4. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2005. május 27–június 5. – Versenyfilmek szekció 4. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2005. május 27–június 5. – Versenyfilmek szekció

Kálváriák

4. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2005. május 27–június 5. – Versenyfilmek szekció

Az idei versenykínálat műfaji ás hangulati szempontból egyaránt változatosnak bizonyult. A tucatnyi film közül – más fesztivál versenyprogramjába való beválogatása miatt – néhány nappal a TIFF kezdete után visszavonult Mundruczó Kornál új nagyjátékfilmje, a Johanna. Érdekes lett volna megtudni, milyen helyezést érhetett volna el, ha versenyben marad, lett volna-e egyáltalán esélye a Whiskyvel és a 4-gyel szemben – csak találgathatunk.

Kálvária / Calvaire (r. Fabrice du Welz, 2004)

A filmet fekete humorként harangozták be a szervezők, épp ezért sok nézőjének okozott csalódást. Feketének mindenképpen fekete, de ha rémálomszerű világa és eseményei nem is vehetők komolyan, a humor elég halvány nyomokban fordul elő benne. A jelenetek közül azonban kiemelkedik az a már-már horrorisztikusan groteszk tánc, amelyben a falusiak a kocsmában vesznek részt.

Mark keserédes szerelmes dalokkal szórakoztatja a banyaklubok hallgatóságát. Öregedő rajongói táborának ostromai keserű szájízt hagynak benne, távozása után azonban egyetlen női szereplővel sem találkozik többet. Mark eltéved, esőben és sötétben, ráadásul lerobban a dubája, és megrémül egy hirtelen felbukkanó eszelős arctól, ahogy egy jobban sikerült thrillerben illik. Aztán egy fogadóba kerül, Bartelhez, aki különös figura, fél a falusiaktól. Újabb gyomortornáztató jelenet, és megbizonyosodhatunk arról, hogy a következőkben semmit sem szoríthatunk a normális skatulyájába: Mark sétája közben szodomizmuson kapja a falusiakat, aztán lassacskán rájön, hogy csupa frusztrált emberrel van dolga: Bartel feleségét véli felfedezni Markban, és fogva tartja. Az „asszony" visszatérésének a hírére a csak férfiakból álló falusi közösség is támad, Mark hihetetlen helyzetéből alig látszik kiút. A szökés a fagyos pusztában megnyugtató biztonsággal kecsegtet. A film kegyetlen történetét, elembertelenedett világát kiegészíti a képek egységes nyersesége.

A szív csalfa vágyai / The Heart is Deceitful Above All Things (r. Asia Argento, 2004)

Mi történhet egy kisfiúval, aki nem tudja megvetni a lábát valahol, mert a felnőttek nem engedik? Ezt a kérdést járja körül Asia Argento filmje. Jeremiah-t kábítószerfüggő, prostituált anyja visszapereli a nevelőszülőktől, és magával hurcolja szennyes kalandjain keresztül. A gyerek pótapukától pótapukához kerül, közben néhány éves kiruccanást tesz a bigott nagyszülőknél, akik gyerekprédikátort faragnak belőle, majd vissza az anyához, aki kisminkeli őt, Jeremiah azonosul vele, és elcsábítja az éppen aktuális szeretőt anélkül, hogy fogalma lenne arról, mit tesz. A dráma nagy hibája az, hogy nem tud mit kezdeni a felcsigázott érdeklődéssel. A sokkoló epizódok nem hagyják ugyan lankadni a figyelmet, de csak durvaságuk miatt: nem nyújtanak újat, fölöslegesen eltúlozzák a már látottakat. A gyerek főszereplő, Jimmy Bennett azonban remekül alakít, akár egy dokumentumfilm főszereplője is lehetne.

