Darren Grant: Make It Happen / Dobd be magad! Darren Grant: Make It Happen / Dobd be magad!

Cashdance

Darren Grant: Make It Happen / Dobd be magad!

Hollywood utóbbi 10 évének zenés-táncos tinifilmjei között voltak olyanok is, amelyek többről szóltak, mint pusztán a betétdalokról és táncokról. Ez viszont az a film, amiben egyetlen eredeti mondat sem hangzik el, és egyetlen váratlan fordulat sincs – ami esetleg mégis annak tűnik, az is az 1983-as Flashdance számlájára írható.

Várjunk csak – mondhatná valaki – ez nem az a műfaj, aminek varázsa az eredetiségben rejlik (rejlene) – hanem a zenéjében, a táncban, a ritmusban, s a történet legtöbbször háttérbe szorul. Ezzel egyet is értenék, de akkor nehezen tudom eldönteni, hogy mitől lesz több ez a film videoklippek sorozatánál. Ugyanezzel a váddal illették annak idején a kritikusok a Flashdance című filmet – ehhez képest a Make it Happen a sejtszintet üti a devolúciós filmlétrán –, de remélem, hogy a képletet követve 30 év múlva nem ez a film lesz a műfaj referenciapontja.

Ez az a film, aminek sajnos nem lehet lelőni egyik poénját sem. Egy indianai kisvárosban árvaként bátyjával élő leányzónak, Laurynnak (Mary Elizabeth Winstead) az a nagy álma, hogy táncolni tanuljon. Fogja hát batyu helyett az autóját, és elmegy Chicagóba felvételizni. Innen két lehetőség kínálkozik a dramaturgiai közhely számára: bejut vagy nem jut be. Előző esetben egy modern Fame-történet izgalmait élhetnénk át, de annak a remakeje más rendező kezei közül kerül majd a nagyvászonra, 2009 szeptemberében. Marad tehát a második lehetőség. A felvételijelenetnél nagyon reménykedtem egy seregszemlében (ami a Fame egyik legkedvesebb jelenete), ami itt sajnos csak demonstratív jellegű. A kudarc után hogy, hogy nem, éppen egy kedves lánnyal találkozik, aki nemcsak a lakását ajánlja fel, hanem munkát is talál fiatal hősnőnknek. Nem meglepő az sem, hogy a munka helyszíne éppen egy klub. Az első zenés szám, ha már a város stimmel, emlékeztessen hát a Chicago című musical kezdő számára. A performance nem rossz, de az All That Jazz komoly ellenfél. A mi hősnőnk preferenciája inkább rap, hip-hop, R'nB, pop, mint az előbb felhangzott elektonikus/trip-hop zene jazzes beütésekkel, de ügyesen vált teniszcipőről tűsarkúra. Nem említettem, hogy a papírmunkától a színpadra került? Elnézést. Ez már így szokott lenni (az életben is). Előkerül aztán az esernyő, ami több generáció emlékeit is felborzolhatja, de úgy vélem, az e filmre bukó közönség inkább emlékszik a friss-még-mozog-Rihanna esernyőjére, mint a Gene Kellyére.

A film Flashdance-es pillérei letagadhatatlanok. A Make it Happen cím a Flashdance azonos című dalának egyik sora. Mindkét film főhőse fiatal lány, aki táncolni szeretne, de előtte még színpadra viszi a saját maga szerezte tudást, mozgást. Egyik lány a megélhetéséért építkezésnél hegeszt, a másik lány egy autószerelőből kerül a nagyvárosba. Mindkettőnek van kutyája, mindketten formát és hagyományt bontanak stílusukkal, amit csak nehezen fogad be a „szakma” intézménye. Míg a 30 évvel korábbi táncnak és filmnek a báj, az érzelem és szépen felvezetett drámai tetőpont volt az erőssége, ebben a filmben csak a rutint látjuk. Mintha a rendező tudná, hogy a néző tudja, hogy mi fog következni, ezért csak a „lényeget” mutatja, de mivel egyetlen történés sincs fölvezetve, az az érzésünk lehet, hogy a főhős akadályversenyen vagy checkpointos kalandtúrán halad végig. Az olyan történetek esetében, ahol minden dramaturgiai fejlemény kiszámítható, legalább ezeknek a felvezetése hozhatna újat, avagy a két „checkpoint közötti út”. De persze ha a klippekre vagyunk kíváncsiak, akkor a többi úgyis csak töltelék.

Hollywood utóbbi 10 évének zenés-táncos tinifilmjei között voltak olyanok is, amelyek többről szóltak, mint pusztán a betétdalokról és táncokról. Amelyeknek nemcsak a ritmusa és a lendülete sodorta magával a tiniszíveket, hanem talán a szereplők sokoldalúsága, kiszámíthatatlansága is. A néző valóban „drukkolhatott” a főhősnek, hogy az elérje, amit szeretne. Ha trendi MTV-rajongó tizenéves lennék, valószínűleg a Make it Happen-ért is rajonganék. Így azonban olyan terméknek látom a filmet, ami most esett le a filmgyár futószalagáról, és igencsak messze esett a zene-, tánc- és filmművészet fájától. Fogyasztói rendeltetése pedig fájdalmasan átlátszó.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • Dobd be magad!

    Színes filmdráma, zenés, 90 perc, 2008

    Rendező: Darren Grant

  • Flashdance

    Színes filmdráma, zenés, romantikus, 95 perc, 1983

    Rendező: Adrian Lyne

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller