A Thompson–Bordwell amerikai szerzőpáros filmtörténeti kézikönyve, a minden újabb kiadásban tovább bővített Film History. An Introduction a maga hétszáznyolcvankét oldalával grandiózus vállalkozás. Hasonlóképpen annak magyar fordítása, A film története is. A Palatinus Könyvkiadó filmes szakkönyvsorozatának legújabb darabja a magyar nyelvű filmes szakirodalmat egy színvonalas és egységesen felépített kézikönyvvel bővíti, mely egyszerre lehet a szakmai- és a nagyközönség rongyolásig lapozható olvasmánya.

Filmtudománnyal foglalkozók számára Kristin Thompson és David Bordwell filmtörténeti és filmelméleti munkássága nem ismeretlen, köteteik, tanulmányaik mindkét tudományterületen referenciának, tananyagnak számítanak. A szerzők egyetemi tanulmányaikat az akkor induló első amerikai filmes egyetemeken végezték, és egy olyan korszakban kezdték wisconsini egyetemi tanári pályafutásukat, amikor a filmtudomány még gyerekcipőben járt. Nevükhöz fűződik a 80-as évek neoformalista iskolája és az analitikus-kognitív filmelmélet, emellett jelentős narráció-, filmstílus- és gyártástörténet-kutatók. Írásaik alapvetéseit empirikus kutatások és hatalmas adatbázisok alapján építik fel, Bordwell például legutóbb megjelent kötetének (The Way Hollywood Tells It: Story and Style in Modern Movies, 2006) a téziseit egy új adatfeldolgozó módszer, az ASL-nek rövidített átlag snitthossz-számítás eredményeire alapozza. A neoformalista módszer egyfajta implicit kritikája azon posztmodern filmelméleti iskoláknak, melyek a lacani pszichoanalízisből és hermeneutikai megközelítésekből indulnak ki, Bordwell kritikusa és állandó vitapartnere nem más, mint Slavoj Zizek, posztmodern kultúrakritikus (vitáikat lásd a www.davidbordwell.net weboldalon).

Egy interjúban Bordwell azon törekvésükről számol be, miszerint írásaikban olyan fogalomhasználatot próbáltak kialakítani, amely mind tudományos körökben, mind a filmkészítők körében helytálló, és a laikus közönség számára is érthető lehet – ez szintén különbséget jelent a posztmodern szerzők metaforikus nyelvezetéhez képest. Ez a tudatosság a Film History. An Introduction című munkájukban is megfigyelhető, hiszen oly módon próbálnak leíró és szakszerű stílusban fogalmazni, hogy nem keltik elefántcsont toronyba elzárkózó tudósok benyomását. Közösen, illetve önállóan jegyzett publikációikat különböző felkészültségű olvasóknak szánják: elméleti és történeti munkáik mellett, didaktikai céllal íródott a szakszerű filmelemzésbe bevezető Film Art. An Introduction, és ez utóbbi kategóriába sorolható a Film History is. Bevallásuk szerint a kötet ötletét az adta, hogy a közkézen forgó filmtörténeti kézikönyvek nem igazán vették figyelembe az éppen aktuális kutatásokat, és főként Amerikában forgalmazott filmekről számoltak be. Másrészt, a legtöbb filmtörténeti munka másodlagos írásos és vizuális forrásokból építkezett, például a képszerkesztés bevett fogása volt a filmkocka felnagyított képe helyett gyártás közben készített standfotókkal, poszterekkel illusztrálni a könyvet.

A filmművészet a maga száztizenkét évével fiatal művészetnek tekinthető ugyan, történetét azonban kortárs historiográfiai szemlélettel megírni és a legaktuálisabb kutatásokról beszámolni merész vállalkozásnak számít. A Film History valóban teljesíteni próbálja ezeket az elvárásokat. A kötet közérthetően megírt elméleti bevezetőjében a szerzők bemutatják a gyártástörténettel, stílustörténettel és kultúrtörténettel foglalkozó filmtörténész szerszámosládáját. A továbbiakban a munka különböző típusú megközelítések egymás mellé helyezésével kísérletezik: a könyv nagyobbik hányadát egy kronologikusan előre haladó „nagy történet” teszi ki, míg ezt az időben progresszáló rendszert a rendezők, filmek és műfajok „kis történetei” szakítják meg. A szöveg nem zárja ki a film történetének folyamatos újraértelmezhetőségét, hiszen nem kerek egészként, archiválható adathalmazként, hanem több irányból megközelíthető, bővíthető területként kezeli azt; ezt a szándékot az egyes fejezetek végén feltüntetett Notes and Inquiries című alfejezet és ajánlott könyvészet valósítja meg.