4 (r. Ilya Khrjanovsky, 2004)

Egy prostituált munka után felhajt egy pohárral két pasas társaságában. Az egyik húskereskedő, de elnöki ásványvíz-szállítónak mondja magát, a másik talán klónozással foglalkozó genetikus, taIán zongorák hangolásából él. Ez utóbbi adja elő a hihetetlen történetet, hogy az 1940-es évek óta végeznek génkísérleteket Oroszországban, keltetőtelepek vannak elrejtve többfele. Kiderült, hogy a legstabilabb a négyes klónszám – nem tudni, poénnak szánja-e a sztorit. A találkozás után azonban a hentes „gömbmalackákat" talál, amelyeket négyesével tenyésztenek, és a nő két megszólalásig hasonló ikertestvérével találkozik negyedik – ugyanolyan külsejű – testvérük temetésén. A nagyvárosból vidékre utazik, ahol a sártenger közepén elmaradott és groteszk, csupa öregasszonyból álló közösséget talál, amely bábok gyártásával tartja el magát, és gusztustalan disznótorokon mulatozik. A gyomortornáztató jelenetekkel tarkított filmben zavaró a kézikamera használata, az események (rém)álomszerű kavargása nem áll össze egységgé. Az egyetlen tanulság: egy valamire való orosz asszonynak fel kell tudnia hajtani egy egész üveg vodkát...

Hotel (r. Jessica Hausner, 2004)

Különös, csöndes hűvösség lengi át a Hotel minden képsorát. Egy lesimított hajú, szemüveges, hirtelenszőke, szerény szépséget recepciósként alkalmaznak egy szállodában. Elődje rejtélyes módon eltűnt, a hotel egy hidegrázósan sötét erdő szélén épült, a folyosók ridegek és sötétek – akárki vacogva húzódna egy melegebb sarokba aludni, amint befejezte itteni munkáját, a néző pedig szívesen vacogna egy ilyen horrorfilmes környezetben kiderülő brutális gyilkosság nyomozása során. Nos, a rettegés elmarad. A suspense leheletfinoman vonul be a cselekménybe, elsősorban a hanghatások és az operatőri munka révén. A hősnő fel-alá járkál az ellenségesnek tűnő környezetben, a goromba kollégák között, úszik és bulizik, hasonlóan rezzenetlen arckifejezéssel hallgatja a különös sikoltást éjjel a fenyvesben és veszi szemügyre a valószínűleg elődje holtteste után kutató rendőrök munkáját, használja a lány szemüvegét, amikor a sajátja eltörik, végül egy gyönyörű jelenetben ő maga is eltűnik. Hiányzik a filmből a szájbarágósság, minden természetes és magától értetődő, thriller úgy, hogy nem él a hollywoodi thrillerek agyonkoptatott kliséivel. Nyilvánvalóan alacsony költségvetéssel megteremtett hűvös univerzuma egyszerűségével elgondolkodtató és felkavaró tud lenni.

Az a csodálatos spliti éjszaka / One Wonderful Night In Split (r. Arsen Anton Ostojic, 2004)

Split középkori városrésze gótikus horrofilmekhez nyújthatna eredeti díszletet, azonban egy ilyen drámának is hangulatos környezetet biztosít. A cselekmény három szálon, időben párhuzamosan fut, azonban a film szerkezetében ez a három szál külön-külön lineárisan van végigvezetve, egymás után kezdődik és ér véget, ezáltal különös logikával tárul fel a néző előtt, hogy mi minden történt egy bizonyos szilveszteri koncert idején, éjfél előtt néhány órával Splitben. Az első szál a drogkereskedőé, aki egy kisgyerekes anyába szerelmes; szilveszterkor „dolga" akadna, de a társai tőrbe akarják csalni, és hazatérve éppen a szeretőjének a kisfia lövi agyon. A következő cselekményszálban az este egy kicsit korábban indul: egy kábítószerfüggő lányt vesz rá előző figuránk közvetlen „főnöke", hogy egy bánatos tengerészt szórakoztasson egy kis kokainért cserébe – a néger tengerész főbelövi magát, a lány pedig dühöngve keresi a hulla körül az anyagot. A harmadik szál még korábban indul, a koncert előkészületeinek idején, amikor egy szimpatikus szerelmespár keres helyet magának pásztorórára. Szépek, kedvesek – talán számukra nem lesz végzetes ez az este, drukkolunk nekik. Sajnos tévedünk: a kábítószertől megszabadult fiút barátnője csábítja újra fogyasztásra – a tetőn kötnek ki, a színpad fölött, a lány rosszul lesz, a fiú pedig repül, a szó szoros értelmében is. Mindhárom szál éjfélkor szakad meg végleg, a koncert fogja össze valamennyit – egyrészt a színpadról hangzó visszaszámlálással, másrészt közvetve, hiszen a sztárról kiderül, hogy ő tartja kézben az egész drogkereskedelmet a városban. A kékes árnyalatú, szinte teljesen feketefehér film árnyékai, képkeretezései, az örökösnek tűnő éjszaka, a bűn világa az egyik legszebbre sikerült európai neo-noir filmmé emeli az alkotást.

