkiismerettel elszámolandó ténye pedig mindent elborító, lemoshatatlan tintaként csörgedezik elő mindenhonnan.
A drámát vígjátékkal keveri a szórakoztató dinamikával épülő Apám fia (r. Heim Vilmos): féltestvérek és elvált szüleik találkozása egy kávéházban váratlan fordulatot vesz – aztán gyorsan egy újabbat és még egy újabbat –, miután fény derül egy örökletes betegségre: a film negyedórája alatt titkok pattannak ki, és többször is újrarázódnak a négy szereplő közötti viszonyok.
Az idei mezőny legcinikusabb és legélesebb társadalomkritikát megfogalmazó filmje kétségkívül a Pun Intended, Jack Turits magyar színészekkel készült, fiktív országban játszódó, mégis erősen kelet-európai ízű szatírája. A sztori három szálon halad, a Hatalom három különböző arcával találkozik benne a kiszolgáltatott kisember: gazdag férfi castingol sírni tudó idegeneket a saját apja temetésére, az állampolgársági eskütételért meg kell alázkodni és meg kell harcolni (jó újra filmen látni Az állampolgár címszereplőjét, Cake-Baly Marcelót), egy ötösfogatnak pedig különös, tornatermi véradás-realityben kell helytállnia. A bő negyedórás szkeccsfilm minimalista díszlettel és kamerakezeléssel, szikár vonalvezetéssel és cinikus hangon karikaturizálja ki a képmutatást, humora mindhárom szálon groteszkbe fordul – remek!
Teniszlabdák
Érdekesen kísérletező vállalkozás a Harmadnap (r. Török Marcell), ez a posztkovidos, műfaji szabályokat romboló thriller, egyszersmind négyzet alakú képbe rendezett és mozaikszerűen építgetett történet, amelyet bibliai metaforái és látomásossága miatt nehéz lenne elmesélni, de annyi biztos, hogy három szereplője között valami nyomasztóan és végzetesen nincs rendben.
A válogatás legfurcsább magyar filmje kétségkívül a Spread My Fuzz and Fly Away (r. Mazzag Izabella), amelyben egy teniszklub alkalmazottja fordul ki önmagából a hétköznapok egyhangúságában, majd igyekszik összeszedni magát, hogy a feladatát elvégezze – nem akarunk spoilerezni, álljon itt annyi, hogy nem véletlenül került be ez az 5 perc a Weirdcore válogatásba is.
Egyéjszakás kalandok
Önreflexivitásával kicsit kilóg (kiemelkedik?) a mezőnyből A Naprendszer közepe: intim fényképezésének és a főszerepet alakító (és a filmet rendezőként is jegyző) Kizlinger Lilla természetességének köszönhetően pontosan azokról szól, akik a Friss Húson versenyeznek: pályakezdő filmesekről – ez esetben egy színészpárról –, akik remélik, hogy tehetségük egyszercsak elismerést nyer egy élvonalbeli fesztivál meghívása formájában. Egy ilyen élmény fordulópont lehet szakmai és magánéleti szempontból is: a stabil párkapcsolatot megingathatja a felizzó szakmai féltékenység, ahogy az új helyzet hozta váratlan élmények a világot is több dimenzióssá mélyíthetik. Az ismert dolgok megkérdőjelezését egy egyéjszakás kaland hozza el – egyéjszakás kalandból pedig több is van idén a Friss Húson.
A legsikerültebb ebben a témában a Felfáztam (r. Beleznai Márk), amelyben egy 30. szülinapjára a párjával szülei Balaton-parti nyaralójába érkező nő és egy nála jóval fiatalabb stoppos fiú – maga a két lábon járó Szabadság – között szövődik spontán kapcsolat, ami gondolatokat indít az idő múlásáról és a sablonossá tokosodó hétköznapokról. Egy fényképész és modellje Marcangolja egymást Komáromy Bese filmjében – végig kérdés marad, hogy játékuk erotikába vagy tragédiába fog torkollani, illetve hogy nem csupán a művész képzeletében zajlik-e a már-már modorossá dizájnolt film története. (A film a queer kategória díjáért is versenyez.)