Bár a szerzők túllépnek a filmtörténeti kánonokon, és korábban kevésbé tárgyalt korszakok és nemzeti filmművészetek fele is nyitnak (mint például az iráni film, a harmadik világ mozija), a kötetben bemutatott irányzatok, nemzeti filmtörténetek között aránytalanság fedezhető fel. A könyv első kiadásáról írt ismertetőjében Vincze Teréz már kiemelt bizonyos hiányosságokat (Metropolis, 1997/1), de ugyancsak mulasztásként tartható számon a francia újhullám (Chris Marker La jetée című filmjét például nem említik) és a kortárs európai film vázlatos fejezete is. Ezért a kötetet inkább a megfelelő részekhez lapozva a legjobb olvasni, alapos könyvészete miatt pedig filmtörténeti bibliográfiaként is használható.

A kötet hosszas kutatás eredménye: a szerzők ugyanis elutaztak a világ filmarchívumaiba, hogy eredeti kópiákon láthassák az elemzett filmeket, és hogy a primér forrásokhoz hozzáférjenek. Ezért a kötet összes illusztrációja az eredeti celluloidkópiák alapján kinagyított kép. A képeket általában tartalmas kommentár kíséri, mely felér egy-egy elemzéssel. A fotók nemcsak illusztrálnak, hanem a folyó szöveget folytatják, bővítik, mint a színes képkockákkal társított korai Technicolor-jelenség leírása, vagy a néhány gondosan kiválogatott kocka elemzésével bemutatott orosz montázsiskolai kamerahasználat.

A magyar fordítás igyekszik minél hűségesebben követni az eredeti kiadványt, annak tördelését, karaktereit is átveszi. Ezt látva, kissé értetlenkedtem a cím olvastán: A film története. Mi történt a „bevezetés”-sel? (Az eredeti angol cím mégiscsak reflektál arra, hogy a film történetét egyetlen vaskos kötet sem tudná befogadni, hogy ez még csak bevezető, és további tájékozódásra lehet szükség.) A szöveg magyar fordítása egyébként olvasmányos, a fogalmak használata is szakszerű (a könyv végén szereplő glosszárium eligazít a magyar terminológiában), mégis helyenként találkoztam tükörfordításokkal, apróbb ferdítésekkel: például a fejezetek végén szereplő Notes and Inquiries alfejezetet Megjegyzések és útmutatóknak fordították. Néha az volt a benyomásom, hogy túlzottan is törekedtek a terminusok magyarosítására, például az „exploitation film”-et nem fordították le, mert valóban nehéz lenne egyenértékű magyar megfelelőt találni, a Retro Hollywood alcímet viszont igen, így lett belőle A hollywoodi hagyományokat felelevenítő függetlenek.

Probléma lehetett a filmcímek fordításais, ugyanis nem mindegyik filmet forgalmazták hivatalosan magyar nyelvterületen is, ezért vagy nem létezett fordítása, vagy egyszerre több magyar változat is elterjedt. A tájékozódásban olyannyira fontos címek használata emiatt sajnos nem egységes, hol csak eredeti nyelven, hol csak magyarul, hol mindkét változatban is fel vannak tüntetve. És talán emiatt a bábeli zűrzavar miatt maradt ki a filmcímek szerinti keresési opció a kötet végi név- és tárgymutatóból (pedig ott lehetőség nyílt volna egy fejezeten belül tisztázni, hogy mit mire fordítottak).

Az angol kötet összes illusztrációját fellelhetjük a magyar kiadásban is, csak sajnálatos módon átállított kontraszttal, és az eredeti képek fekete szegélyei nélkül, így a korai filmek változatos képformátumain, lekerekített szélein esik csorba. Ismerve a szerzők hitelességre törekvő forráskezelését, ezen is lehetne értetlenkedni.

A tudományos nóvumok iránt érdeklődők szemszögéből még feltehető lenne a kérdés, hogy Thompson és Bordwell impozáns publikációslistájából miért éppen ezt a tankönyvszerű munkájukat választotta a kiadó, és miért nem egy olyan mérföldkőnek számító elméleti írást, mint a stílustörténetet taglaló On the History of Film Style (1997)? Másfelől viszont a fordítás hatalmas űrt pótol, hiszen kortárs eredmények és szempontok szerint újraértelmezett, átfogó filmtörténeti munka magyar nyelven nemigen olvasható – a korábban népszerű Sadoul, illetve Gregor és Patalas filmtörténete aligha jöhet már számításba – és a naprakészség szempontjából talán csak az Oxford filmenciklopédia: a világ filmtörténetének kézikönyve (1998, 2004) számít kivételnek.

Kristin Thompson – David Bordwell: A film története. Fordította: Módos Magdolna. Palatinus Filmkönyvek sorozat, Palatinus Kiadó, 2007, 802 oldal.