Az oroszlán, a boszorkány és a csodálatos ruhásszekrény története gyerekek (és valljuk be: felnőttek) millióit varázsolta el. Narnia krónikáját Magyarországon aligha ismerték százezren, ám szerte a világban már több millió példányt adtak el C. S. Lewis hét kötetes meseregény-folyamából. A gyűrűk ura után várható volt, hogy a Narnia is terítékre kerül, s a karácsonyi bemutatón nem csalódtunk: az Adamson által rendezett film látványvilága nem sokkal marad el Peter Jacksonétól, és kevesen tudják, hogy Narnia törpéi, faunjai, griffjei Zsákos Bilbó hobbitüregéből bújtak elő.
A Sas és a Gyermek egy kellemes kis kocsma Oxfordban, ahol Tolkien és barátai rendszeresen összejöttek 1930 táján. Egy-egy korsó barna sör mellett beszélgettek órákon át a koraközépkor irodalmáról vagy éppen az északi sagákról. Inklingsnek, tintanyalóknak (más fordításban sejtelmeseknek) nevezték magukat. Az Inklings alapítója C. S. Lewis, az oxfordi egyetem fiatal tanára volt. A klub gyakorlatilag Lewis és Tolkien barátságán, közös érdeklődésén alapult. Északi regék, óizlandi eposzok iránti vonzalom tartotta össze a csapatot, találkozóikon ezekből és saját műveikből olvastak fel egymásnak, így A babó is itt debütált.
Középfölde megismerése aktivált Lewisban egy rég elfeledettnek hitt világot. Dobozfölde krónikáját még gyermekként kezdte írni, ám ez a mű sokkal inkább volt tudományos alkotás, mint mese. Dobozfölde történetét, királyainak leszármazási rendjét, csaták, hadműveletek leírását, a ruhás, beszélő állatok, a fantázialények fajait, egymáshoz való viszonyukat, Dobozfölde földrajzát, térképeit készítette el alig nyolc évesen, a lehető legkörültekintőbben és pontosabban. Az öröm vonzásában című könyvében arról számol be, hogy gyermekkorában számára Dobozfölde nem mese vagy fikció volt, hanem kézzelfogható valóság.
Amikor Tolkien felolvasta az inklingeknek A babó első fejezetét, Lewis is eldöntötte, hogy nekilát a Dobozföldi krónika átdolgozásának. Olyan mesét akart írni, amilyet ő maga is olvasni szeretett volna gyermekkorában, kalandokról, csatákról, ahol gyerekek segítségével győz a jó. S mivel Lewis ekkor már neves vallásfilozófus is volt, számára az alapvető jó csak Isten személyében jelenhetett meg. Olyan mesét akart hát írni, amely a gyerekek fantáziavilágán keresztül mutatja be Jézus áldozatát.
Narnia krónikájának megszületéshez azonban még majdnem egy évtizedet kellett várnia: hiányzott a nyitókép. A második világháborúban, a bombázások miatt vidékre telepítették ki a londoni gyerekeket. Lewis is befogadott egy kislányokból álló csoportot. Az egyik kislány felfedezett a padláson egy régi szekrényt, s megkérdezte a professzort van-e mögötte valami. Van – válaszolta Lewis – egy egész ország. Úgy hívják: Narnia.
Az oroszlán, a boszorkány és a csodálatos ruhásszekrény kéziratát először természetesen Tolkiennek majd az inklingeknek mutatta meg, akik nem voltak elragadtatva a műtől. Tolkien hibának tartotta a szinte allegorikus pontosságú bibliai megfeleltetéseket, eklektikusnak a különböző kultúrkörök regéiből előlépett lények sokaságát. Úgy vélte, egy olyan világ, ahol a görög faunok, kentaurok harcolnak griffekkel, boszorkányokkal, farkasokkal és még ráadásul a télapó is megjelenik, túl sok a gyerekek számára. Bár a Ruhásszekrény valószínűleg sosem lesz olyan kultuszmű, mint A gyűrűk ura, ítéletében Tolkien mégis tévedett. Bizonyítják ezt a teltházas vetítések.