Szintén egy éjszaka alatt zajlanak a Talált tárgyak (r. Sólyom Kristóf) furcsán induló, és váratlan irányt vevő eseményei – mindegy is, hogy mi és hogyan történik benne, két tehetséges fiatal főszereplője, Ionescu Raul és Román Katalin között csodásan működik a kémia. Romantika nincs a Semmiben (r. Urbán Zsanett), kaland annál több: két lány szökik meg benne egy vidéki kollégiumból, hogy egyet csavarogjon Budapesten, csakhogy a stoppolás nem veszélytelen – működik a film feszültsége, tapintható a félelem, és végül ott marad a levegőben lógva a kérdés, hogy mi történt? Biztosan nem semmi.
Füstös narancsok
A Friss Húson rendszerint jelen vannak erdélyi alkotók is: idén két erdélyi versenyfilm állt rajthoz. A Sapientián végzett Horváth Nóra Narancs című filmje (amit a tavalyi First Cuton is láttunk) egy megfigyelő dokumentumfilm képi eszköztárával dolgozó novellaadaptáció, amit A kamera előtt hihetetlen természetességgel mozgó főszereplője öreg füvesasszonyt alakít, aki remekül kiválasztott, berendezett és szépen fényképezett tárgyi környezetben éli hétköznapjait valahol a világ végén. Csakhogy az idő végzetesen elszállt fölötte és életmódja fölött – a fia (a Zanoxszal bemutatkozott, székelyudvarhelyi Bálint Előd) városra szakadt, haszontalan parazitaként tér csak haza, a modern külvilág pedig egy vállalkozó képében töri végzetesen darabjaira a világvégi harmóniát. Bálint Előd egyébként egy versenyen kívül, a Műfajra, magyar! szekcióban vetített, félórás, fekete-fehér vámpírfilmben, a Prédában (r. Sztepanov Márkó) főszerepet játszik (a válogatásba négy sci-fivel együtt került be: van itt remek látványtervezésű, kis, magyar Last Man on Earth áthallás Lukáts Andorral, világító girlanddal körbetekert ufólány, nanotechnológiás gondolatszépítő eszköz krimibe szőve, és virágos mező élet és halál határsávjában, sorsistennő Szamosi Zsófival).
A másik versenyfilm szintén sapientiás kötődésű, hiszen alkotói közül többen is az egyetem hallgatói, de nem vizsgafilm: a Filmtett Workshop berkeiben készült tavaly nyáron. A Füstös, de nem rossz (r. Farkas Ágnes Anna) egy nyár végi majdnem-szerelem és erős barátság rajza egy kis humorral és ábrándos nosztalgiával, no meg egy kis pálinkával fűszerezve, három tehetséges fiatal színésszel (Kerekes Barbara, Búbos Dávid, Korodi Janka) a középpontban.
És ha már erdélyi alkotókról van szó: a határ túloldalán készült ugyan a Krémes (r. Sós Bálint Dániel) és Az utolsó lélek az ördögé (r. Füzes Dániel), de színészeik között jól ismert erdélyi arcok is felbukkannak. A két kisjátékfilm nagyon különbözik egymástól műfajában, vizuális stílusában és terjedelmében is. Előbbi mintha a tavaly ugyanitt bemutatkozott Lesen társadalomkritikától mentes, burleszkesebb változata lenne: Dimény Áron (fő)szereplője egy balfék madarász, aki véletlenül meglát valamit, amivel megpróbálja aztán megzsarolni a falu cukrászát – nem sok sikerrel. Ezzel szemben Az utolsó lélek az ördögé kosztümös, népies mesefilm, amelyben Orbán Levente bukkan fel a szegény ember legidősebb fiaként. Az öreg hajdan az ördöggel kötött egyezséget gazdagság reményében, mégis úgy tűnik, szegényen hal meg, a három fiúnak – egy huszárnak, egy betyárnak és egy jámbor pásztorgyereknek – pedig dűlőre kell jutnia egymással: melyikük legyen az, akit éjfélkor elvihet magával az ördög? Csakhogy a kincs is létezik, s az ördög sem olyan, amilyennek elképzelnék – A funtineli boszorkány kacsint vissza ezen a Sebestyén Márta zenéivel regésített éjszakán.
Állatmesék szerelemmel és majonézzel
A mezőny animációs filmjei a Friss Hús élőszereplős filmjeinek komoly kihívói, közülük több is versenyzett már Oscar-kvalifikáló nemzetközi fesztiválokon, rendezőik jórésze már nem is „friss hús” a szó „pályakezdő” értelmében. Hatalmas munka, rengeteg ötlet és kreativitás öltött formát például a Cipők és paták (r. Traub Viktória) című, 14 perces rajzfilmben, amelynek Annecyban lesz a nemzetközi premierje, s amelynek alkotói egyszerre érdekes, izgalmas, nyomasztó és nagyon ismerős világot hoztak létre 2D-ben. A filmbeli nagyvárost csupa félig ember és félig állat szereplő népesíti be, és mindenkinek megvannak a maga démonjai. A főszereplő kentaurlány pedikűrösként dolgozik, és minden álma az, hogy „rendes”, emberi lába legyen, és gyönyörű cipőket hordhasson. Boldogságát a szemközti cipőboltban dolgozó, formás lábakkal rendelkező krokodil-úriemberben (úriember-krokodilban?) véli megtalálni, csakhogy – ahogy ebben a világban senki – ő sem tökéletes. A tét az, hogy hősnőnk idejében megtanulja-e elfogadni és uralni a saját testi vagy egyéb korlátait.
Korántsem lenne egyszerű koherensen összefoglalni a szintén a mezőny legerősebbjei közé számító Vegan Mayo sztoriját – talán nincs is neki olyan. A Lidérc úr és a Superbia rendezője, Tóth Luca újra abszurd humorú, pajzán és laza képzettársításokon alapuló szimbólumok tömkelegét vonja forgatja kavalkádba egy hangzásvilágában aprólékosan és ötletesen kidolgozott, számítógépes rajzanimációban: filmje egy virslilány álma a beteljesedő szerelemről. A zágrábi Animafesten mutatták be. Szintén asszociatív módon összerakott ábrándokról mesél Clermont-Ferrand-ban és Oberhausenben (csupa Oscar-kvalifikáló fesztivál!) versenyzett Meditáció alkonyatkor (r. Erdélyi Judit): ezúttal egy mediterrán szigeten élő cica hétköznapi boldogsága és látomásai jelennek meg a képen. S ha már az Oscart emlegettük: A madár gyermekeiben (r. Tudisco Júlia) van egy kis Kojot négy lelke-utánérzés, hiszen rajzai eredetmítoszt építenek. Eszerint mi, emberek vagyunk a teremtő és a pusztító erő egyesüléséből született „madár” gyermekei – ha nem becsüljük meg azt, amit tőle kaptunk, a „madár” magunkra hagyhat és végső soron el is pusztíthat, hogy pusztulásunk valami új, és remélhetően jobb, okosabb kezdetét jelenthesse.
A lengyel-magyar Ducki Tomek ugyancsak „állatmesével” tér vissza: frizbiző kutyák emelkednek benne a játék kedvéért két lábra, mint az emberek, és hamarosan emberként bogzódnak bele a valahova tartozás, a mellőzöttség, a kikeresztettség, a féltékenység és még oly sok emberi érzelem gombolyagként letekeredő szálába.
Sajátos értéket képvisel a mezőnyben a Rekonstrukt: Ulrich Gábor egy 100 évvel ezelőtt megálmodott animációs filmet valósított most meg. A nemzetközi hírű festő, építész és formatervező, Weininger Andor 1922-23-ban vetette papírra azt a 24 darab, tintával felvázolt képkockát, amelynek alapján a legelső bauhaus stílusú film elkészülhetett volna – a mozgóképre végül egy évszázadot várni kellett. Az 5 perces alkotásban alapszínek és egyszerű, szabályos formák síkbeli, absztrakt játéka lüktet és kavarog egy metronóm kattogó ritmusára és zongorafutamokra, mintegy tisztelegve a művész és az általa képviselt irányzat minimalista szabályossága, puritán egyszerűsége előtt.
