Tizenhét év után idén nyáron újabb elképesztő kalandok vártak a Griswold famíliára. A Családi (1983), az Európai (1985), a Karácsonyi (1989) és a Vegasi vakáció (1997) után ezúttal ismét a Walley World vidámparkot vették célba.
Jonathan M. Goldstein és John Francis Daley írópáros eddig két rövidfilmet rendezett együtt, így a Vakáció rendezői debütjüknek is tekinthető. A film egyszerre folytatása, remake-je és rebootja a harminckét évvel ezelőtt bemutatott eredetinek. A legutóbbi, vegasi kalandok után, ez a film az azóta felnőtté cseperedett Rusty Griswold és családja elképesztő vakációjával szeretné megdolgoztatni a rekeszizmainkat.
A nyolcvanas években nagy sikert aratott Családi vakáció mintájára építve, a Griswold família két fiatalabb generációja bepattan az autóba és elindul, hogy fél Amerikát átszelve eljusson a nyugati part népszerű vidámparkjába. Négyezer kilométer egy autóban normálisabb családokat is próbára téne, Griswoldék persze nem ez a kategória. A sorozat ötödik részében az előző részek két kihagyhatatlan és fáradhatatlan sztárja, Clark (Chevy Chase) és Ellen (Beverly D’Angelo) helyét Rusty (Ed Helms) és Debbie (Christina Applegate), valamint két csemetéjük, a szégyellős, művészlélek James és a pofátlan Kevin veszik át. A családi batárt pedig egy bérelt, hupikék csodajárgány, Albánia Hondája, a Tartan Prancer, ami veszedelmesebbnek bizonyul, mint azt játékautó jellegéből első látásra gondolnánk. Az apa agyából hirtelen kipattant utazás célja, hogy helyrehozza az ellaposodott, széthullásnak indult kapcsolatokat családján belül. És ebben (akárcsak régebb apját) senki, és semmi nem állíthatja meg.
A filmben nemcsak az alapszituáció, a családi road trip motívuma és a szereplők, hanem konkrét jelenetek is emlékeztetnek a John Hughes forgatókönyvén alapuló 1983-as Harold Ramis-rendezésre. Ilyen például az emlékezetes flörtölés a piros Ferraris bombázóval (akivel azonban sokkal kevésbé kegyes a sors, mint elődjével), az apa-fiú beszélgetés, a sátorban alvás és a családi látogatás. Egy cameo-szerep erejéig persze a sorozat előző részeinek két sokat megélt főhőse, Clark és Ellen is feltűnik a vásznon, de a szintén felcseperedett és egy helyi sztár-meteorológushoz férjhez ment Audrey-ról sem feledkeznek meg a forgatókönyvíró-rendezők. A film legnagyobb erénye (vagy éppen hibája), hogy a realitástól már a történet elején elszakadó és egyre durvuló, vulgáris viccek – amik a pedofíliától, az öngyilkosságon át a családok közötti verekedésig terjednek – bár legtöbb esetben nem erőltetettek és sokszor akaratunk ellenére is felnevetünk rajtuk, a jó ízléssel köszönő viszonyban sincsenek. De hiába a poénhadjárat és az eredeti film jeleneteinek átírása/feldolgozása, a Vakáció B-kategóriás komédia marad, amelyben egy rém béna család abszurd és morbid humorral fűszerezett kirándulását követjük végig. Talán nem is volt más az alkotók célja, de a film megnézése után az lesz a legnehezebben eldönthető, hogy ki ennek a filmnek a célcsoportja? Mert annyi biztos, hogy nem a (kis)gyerekes családok. Ennek ellenére a Vakáció végén levont következtetés az, hogy a család a legfontosabb, egy közös kirándulás minden viszontagság ellenére helyrehozhatja a dolgokat és minden jó, ha jó a vége.
A túlzásba vitt övön aluli helyzet- és nyelvi komikummal operáló narratíva sok újdonsággal nem kecsegtet, abból a szempontból viszont érdekes, hogy megmutatja, mennyit változott harminc év alatt Hollywoodban a vígjáték fogalma. A Goldstein-Daley féle Vakáció azoknak a nosztalgia-filmeknek a sorát gazdagítja, amelyek csak messziről közelítik meg az eredeti színvonalát és népszerűségét. Megnézés után a film szinte azonnal felejthető; de ha úgy érezzük családi életünk messze áll a tökéletestől, akkor mindenképp ajánlott megnézni, utána legalább megnyugodhatunk, hogy sokkal rosszabb is lehetne.
