Fekete szén, vékony jég / Black Coal Thin Ice; La Vénus à la fourrure; Vakon / Blind; 20.000 Days on Earth Fekete szén, vékony jég / Black Coal Thin Ice; La Vénus à la fourrure; Vakon / Blind; 20.000 Days on Earth

Ezt láttuk a 13. TIFF-en 3.

Fekete szén, vékony jég / Black Coal Thin Ice; La Vénus à la fourrure; Vakon / Blind; 20.000 Days on Earth

A becstelen idő ellenére is dübörög tovább a TIFF, az idei Arany Medvés film mellett itt van Polanski új darabja, egy kísérletező norvég versenyfilm, valamint a jó öreg Nick Cave portréfilmje.

Diao Yinan: Fekete szén, vékony jég (Bai ri yan huo / Black Coal, Thin Ice), 2013, kínai-hongkongi, 106 perc

[Szupernóva] Az idei Berlinale-győztes kínai filmet lépten-nyomon a Raymond Chandler-féle krimik világához hasonlítják. A szüzsé legfontosabb elemei tényleg erősen ezekre a klasszikus bűnügyi sztorikra hasonlítanak, a fíling viszont teljesen más, ráadásul csontig hatoló hidegsége ellenére is otthonos: a hóval és jéggel takart, lepattant kínai külvárosban és ipari környékeken játszódó történet színtereit mi, kelet-európaiak jobban ismerjük, mint egy chicagói gengszterfilmét. A prológus 1999-ben játszódik: néhány gyári szénszállítmányban különböző testrészeket találnak meg. Hamar azonosítják a holttestet, s a kemény detektív főhős, Zhang elindul a nyomon. Egy zseniális, egysnittes lövöldözés-jelenet után azonban a nyom kihűl, detektívünket elbocsátják, alkoholista lesz, viszont egy ötévnyi ugrás után újból felbukkan pár testrész.

A megkeseredett (ismerős?) ex-zsaru újból nyomozni kezd, s a szálak egy helyi mosodában dolgozó nő körül csomósodnak össze. Az árta(lma)tlannak tűnő femme fatale (ismerős?) követése azonban nem szolgál egyértelmű magyarázatokkal, detektívünk ráadásul belehabarodni látszik a lányba (ismerős?). A klasszikus noirokra hajazó sztori alaposan megdolgoztatja az egyértelmű nyugati értékrenden hizlalt szemeket és agyakat: a végtelenül egyszerű történet a végére meglehetősen kuszává válik, s az elliptikus elbeszélés hoz-egy két nagyszerű csavart. És amikor azt hinnénk, hogy vége, még kapunk egy rejtélyt a végére. A detektívsztorin túl is érdekes a film: igen nyomasztó társadalomrajz az új évezred Kínájáról, a Fekete szenet folyamatos fenyegetettség-érzés lengi be, ami szintén a noirok fatalizmusára hajaz. S mindez néhány igazán nagyszerű rendezői és operatőri bravúrral megtoldva. Kétszer, többször megnézhető, megnézendő film. (jbn)

Még vetítik: június 7., vasárnap , Köztársaság / Florin Piersic mozi, 23:00 (Artificii în plină zi)

Roman Polanski: La Vénus à la fourrure (Venus in Fur), 2013, lengyel, 87 perc

[Szupernóva] Polanski új filmjében egy – a fiatal Polanskira eléggé hasonlító – színházrendező próbálja adaptálni a Vénusz bundábant, de egy színésznőt sem talál megfelelőnek. Aztán befut egy szeleburdi lány (akit a rendező felesége alakít, hohó!), aki jó a szerepre, és addig próbálnak, míg elmosódik a határ a valóság és a színház között. Én az igazat megvallva sosem értettem igazán a színházközvetítések lényegét sem. Bár szégyenkezve, de bevallom, hogy hülye vagyok én a színházhoz, és úgy igazán sosem vonzott, én úgy tudtam, az a lényege, a varázsa, hogy egy légtérben vagy a színészekkel, akik életre keltik a történetet. Vagyis az egyik fontos eleme az a privilégium, ami a művészetben ismeretes, de a filmnek pont nem sajátja: csak itt, csak most látod azt pár kevés beavatottal és az orrod előtt születik meg a csoda, vagy legalább is ott van karnyújtásnyira. Mint a koncert, amit felvételről nézni szintén nem az igazi.