„Nem mindig csak a lepattantságot kell fölvenni”
A nemzetközi dokumentumfilmes szekcióban is van három magyar film. A legegyszerűbb közülük Jakab Edit Szarvasbőgése, amely a címével ellentétben nem természetfilm, hanem szociográfiai indíttatású portré két roma kisfiúról, akiket nagyszüleik nevelgetnek nehéz anyagi viszonyok között, türelmesen pátyolgatva álomcsíráikat. Csupa gondoskodás és gyengédség a képen – csupa szeretet alanyai iránt a filmesben.
Gyimesi Anna Falling című alkotása ezzel szemben kísérleti dokumentumfilm: egy anya felkavaró vallomása lányáról és saját magáról, közös életükről, az újrakezdés lehetőségeiről és a bizonytalanságában is bizonyos jövőről. A már felnőtt korú lány autizmusa öngyilkossági hajlammal társul, és bár a rengeteg odafigyelés és a kezelések ideig-óráig segíteni látszanak, az anyának fel kell készülnie arra, hogy lányának egyszer mégiscsak sikerül véget vetnie az életének. Szeretet, rettegés, reménység, bűntudat, önmarcangolás – pusztítóan erős érzelmek filmje ez: hogyan lehet hű önmagához is valaki egy ilyen, teljes önfeláldozást igénylő helyzetben? Kezdhet-e új életet új szerelme mellett? A svéd nyelvű hangalámondás alatt szokatlan kivágású és elhelyezésű, roncsolt képkockák váltakoznak, az anya-gyermeke párosról készült privát archív felvételek villódznak, tértől és időtől függetlenítve a filmmel megfogalmazott kérdéseket.
Ha lehet, még megdöbbentőbb ereje van Ress Abigél saját családjáról forgatott, kegyetlenül őszinte dokumentumfilmjének. A Háztűznéző apjáról szóló portréfilmként indul, de saját magának a többiek szeméből visszatükröződő képévé alakul, ráadásul a családon kívüli szemszög is bekerül egy indiai vendég révén, aki a legsúlyosabb zárszót találja kiejteni egy nagy családi ebédnél. Humor ide, (ön)irónia oda, ez a film úgy fullasztó és rettenetes, ahogy van, és ez nem csupán a klausztrofób belső helyszíneknek, hanem elsősorban a maximális jóindulattal megszólaló, a filmbe magát is beleíró rendező által megszólaltatott szereplőknek köszönhető.
Friss ötletek
A filmvetítéseken kívül a Friss Hús idén is több ingyenes szakmai programra várta a tanulni vágyókat: szó volt többek közt a filmes ételfotózásról, a rövidfilm sajátos dramaturgiájáról, animáció és tudományos élet találkozási pontjairól, AI-ról és VR-ról, reklámfilmekről, a (film)színészi pályakezdés kihívásairól, az EU-s pályázati és a közösségi finanszírozási lehetőségekről, valamint a rövidfilmek nemzetközi promózásáról.
Az összes kísérőprogram közül kétségtelenül a fesztivál pitchfórumának volt a legnagyobb a tétje. Az esemény kiemelkedő népszerűségéről árulkodik, hogy nem csak a moziterem széksorai voltak tele, hanem egyesek a lépcsőn ülve hallgatták végig a pitcheket. Az előadóknak öt percük volt ismertetni projektjüket, a zsűri pedig ugyanennyi ideig kérdezhetette őket – Berkes Juli, Lukácsy György és Vácz Péter ki is használta ezt az öt percet. Csorba Lóci, a Lóci Játszik frontembere, az esemény moderátora gondosan ügyelt a jó hangulatra, és arra is, hogy senki ne fusson ki az időből. Íme a filmtervek, dióhéjban:
- Pinczés Réka Unwellness című ELTE-s diplomafilmtervének a története egy kiszámítható életet élő könyvelő nemi identitáskereséséről szól. Réka a könyvelői világ realizmusából kiszakadó, fantáziaszinten erotikus és zsigeri szinten működő filmnyelvvel azt üzenné, hogy az intim vágyak nem szégyellni, eltemetni való dolgok, hanem épp ellenkezőleg: felszabadítanak.
