A Galaxis útikalauz stopposoknak Douglas Adams 1979-ben megjelent azonos című kultuszregényének filmadaptációja. Az első változat később öt könyvből (!) álló regénytrilógiává bővült, a sci-fi-történet már az első kötet megjelenése után óriási siker lett.
A film előzményeként tartható még számon a szintén nagy népszerűségnek örvendő BBC-rádiójáték- és -filmsorozat, illetve a számítógépes játékok. Ezeket követték a több mint húsz évig tartó filmesítési kísérletek. Ennek ötlete először 1982-ben merült fel, az Adams által írt forgatókönyv nagyjából meg is volt már, de Hollywood ekkor inkább a Ghost Bustersre szavazott, végül több kudarcba fulladt kísérlet után 2005-re készült el az egészestés filmváltozat, az elsőfilmes Garth Jennings rendezésében. Adams azonban már nem érhette meg a befejezést, mert 2001-ben, szívroham következtében meghalt.
„Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is: népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből, és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten egyáltalán? A Galaxis Külső Keleti Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a Galaxis Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltőén pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!" Ezt olvashatjuk a regény bevezetőjében, a filmben mindez animáció segítségével jelenik meg. A dizájnban egyébként a legkorszerűbb effektek mellett hangsúlyosan jelenik meg a hetvenes, nyolcvanas évek formavilága.
A brit kispolgár, Arthur Dent (Martin Freeman) számára nem túl szerencsés a csütörtök, elhagyja a barátnője, arra ébred, hogy házát autópálya-építés miatt éppen lebontani készülnek. Legjobb barátjáról is kiderül, hogy nem munkanélküli színész, hanem bolygóközi stoppos, akit tizenöt éve nem vesz fel senki, még a Betelgeuséról elcsatangolt zöld csészealjak is cserbenhagyják. Ford (Mos Def) – földi nevét (Ford Prefect), mellyel a filmben egyáltalán nem találkozunk, egy 1938 és 1959 között gyártott amerikai autómodelltől kölcsönözte, amit soha nem forgalmaztak az Államokban – ideje nagy részét a Ló és Lovász nevű kocsmában tölti, Arthur társaságában. Arthur ezen a rosszul induló reggelen, a bulldózer előtt fekve hírét veszi, hogy itt a világvége, ezzel veszi kezdetét az űrkalandok sorozata.
Az első stoppos helyszín a bürokrata galaxislakók, a vogonok hajója. Itt hőseink vogon szavalatokat kénytelenek végighallgatni, de kritikusi pályafutásuk hamar kudarcba fullad, kidobják őket a hajóról. Ezt követően a kétfejű Zaphod Beeblebrox (Sam Rockwell alakítja, a szerep kapcsán először Jim Carrey neve merült fel) (ex)űrelnök Aranyszív nevű űrhajóján landolnak, akinek időnként egy kis citrommal segítik problémamegoldó készségét. Zaphod űrnője Trillian (Zooey Deschanel), a Föld elpusztításának egyetlen női túlélője, akit a világvége előtt egy álarcos partin ismert meg Arthur, viszont Trillian hagyta magát elkápráztatni Zaphod által, mivel Arthur nem bizonyult elég kalandvágyónak. A csapat a mániákus depressziós robottal, Marvinnal (Alan Rickman hangja) egészül ki, aki Valódi Emberi Személyiség (GPP – Genuine People Personality) programmal rendelkezik. Együtt keresik a választ a végső kérdésre, mint „az Élet, a Világmindenség, meg Minden" – a válasz: 42. Nem nehéz itt felfedezni a Monthy Pythonon iskolázott humor elemeit.
Ahogy Douglas Adams többször is hangsúlyozta, az elkészülő filmet nem adaptációnak tekintette, sokkal inkább az általa létrehozott öntörvényű világ egy újabb variánsának. Habár a filmváltozat sok mindenben követi a regényt, több új elemet is találunk. Viszont a vogon költészet, a Bábel hal stb. motívumai azok számára is élvezhetők, akik a regényt nem ismerik. Rengeteg példát találunk még a sci-fi műfajt kitűnően kijátszó elemekre is, példa erre a galaxison pizsamában végigtépő Arthur alakja, illetve az űrkonyha-jelenetben pirítóskészítővé redukálódó lézerkard. A törülköző a film nyomán mára kultusztárggyá nőtte ki magát, ami nélkül nem érdemes nekivágni egy galaktikus utazásnak. A vogonok ellen is bevált, a Magratheán is kitűnően használható, így május 25-ét Adams és a regény tiszteletére hivatalosan is Nemzetközi Törülköző Nappá nevezték ki.