Éppen ezért nem is értem, miért próbálkozott meg az egyik legzseniálisabb filmrendező, Polanski, aki mestere a képekkel mesélésnek, betuszkolni egy színházi előadást a mozitermekbe. Merthogy a Venus Is Fur egy kvázi lefilmezett színházi darab, méghozzá kétszereplős kamaradráma. Persze attól, hogy valami kétszereplős kamaradráma, még működhetne, a Vacsorám Andréval lebilincselő, de az film. És bár színházban és filmben vannak közös tulajdonságok, a kettő merőben más műfaj. Másfél órányi beállítás-ellenbeállítás vizuálisan nem túl érdekes, a teátrálisság meg eléggé ellensége a mozinak általában. Mint például itt. Színpadon valószínűleg működne, így viszont borzasztóan statikus és vontatott, hiába jó Almaric és Seigner amúgy. (vsz)

Még vetítik: június 1., vasárnap, Diákművelődési Ház, 21:00, illetve
június 7., vasárnap, Diákművelődési Ház, 21:00 (Venus înveșmântată în blănuri)

Eskil Vogt: Vakon (Blind), 2014, norvég-holland, 96 perc

[Verseny] Eskil Vogt eddig Joachim Trier, a Szerzők és az Oslo, augusztus rendezőjének házi forgatókönyvírójaként volt ismert, rendezői bemutatkozásánál pedig mintha megpróbálta volna bebizonyítani, hogy a vizuális bravúrokhoz is ért, ennek hatására pedig mintha a forgatókönyvírói képességei csorbultak volna. Pedig megpróbálta megcsinálni a maga Adaptációját, csak közel sem lett a végeredmény olyan bravúros, mint Charlie Kaufman és Spike Jonze mesterműve, és helyenként maga is belezavarodik szálai egymásba szövésébe. A történet főhőse egy megvakult nő, aki próbálja egy regény írása révén próbálja megőrizni vizuális memóriáját, a fikciót is segítségül hívva.

Fikciós karaktereit a saját problémáiból, félelmeiből építi, viszont azáltal, hogy idejekorán lelövi Vogt, hogy ezek az emberek csak a főhős fejében léteznek, mindenféle izgalom elvész történetük alakulását illetően, innentől meg érdektelenné válik a film nagyrésze. Bár akad jó néhány ötletes képi megoldás, de ezek inkább érződnek a bizonyítási kényszer végtermékének, és nem mindig szolgálják a történetmesélést, a forgatókönyvnél pedig mintha csak ötletek lennének egymásra dobálva. Ugyanakkor a film időnként vicces: humorosan és szellemesen kezeli a vakság problémáját. Szóval ambiciózus, jó szándékú film ugyan a Vakon, de kissé esetlen és üresjáratoktól sem mentes, így ha az ambícióihoz mérjük, akkor kudarc. Viszont szimpatikus kudarc. (vsz)

Még vetítik: június 4., szerda, Győzelem / Victoria mozi, 17:00 (Orbire)

Iain Forsyth, Jane Pollard: 20.000 Days on Earth, 2014, brit, 97 perc

[What's Up, Doc?] Az ember mit vár egy zenéről, zenekarról, zenészről szóló dokfilmtől? Elsősorban sok zenét. Aztán koncertfelvételeket. Aztán azt, hogy ki-ki elmondja a tutit. Aztán meg a rajongók is megmondják a magukét. Meg a szakma. Meg a nők. Meg a férfiak. Nahát, Iain Forsyth és Jane Pollard Nick Cave-ről szóló, 97 perces dokfilmjében mindezt az első másfél perc alatt megkapja a néző. Pereg a számláló, nullától a húszezer fele, és peregnek a képek, Nick Cave születésétől a jelenig. A rendezők másfél perc alatt végeznek a műfaji klisékkel. Aztán kezdődik a film: Nick Cave életének húszezredik napja a Földön. De ha a néző azt hiszi, most majd jól bekukkint a sztár intimzónájába, akkor megint téved. A feleséget egy pillanatig látjuk, egy ágyban, aztán egy fotón, a gyermekeket (feltételezem, az övéi) szintén alig egy percig. Ennyit a Blikknek.

Igazából nem is dokumentumfilm ez. A célja talán dokumentarista: itt van ez a rock-ikon, mondja már el, mi a fenétől olyan hihetetlenül erős az, amit csinál. A fikció viszont szinte azonnal beépül a történetbe. A néző érzi, hogy ez a húszezredik nap tulajdonképpen nincs is. Mármint a valóságnak abban az értelmében, ahogy, mondjuk, a moziban ülünk. Cave jön-megy, a pszichológusával beszélget (a pali igazi szaki, de színfalak közt dumálnak), aztán elmegy az egyik Bad Seeds-taghoz, aztán próbák, aztán archívum, ahol régi fotókat néznek, aztán van egy-két dal is, és közben narrál is az élő legenda. Kicsit néha az volt az érzésem, hogy az egész történet úgy alakul, ahogy Cave szeretné. Kitalálta magának ezt a mítoszt, annyi más után, hozzárendelte magát, mint valamiféle vad Orpheuszt, és utána tálalta, a rendezőpárossal közösen. Kerek, egész, de mégis... talán túl művi? (szj)

Még vetítik: június 6., szombat, Köztársaság / Florin Piersic mozi, 23:00 (20.000 de zile pe pământ)

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat