Lugosi Béla George 1938. január 5-én született Los Angelesben. Sokan Bela Lugosi Jr.-ként ismerik, ugyanis ő a legendás erdélyi színész, Lugosi Béla egyetlen fia. Nem követte apját a színészi pályán, viszont a hollywoodi filmiparhoz elég sok köze van a családi hagyatékon keresztül. Az idén 77 éves ügyvéd Universal Pictures-szel vívott hosszú jogi csatározása vezetett az ún. California Celebrities Rights Act nevű törvény létrejöttéhez, amely nagyjából azt jelenti, hogy a hírességek nyilvánossági jogai átszállnak az örökösökre azok halála után, ugyanúgy, mint mindenféle más öröklendő vagyon.
Kulcsszerepet játszott egy személyiségjogi törvény, a California Celebrities Rights Act (Hírességek jogai) bevezetésében. Miről szól pontosan ez a törvény?
1963-ban, amikor még éppen a jogi karra jártam az egyetemen, felhívták a figyelmem arra, hogy a Universal stúdió elkezdte licenszelni édesapám képmását különféle termékeken. Beszereztem egyet, egy kis összeszerelhető játékfigura volt apám arcával a dobozon – így aztán benyújtottam egy jogi keresetet a Universal ellen. Az ügy szinte 16 éven keresztül zajlott a Kalifornia állami legfelsőbb bíróság előtt, és a végeredmény az lett, hogy ha a híresség nem bocsátotta áruba a képmását még életében, akkor az azt megillető joga nem élheti túl őt.
Pár évvel később azonban kaliforniai törvényhozás meghirdette az említett Celebrity Rights Act nevű törvényt, és így az ügy a mi javunkra fordult: onnantól egy híresség saját nevét és képmását kereskedelmileg hasznosító tevékenysége jogi tulajdonnak minősült, ami pedig örökölhető, túléli az illetőt. Ennek eredményeképpen én ellenőrzöm édesapám nevének és képmásának minden kereskedelmi felhasználását, s a hozzá kötődő védjegyeket. Ezért hoztam létre a Lugosi Enterprisest: hogy felügyelje a Lugosi Béla-imidzshez kötődő ügyeket.
Gyakoriak a jogi csatározások az édesapja örökségéért? Sok energiát vesz fel ez a harc?
A Lugosi Enterprises időnként valóban arra kényszerül, hogy jogsértőkkel foglalkozzon, és ezek az ügyek tényleg sok időt és energiát emésztenek fel. De az az igazság, hogy legtöbbször azért betartják a jogainkat. Nagyon odafigyelünk ezekre a dolgokra és arra, hogy olyan cégekkel dolgozzunk, akik értelmesen használnak fel filmrészleteket és minőségi merchandise-termékeket dobnak a piacra. A lehetőség, hogy Apa imidzsének minden aspektusát felügyelhetjük, azt eredményezte, hogy kiterjeszthettük az örökségét. A Lugosi Enterprises nagyon büszke minden egyes általa licenszelt darabra, sőt, a rajongók is nagy becsben tartják ezeket a hivatalos termékeket.
Mennyit ér ez a Lugosi-hagyaték? Hogy lehet az ilyesmit felmérni? Kié marad?
Számomra ez a hagyaték felbecsülhetetlen értékű. Lugosi Béla egy ikon, ő képviseli a horrorműfaj kezdeteit és Hollywood klasszikus periódusát. Az ő Drakula-megformálása – sminkje, kosztümje, modora, hangja – lett az összes későbbi Drakula-ábrázolás és -karikatúra etalonja. Úgy gondolom, hogy apám arca és neve mindig Drakula és a horrorfilmek szinonimája marad, a filmtörténet részévé emelve őt. Az én vágyam pedig az, hogy a hagyaték felügyelői ezután is Lugosi Béla leszármazottjai legyenek.
Vannak a tulajdonában relikviák?
Van néhány filmes kellékem, de ami számomra fontosabb: a családi fotók és apám néhány személyes tárgya.
Mi a viszonyuk jelenleg a Universallal?
Jelenleg nem vagyunk üzleti viszonyban, de időnként együtt dolgozunk velük licenszelési ügyeken.
Milyen volt régebb Lugosi Bélaként bemutatkozni? És milyen most?
Régebb nem igazán szerettem a figyelmet, amit a nevem rámirányított, így aztán a középiskola alatt mindig Billként mutatkoztam be. Úszó voltam, s az újság sportrovatában mindig kiemelték a családi vonatkozásokat, de persze büszke voltam arra, hogy Lugosi Béla fia vagyok. Az egyetemen aztán már megint elkezdtem a Bélát használni, és még most, 55 év után is szinte naponta érkezik egy-egy megjegyzés a nevemre vonatkozóan – mind az édesapám előtti tisztelgések.
Milyen emlékei vannak az édesapjáról? Járt forgatás közben a stúdióban vagy a helyszínen?
A szüleim nagyon sokat voltak a Los Angeles-i magyar közösséggel, és sok hétvégét töltöttünk a magyar klubban. Eléggé normális életem volt kisgyerekként és sok szép emlékem van arról, hogy a Los Angeles-i házunk előtt játszom. Sokszor voltunk a kaliforniai Elsinore-tónál is, ami egy órányira van Los Angelestől. Az anyai nagyszüleim éltek ott és én imádtam az ottani falusi életet. Katonai iskolába jártam hatodikos koromig, és ott éreztem először, hogy édesapám kicsit más, mint a többiek. Amikor a szüleim meglátogattak vasárnaponként, minden figyelem rájuk irányult, még a többi látogató szülőé is. Később, amikor édesanyám elvitt engem és a barátaimat Apa filmjeire a moziba, mindenki halálra volt rémülve – de én csak édesapámat láttam viszont a vásznon. Egyik évben, amikor édesapám nyári haknikat csinált, elmentem velük a keleti partra. Vezetés közben mindenféléről mesélt, amit láttunk. Még kenuzni is meg akart tanítani – az volt ám a jelenet! És persze láttam édesapámat, hogyan készült a filmjeire és az előadásaira. Hihetetlen színészi alázat volt benne, addig olvasta végig az egészet soronként, amíg minden tökéletes nem volt.
