Kapudrog a gótikus humorhoz – Greg Tiernan, Conrad Vernon: Addams Family - A galád család

2019. október 28. – írta Bodó Karola Éva

Az Addams Family 1938-as születési éve óta nem kis mértékben befolyásolta a popkultúrát és a jelenleg is virágzó gótikus esztétikai vonalat. A tökéletes amerikai család szatirikus, visszájára fordított megközelítése több nemzedéken át sikeresen célba talált, feketére festve az addig csupán egyértelmű konvenciókat ismerő lelkeket. Természetesen ez így túlzás, ugyanakkor az egész Addams Family az, és pont ezért lehet olyan kényelmesen zabálni az egymást tetéző képtelen képeket.

Kreatív hullagyalázás – Dan Kwan, Daniel Scheinert: Swiss Army Man / Az ember, aki mindent tudott

2016. szeptember 14. – írta Csiger Ádám

A Sundance idei nagy felfedezettje, a CineFesten kétszer is teltházzal vetített Swiss Army Man esszenciális indie remekmű: meggyőző bizonyíték arra, hogy a szűkös keretek – származzanak bölcs önkéntes minimalizmusból vagy a büdzsé és az alkotói tapasztalat hiányából – ösztönzik a találékonyságot.

A Griswold család újra nyaral – John Francis Daley - Jonathan M. Goldstein: Vacation / Vakáció

2015. szeptember 1. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Tizenhét év után idén nyáron újabb elképesztő kalandok vártak a Griswold famíliára. A Családi (1983), az Európai (1985), a Karácsonyi (1989) és a Vegasi vakáció (1997) után ezúttal ismét a Walley World vidámparkot vették célba.

Hulla, hó, répalé – Hans Petter Moland: Kraftidioten / Az eltűnés sorrendjében

2014. május 12. – írta Farkas Péter

Sok mindent elmondhatunk a norvégokról, de azt biztos nem, hogy a filmművészetükről lennének híresek. Azt gondolnánk pedig, hogy az utóbbi két évtized skandinávmániája az ő munkásságukra is hatott, mégis alig van párévente egy erős film, az is többnyire szerény, óvatos munka.

Nagyon kivagyunk – Jorge Michel Grau: Somos lo que hay / Vagyunk akik vagyunk

2011. június 24. – írta Oláh-Badi Levente

Íme, egy okosan megépített, ügyesen adagolt, szépen végigvitt film Mexikóból, és megint írni kell róla, pedig igazán fölösleges, sőt, kártékony: ezt a filmet csak meg kell nézni, s kész, sőt, a legjobb csak úgy, véletlenül beülni a vetítésre.

Ti, élők! – Roy Andersson: Du Levande / Te, aki élsz

2008. október 11. – írta Szilvási József

[kritikaíró pályázat] Előre kell bocsátanom, hogy én nem tartozom azon keménykötésű skandináv művészfilmeket kedvelők hermetikusan zárt táborába, akik kizárólag vasárnapi ünneplőben hajlandóak áldozni az árnyak oltárán, s akik az obskurus és komoly fogalmi zavarokban tobzódó képsoroknak a legájtatosabb képpel lendülnek a nyomába.

Te, a félholt – Roy Andersson: Du Levande / Te, aki élsz

2008. április 25. – írta Csoma Emőke

Embernek lenni roppant nehéz dolog, főleg Roy Andersson filmjeiben. A svéd rendező ezúttal sem hazudtolja meg északi mivoltát, legújabb filmjében is a keserűség által akar barátságosabb világot teremteni. Szereplőire a depresszió és a reménytelenség tonnányi súlya nehezedik, de szerencsére majdnem lehetetlen azonosulni velük.

Angol hu-mor-bid kopor-sóhaj temet-és csal-ád nevet-és tör-pedig hal-ál néz-ő – Frank Oz: Death at a Funeral / Halálos temetés

2008. január 29. – írta Plájás Erzsébet

A film még el sem kezdődött, de a néző arca máris felderül a hozzátartozóit kereső kis koporsó láttán. Az első jelenet pedig kirobbantja a nevetést, ami a film vetítése után is kitart: a nézők nem győzik feleleveníteni a legemlékezetesebb jeleneteket.