- Simonyi Balázs Hajnal című filmterve egy egészen más, nyers realitást ábrázol. A környezetrajzban gazdag film tetőpontján egy 18 éves, nagyszüleinél élő, kortársai által kirekesztett édesanya vívódik egy krízisinkubátor előtt, öt percen keresztül, vágatlanul. Balázs szeretne dokumentumfilmet és társadalmi célú reklámot is készíteni ebben a témában.
- Vida Benedek Szárnyasok című filmje inkább mágikus, mint realista. A rendező célja ábrázolni az egyszerre varázslatos és borzasztó gyermekkort. A Tátrában játszódó történet atmoszférája meglepően jól illeszkedik a témához: az erdő, a vadász, a sovány ló és a halott madár, mint archetípusok, egy gyermek számára egyszerre tragikus és szép ingerek. A főszereplő, Lizi hét éves, és sokat jár a helyi vadászhoz, aki mesél neki az erdő titkairól, többek között egy pegazusról. A letisztult képi világ antropomorf karakterekkel egészülne ki. Az idomított állatok és a stáb költöztetése, valamint a VFX alkalmazása miatt a film valószínűleg magasabb költségvetésű, mint a fórum fődíjaként felkínált egymillió forint.
- Ilyen filmterv talán Dubinyák Réka Szeplőtelenje is. A saját felnövéstörténeten alapuló identitáskeresés egy szigorúan katolikus, bentlakásos leánygimnáziumban játszódik – tehát sok statisztát igényel. Eszter, a gimnázium egyik tanulója a lázadás útját választja. „Ki vagyok én?” – teszi fel a kérdést, amikor meglátja a szinte egyforma lányokat ábrázoló osztályképüket. Réka előadását egy ellentmondásos festményekben és képkockákban gazdag slideshow illusztrálta, amivel azt igyekezett ábrázolni, hogy mi játszódik le egy 16 éves lány fejében. Kellemes hangulatú, már-már önironikus pitchében elmondta, hogy szerinte 16 éves lánynak lenni annyit jelent, hogy valaki önmagát már nőnek látja, de rajta kívül mindenki kislányként tekint rá – ezt a gondolatfonalat követné végig a humorban is gazdag cselekmény.
- Karácsony Péter Kicsit elcsúsztam című filmterve az alkoholdependencia tagadás fázisát mutatná be.
- Vass Marianna Mirhó című filmjében két testvér kezdetben ártatlan, mégis tragikus végű játszmáját követhetnénk végig.
- Pittmann Kornél Pylon című animációs filmje vizuálisan egy folklorisztikus, népmesei stílusban készülne, cselekménye a népballadákból ismert kemény valóságot mutatná be. Egy bukott hídmester félelmei paranoiává alakulnak át benne, és testet öltve gyilkolásra késztetik őt. Amikor rádöbben, mit tett, kimenekül a világból.
- Hárshegyi Vivien Margaretje az önutálat másra való kivetítését, majd az erre való ráeszmélést ábrázolja. A gyártás folyamán a rendező különböző analóg technikákkal kísérletezne, és azokat a filmen belül szembeállítaná a digitális technikával.
- Veress Nikoletta Each and Every (Mindet és mindent) című diplomafilmterve a választási paradoxonról szól. A főhős, Mr. Rabbit kiskorában már tudta, hogy mi szeretne lenni. Ahogy idősebb lett, és a választási lehetőségek is bővültek, már nem tud dönteni, ezért elkezd hasonmásokat készíteni, hogy azok döntsenek helyette.
- Lazin Damján Erbot című animációs némafilmje sajátos hangulatú, indusztriális közegben játszódna. Az ipari malom dolgozóinak szervezetébe anyarozs kerül, amitől elkezdenek hallucinálni. A néző izgalmas zenei aláfestéssel követheti végig a 3D-animált, fekete-fehér Búzadémon stop motion díszletek közötti kísértését.
A felvázolt történetek talán jól mutatják, hogy az idei pitch mind történetei szempontjából, mind vizuálisan nagyon sokszínű volt – kíváncsian várjuk, melyik filmtervből mikor készül film. Nehéz dolga lesz a zsűrinek nemcsak a fődíj, hanem a különdíjak odaítélésében is; a díjkiosztóra holnap délután 16:00 órakor kerül sor a fesztivál fő helyszínén, a budapesti Puskin moziban.
Garai Bálint
