A negyedik utas: a deus ex machina – Joe Penna: Stowaway / A potyautas

2021. április 28. – írta Harsányi Domonkos

Egy alacsony költségvetésű sci-fi kétféleképpen szokott elsülni: csekély eszközkészletét innovatív módon használva előnyt kovácsol hátrányaiból és mélyenszántó klasszikussá válik, mint a 2009-es Hold, vagy fájdalmasan kudarcot vall ambíciójában és csúnyán elhasal, mint a legtöbb eddigi Netflix-űrfilm. A sztárgárdával forgott, minimalista Potyautas valahol a két kategória között helyezkedik el.

Az ezelőtti generáció – Goldsman, Chabon, Beyer, Kurtzman: Star Trek: Picard

2020. június 29. – írta Jakab-Benke Nándor

A lassan nyolcvan felé közelítő Patrick Stewart meggyőző rugalmassággal tér vissza abba a közegbe, ami híressé tette őt a nyolcvanas évek végi kisképernyőkön, és ami megmentette a Star Trek franchise-ot a kihalástól. Azzal a különbséggel, hogy neki már nincs szüksége plusz hírnévre, a Star Trek viszont ismét azért küszködik, hogy releváns maradjon.

Navigare necesse est – James Gray: Ad Astra - Út a csillagokba

2019. szeptember 18. – írta Gyöngyösi Lilla

Az Ad Astra egy Terrence Malick-film és a Mad Max találkozása az űrben: olykor éterien melankolikus, máskor sokkolóan hideg vízió a közeljövőről.

A cigányok nem repülnek – Lengyel Balázs: Lajkó – Cigány az űrben

2018. március 28. – írta Papp Attila Zsolt

Van abban némi morbid irónia, hogy pontosan Jurij Gagarin halálának ötvenedik évfordulóján írom ezt a szöveget. Tudjuk, hogy Gagarin volt az első ember a világűrben, aki csodával határos módon élte túl kozmikus küldetését. Vagyis hát nem, mindent vissza. Önök rosszul tudták, az első űrutazó nem az orosz pilóta volt, hanem egy magyar cigány srác, Serbán Lajos, alias Lajkó. Jól hangzik, nem?

Stockholm-szindróma az űrben – Morten Tyldum: Passengers / Utazók

2016. december 27. – írta Ferenczi Szilárd

Élünk, ennél fontosabb dolgunk nincs. Nem mindegy hogyan, nem mindegy mikor, és nyilván az sem mindegy, hol és kivel. Néha a véletlen belerondít, néha rosszul döntünk, aztán meg van, hogy helyettünk döntenek, de élni akkor is szükségszerű. Az Utazók egyik, de nem egyetlen valamirevaló tanulsága ez. A másik pedig, hogy a szerelem, ó, a szerelem. A harmadik... nos… izé… harmadik nincs.

(Űr)hajótörés – Ridley Scott: The Martian / Mentőexpedíció

2015. szeptember 30. – írta Csiger Ádám

A Mentőakció briliáns ötvözete túlélőthrillernek és sci-finek, de van hátulütője is: a dráma műfaját kifelejtették belőle, és ez a szegmens elengedhetetlennek bizonyul a tökéletes filmélményhez.

A távolságot, mint üveggolyót, megkapod – Christopher Nolan: Interstellar / Csillagok között

2014. november 6. – írta Jakab-Benke Nándor

Nagyszabású űrutazós sci-fit csinálni rizikós vállalkozás – mint maga az űrutazás. Christopher Nolannak sikerült.

Houston! Itt Bzzzzzzzz! – Ben Stassen: Fly Me To The Moon / Légy a Holdon

2009. május 13. – írta Farkas István

David Hand 1937-es Hófehérkéje óta az animációs film egy új kulturális hódítás főszereplőjévé vált, mely alapjaiban változtatta meg Hollywood és az egész világ mozikultúráját. A hét évtized alatt a karakterek animálása, a képek minősége, a cselekménykezelés, a motívumvilág óriási változásokon ment át. Kb. akkorán, mint a repüléstörténet a Wright-fivérek repülőjétől az első űrhajóig.

Legyen nálad törülköző... – Garth Jennings: The Hitchhiker's Guide to the Galaxy / Galaxis útikalauz stopposoknak

2005. július 15. – írta Zakariás Ágota

A Galaxis útikalauz stopposoknak Douglas Adams 1979-ben megjelent azonos című kultuszregényének filmadaptációja. Az első változat később öt könyvből (!) álló regénytrilógiává bővült, a sci-fi-történet már az első kötet megjelenése után óriási siker lett.