Lăzărescu úr halála / Moartea domnului Lăzărescu (r. Cristi Puiu, 2005)

A TIFF második versenykálváriája, hiteles romániai vonásokkal megrajzolva. Egy kisnyugdíjas hányingerére és fejfájására okoskodó szomszédok, mentőautó, unott, elfoglalt vagy beképzelt orvosok keresik túl lassan a gyógyírt. Az öregnek peche van: szombat este van, és egy buszbaleset is megtöltötte betegekkel a kórházak sürgősségi osztályait. Kálváriája a mentős asszisztensnő kálváriáját vonja maga után, aki lelkiismeretesen mindent megtesz, hogy a rábízott beteg biztonságba kerüljön. A kézikamera bizonytalan képei kezdettől fogva a kilátástalanság hangulatát erősítik, ingatagok, mint a beteg egyre gyengülő állapota. A film és rendezője előtt le a kalapokkal.

Cristi Puiu: Moartea domnului Lăzărescu / Lăzărescu úr halála

Szürke, Mercivel / Red Coloured Grey Truck (r. Srdan Koljevic, 2004)

Újabb interetnikus konfliktus: szerb-bosnyák. Egy nagyvárosi szerb lány bepánikol, amint megtudja, hogy terhes, és megszökik otthonról. Lestoppol egy teherautót, amelyet egy faragatlannak tűnő bosnyák pasi vezet. A sofőr daltonista, egyforma szürkének látja a kamiont és a lány ruháit, ugyanakkor a nemzetiségi konfliktus is csak annyira érdekli, amennyire a túlélésért a józan ész parancsolja. Együtt vágnak keresztül a polgárháborútól forrongó országon a tengerpart felé, egymásba szeretnek, ahogy az várható. Könnyű film, fergeteges humorral, becsületesen megcsinálva. Üdítő volt a nyomasztó filmek özönében a fesztiválon.

Közlegény / Private (r.  Saverio Constanzo, 2004)

A film első képsoraival a néző az izraeli-palesztin konfliktus kellős közepébe csöppen. Menekülni vagy maradni? Erről vitatkozik egy sokgyerekes családanya vaskalaposnak tűnő férjével. A férfi tanácsára végül maradnak, ami ésszerűtlen döntésnek tűnik utólag, amikor izraeli katonák szállják meg a házukat. A szabályok szigorúak, megszegésük az életükbe kerülhet. Szökni nem szabad – ez is az ellenállás és a harc egyik formája, magyarázza az apa, akiről hamarosan kiderül, hogy szinte őrült gerincessége nem jelenti azt, hogy nem reszket a családjáért. Állapotuk bizonytalanságát, a magánélet-magánterület lehetetlenségének érzését híven fejezi ki a gyakran használt kézikamera. A különös helyzetre az egyes családtagok különbözőképpen reagálnak, az apa lelki fejlődése mellett látványos a legnagyobb lányé (egy szekrényből lesi a katonákat, és rájön, hogy az ellenség maroknyi hazavágyó, fáradt ember) és a kamaszfiúé (annyira gyűlöli a helyzetüket és fogvatartóikat, hogy egy elcsent gránáttal aláaknázza az izraeliek által rendszeresen lebontott melegházat). A film végén a család hitetlenkedve fogadja a fordulatot: arra ébrednek, hogy újabb izraeli csapat foglalja el a házat. A film vége nyitott és erősen stilizált, hangsúlyos az energikus zene, lassítottak a képek: a tanulság az, hogy a csendes ellenállás haszontalan volt, most már minden megtörténhet. Kiemelkedő alakítást nyújt az értelmiségi, pacifista apát alakító Mohamed Bakri, aki őszinte átéléssel és hihetetlen természetességgel eleveníti meg a következetes, elveihez és családjához egyaránt ragaszkodó palesztin apát.

