Botrány a legjobb populáris film díjának ötlete miatt, botrány a kiszemelt műsorvezető körül, botrány a lerövidítetten előadható betétdalok miatt és botrány amiatt, hogy néhány kategóriát száműzni akartak az élő show-ból, miközben a díjátadó ceremónia nézettsége egyre esik. Ilyen előzményekkel kikövezett úton érkezik vasárnap éjszaka a 91. Oscar-gála.

Ezeknek a sok-sok felesleges vitát kavart ötleteknek egy része hamar elhalt: a népszerű filmek kategóriájára még sokat kell várni, ceremóniamester helyett nem lesz ceremóniamester, viszont minden díjat élő adásban fognak átadni. Nyomtalanul azonban nem múlt el a hatásuk, sőt, ezek nem csak az Oscarra, de az egész díjszezonra rányomták a bélyegüket. Sokan ugyan nem örülnek neki, de az Akadémia az elmúlt 10-12 évben sokkal közelebb került a filmfesztiválok és a kritikusok ízléséhez. Hogy mást ne mondjak, ebben az időszakban mindegyik legjobb filmet nyerő alkotás valamelyik A-kategóriás filmfesztiválról indította pályafutását. Ha ugyanezt megnézzük mondjuk a kilencvenes évekre, mindössze egy ilyen filmet találunk, A bárányok hallgatnak Berlinben mutatkozott be.

Azt pedig mindenki pontosan tudja, hogy sem az Arany Pálma, sem az Arany Oroszlán miatt nem fognak tízmilliók a mozipénztárakhoz masírozni. Ellenben az Oscarokat hosszú évek óta ezen filmek alkotói nyerik – és nyernek szavazati jogot –, ráadásul az Amerikai Filmakadémia a saját tagságának összetételén is sokat változtatott. És ennek csak egy része, hogy javult a nők vagy a nem fehér szavazók aránya, mert velük együtt javult a nem amerikai szavazók aránya is – például a magyar szavazók száma is legalább a négyszerese, ha nem ötszöröse lett az addiginak.

Ha mindezt összeadjuk, jól látszik, hogy közös nevező nélküli ellentétek feszülnek egymásnak. A zömében amerikaiakból álló szakszervezetek (a céhek) torkán még könnyű volt lenyomni a „legyünk populárisabbak” igényt, de a BAFTA vagy az Amerikai Filmakadémia már más tészta. Az animációs filmeket leszámítva tavaly három film kapott komolyabb jelöléseket a legalább 100 milliós sikerfilmek közül (Dunkirk, Tűnj el és a Logan), tavalyelőtt szintén három (A számolás joga, Kaliforniai álom, Érkezés), azelőtt megint csak három (Mentőexpedíció, A visszatérő, Mad Max: A harag útja) és 2015-ben sem volt ez másképpen. Idén ez a szám – kapaszkodjon meg mindenki –, igen, három: a Fekete Párduc, a Csillag születik és a Bohém rapszódia tudott bekerülni a százmilliósok klubjából a fontosabb kategóriákba. Ha ehhez hozzávesszük azt a másik három blockbustert, amelyek a nagyobb szakmai plénumok előtt jelentős jelöléseket szereztek, a sort a Hang nélküllel, a Mary Poppins visszatérrel és a Kőgazdag ázsiaiakkal lehetett volna folytatni – de az Akadémia nem akarta folytatni.

Így a három fentebb említett film mellé jött öt százmilliós bevétel alatti versenyző: a Torontói Filmfesztivál fődíjasa (Zöld könyv), a Velencei Filmfesztivál fődíjasa (Roma), a szintén Velencében díjazott A kedvenc, a Cannes-i Filmfesztivál legjobb rendező díjával kitüntetett Csuklyások és az Alelnök, mert a szavazók még mindig nem állják Trumpot és a republikánusokat. Tetszik-nem tetszik, ebből az utóbbi ötből fognak választani. Legnagyobb esélyes természetesen a mindent, és még azon túl is mindent megnyert Roma, Alfonso Cuarón alkotása. A film sok rekordot megdönthet, hisz ez lehet az első teljes egészében idegen nyelven készült film, ami Oscart nyer, sőt, ez lehet az első film, amit egy alternatív forgalmazó, nevezetesen a Netflix vett szárnyai alá (megj.: mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cég feladta miatta az elveit és több héttel az online premier előtt húsz országban a mozikba küldte az alkotást). Legnagyobb kihívója a Zöld könyv lesz, ami egyrészt jóval közönségbarátabb film a mexikói versenyzőnél, ráadásul amerikai. De ez a verseny már a legjobb eredeti forgatókönyv díjánál elválik majd, ha ott veszít a Zöld könyv, nem lesz semmiféle verseny. Ha ott nyer, egy kicsit még lehet majd izgulni a legjobb film kihirdetésekor.

És ha már Roma, emlékezzünk meg egy kicsit a díjszezon meglepő, de mindenképpen kellemes hozadékáról. Nevezetesen arról, hogy elég sok nem angol nyelvű alkotás és alkotó került a fontosabb kategóriákba. Ott van a lengyel Hidegháború, aminek a rendezője, Pawel Pawlikowski is ott van a legjobb direktorok között, az operatőri kategóriának pedig egyik fő esélyese, miután megnyerte az Amerikai Operatőrök Szövetségének nagydíját. A német Szerző mű nélkül szintén a fényképezésével hívta fel magára a figyelmet, a dán Határvidék pedig a legjobb maszkmesteri díj egyik várományosa – és ne feledkezzünk meg Jorgosz Lanthimoszról sem, aki ugyan angolul forgatott (és filmje, A kedvenc valószínűleg be is zsebel majd néhány technikai díjat), de görög rendezőként járult hozzá ahhoz, hogy idén csak két amerikai rendező legyen versenyben: Adam McKay és Spike Lee. Utóbbi komoly tényező lehet, ha a szavazók az egész életművet akarják díjazni, de ha nem, akkor Cuarón nyeri majd ezt az elismerést.

Ugyanez nem igaz a női főszereplők egyébként meglehetősen erős kategóriájára. Az egész szezonban Olivia Colman, A kedvenc finoman szólva is különc királynőjeként egy rakás díjat megnyert, de vele szemben ott van Glenn Close, akit valószínűleg nem fog hetedszer is hoppon hagyni az Akadémia. A férfi főszereplők kategóriája az Oscar egyik másik „gyerekbetegségével” küzd, vagyis a „díjazzuk azt, aki a legjobban utánozott egy híres embert” trendjével. Így lehet legfőbb esélyes Rami Malek, aki Freddie Mercury-t utánozta szépen a Bohém rapszódiában, legnagyobb ellenfele pedig az egykori alelnököt, Dick Cheney-t utánzó Christian Bale.

A mellékszereplők kategóriájában már nagyobb színészi kihívást igénylő alakítások vannak az élen. A férfiak között a Megbocsátasz-e valaha? mellékszerepében látható Richard E. Grant szorongathatja majd meg a Zöld könyv Mahershala Aliját… valószínűleg sikertelenül. A hölgyek között A kedvenc szolgálólánya és hercegnője, Emma Stone és Rachel Weisz néz farkasszemet az egyébként a legjobb filmek közül méltatlanul kihagyott If Beale Street Could Talk epizódszerepében látható Regina Kinggel. A fogadóirodák utóbbi győzelmét jósolják, de egyre többen suttogják azt is, hogy ha nagy lesz a Roma-szerelem, az simán hozhatja Marina de Tavira győzelmét is.

Az idegen nyelvű filmek között csak akkor van veszélyben a Roma győzelme, ha a szavazók úgy gondolják, kap máshol eleget. Ha így lesz, annak a Hidegháború örülhet, de valószínűleg nem lesz így. Az animációs filmek között a Pókember – Irány a Pókverzum! diadalát jósolja a többség, de ne feledjük, hogy a Kutyák szigete mögött álló Wes Anderson szintén sokszoros vesztes már, és a történelem arra is megtanított ebben a kategóriában, hogy soha ne írd le a Pixart.