Voltam pár forgatáson is. Túl kicsi voltam ahhoz, hogy mindenre emlékezzek, de van például egy fotó rólam kisgyerekként a Frankenstein fia (Son of Frankenstein, 1939) forgatásán, amint Boris Karloff lábai között állok. Egy másik fotón négyéves vagyok édesapámmal a Frankenstein találkozik a farkasemberrel (Frankenstein Meets the Wolf Man, 1943) díszletei között – ő Frankenstein szörnyeként sminkben és kosztümben volt. A legtisztább emlékeim az Abbott and Costello Meets Frankenstein (1948) forgatásáról vannak. Láttam a komédiásokat, akiket a stúdió azért hozott be, hogy dobják fel a helyet kicsit, és elmentem a büfébe ifj. Lon Chaney-vel és Glenn Strange-dzsel, amint azok farkasember, illetve a szörny-sminkben voltak!
Hogy viszonyult ahhoz – ha egyáltalán lehet emlékezni ennyi idő után –, hogy végérvényesen vámpír lett belőle, nem kapott nagyobb kihívást jelentő szerepeket? Változott az akcentusa az 1931-es Drakula óta?
Édesapám Drakula grófot először 1927-ben hozta létre a színpadon, úgyhogy mire bekerült a Universal-filmbe, már csak hoznia kellett a karaktert magával. Azzal a filmmel kezdődött a Universal-horrorok sikere, és hirtelen apámra is nagyon sok figyelem irányult. A siker miatt más Universal-horrorokba (és más stúdiók hasonszőrű filmjeibe) is bekerült, de valahogyan sohasem sikerült áttörnie más műfajokba. Említette is nekem, hogy számára Drakula figurája egyszerre volt áldás és átok. Persze, sohasem gondolta volna, hogy a karakter ilyen hosszú életű lesz mindenféle médiumokban, annyira, hogy az ő alakítása lesz minden utána jövő, Drakulát alakító színész számára az inspiráció. A mai napig ő fémjelzi Drakula grófot, vele hasonlítanak össze minden interpretációt, legyen az komoly vagy paródia. Tudom, hogy szeretett volna másféle sikert is életében, sokrétűbb szerepekre áhítozott, de Drakula miatt lett belőle egy ikon – és meglepődne, hogy mennyire népszerű még a mai napig is. Tényleg legyűgöző örökséget hagyott hátra ezzel.
Az akcentusára vonatkozóan... apám az első Universal-film forgatására már egész jól megtanult angolul. Angol nyelvérzéke fejlődhetett idővel, de a magyar barátaival végig magyarul beszélt, és soha nem veszítette el az akcentusát.
Mi a véleménye az Ed Wood című filmről, főleg Martin Landau alakításáról Lugosi szerepében?
Ezt a kérdést gyakran felteszik nekem. Landau alakítása nagyszerű. Csodálatos volt Lugosi Bélaként – legalábbis ahhoz a forgatókönyvhöz képest, amit kapott. Ám kiábrándítónak tartom, hogy a legtöbb életrajzhoz hasonlóan a film édesapám életének a végére koncentrál. Az Ed Wood nem nagyon szolgáltat igazságot annak az embernek, aki apám valójában volt, sőt, személyiségének sok elemét igen helytelenül ábrázolja. Az Ed Woodban látható karaktertől eltérően Lugosi Béla igazi gentleman volt, bátor ember, és 1956-ban bekövetkezett halálig végig ragaszkodott színészi alázatához, munkaetikájához.
Tudta, hogy apja szülővárosában, Lugoson van egy róla elnevezett mozi? Volt valaha honvágya?
Igen, hallottam a moziról, pár rajongó mesélte. Köszönöm a fotót, milyen szép emlékmű ez neki! 56 éves volt, amikor megszülettem, és már 17 éve az Egyesült Államokban élt. Nem hallottam, hogy honvágyról beszélt volna, de azt tudom, hogy folyamatosan a New York-i és Los Angeles-i magyar közösségből való emberekkel és a saját kultúrájából származó dolgokkal vette körül magát: leginkább magyar zenével, ételekkel és borral.
Volt ön valaha Lugoson vagy Erdélyben? Magyarul beszéltek otthon?
Nem voltam sem Lugoson, sem Erdélyben. Nagyszerű lenne meglátogatni. Gyerekként magyar volt az első nyelvem, de később átálltam az angolra. Még értem a nyelvet, de beszélni már nem tudom.
Mit gondol az Alkonyatról (Twilight) és a hasonszőrű, fiataloknak szóló vámpírfilmekről?
Őszintén, nemigen láttam az újabb vámpírfilmeket. Persze, tájékozódom és mindennek utánaolvasok amikor kijön egy-egy ilyen film, és örömmel látom, hogy minden egyes új vámpír-interpretáció új életet lehell apám szerepébe és az első, eredeti Drakula-film hagyatékába. A mostani popkultúra vámpír-őrülete teljesen új generációkkal ismertette meg apámat és az ő Hollywood történelmében elfoglalt helyét.
[Az interjú angol verziója ide kattintva olvasható el.]