Sötét ló / Dark Horse (r. Dagur Kári, 2004)

Adott egy srác, Daniel, aki megrendelésre szerelmi vallomásokat fest koppenhágai épületek falaira. Van egy dundi barátja, akinek megtetszik egy bedrogozott cukrászlány, Fran. Nos, a cselekményszálak kicsit összebonyolódnak, amikor a lány és a főszereplő összejön, a dundi barátnak pedig a lány enyhén ütődött, de csábító anyja jut – véletlenül. A pár Fran éles eszű nagymamájától örököl egy házat, és a hepiend csak azért nem következik be, mert Danielt a rendőrség tőrbe csalja: grafitifestés közben letartóztatja. A fekete-fehér dráma kesernyés humorával és érdekes képeivel varázsolja el a nézőt.

Dágur Kári: Voksne mennesker Dágur Kári: Voksne mennesker

Whisky (r. Juan Pablo Rebello, Pablo Stoll, 2004)

Az első három jelenet humorosan ismétli Jacobo mester és munkatársa, Rosa mindennapjait. Jacobo halódó zoknigyárának problémáival vív szélmalomharcot. A korszerűtlen gépek közönséges árut termelnek, ő maga pedig – nyilván minimális technikai érzékkel – minden nap a roló megjavításával bíbelődik. A besavanyodott Rosa reggel óramű pontossággal érkezik, sosem változó gesztusokkal vonul átöltözni, főz teát vagy ellenőrzi a termékeket, kínos udvariassággal viszonyul főnökéhez, este szigorú pontossággal ellenőrzi a másik két alkalmazott táskáját. A rutin és az unalom uralkodik tehát magányos életeikben. A nagy változást egy látogatás indítja el: Jacobo külföldön élő testvéréé, akinek sikere van a technikai haladással lépést tartó saját zoknigyárával, fiatalabb és jóképűbb Jacobónál. Ez utóbbi nem akar alulmaradni, és a családi boldogság eljátszásáért megkéri Rosát, hogy alakítsa a feleség szerepét mellette, amíg az öcs ott van. Rosa bocihűséggel igent mond, és a szemünk előtt fog átalakulni váratlanul szürke és unalmas vénlányból érdekes és élni szerető úrinővé. Vele ellentétben Jacobo képtelen a változásra, pedig talán képes lenne rá, talán bele is szerethetne Rosába, akinek talán a vendégen akadt meg a szeme – sok hasonló „talán" van a filmben, és egyik sem oldódhat fel a vendég távozása miatt, amikor Jacobo életében minden visszaalakul a régivé. A film vége nyitott: másnap Rosa nem megy dolgozni, és nem tudjuk, vissza fog-e menni valaha, sikerül-e még visszarázódnia a szürke rutinba. A fakó színvilág megélénkül, ahogy Rosa kivirágzik, a kiegyensúlyozott operatőri munka hasonló hangzásvilággal párosul. A film eredetisége, őszinte egyszerűsége, témaválasztása és sokoldalú, finom humora miatt nyilvánvalóan megérdemelte korábbi cannes-i, tokiói és havannai díjai mellett a kolozsvárit is.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • Lăzărescu úr halála

    Színes filmdráma, 150 perc, 2005

    Rendező: Cristi Puiu

  • Sötét ló

    Színes és fekete-fehér vígjáték, filmdráma, romantikus, 106 perc, 2005

    Rendező: Dagur Kári

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

  • Wednesday

    Színes fantasy, horror, vígjáték, 2021

    Rendező: Tim Burton, James Marshall, Gandja Monteiro

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

  • Wednesday

    Színes fantasy, horror, vígjáték, 2021

    Rendező: Tim Burton, James Marshall, Gandja Monteiro