Az Y generáció világa – Túri Bálint Márk: No Place Like on the Road / Legjobb úton

2017. szeptember 28.

Fekete-fehér nyitóképek, halk, kellemes zene, főszereplőnk gitártokkal a hátán, és még egy macska is feltűnik az utcán – nehéz nem gondolni a Llewyn Davis világa c. Cohen-testvérek filmre, és azt gondolni, hogy a Legjobb úton magyar szemszögből mesél egy démonaival küzdő zenészről és sorsáról, azonban ennél azért szerencsére többről van szó.

Díszköltészet és unalom – Pablo Larraín: Neruda

2017. augusztus 30.

Történelmi szereplőkről életrajzi filmet készíteni rizikós dolog, az ilyesfajta filmek sokszor abba a hibába esnek, hogy túlságosan ragaszkodnak a saját maguk által gondolt mondanivalójukhoz, és teszik mindezt adott történelmi személy valós életrajzának a kárára (pl. Oliver Stone szinte bármelyik biopicje, de leginkább a Nixon), és legtöbbször ömlengős, saját fontosságában arrogánsan magabiztos, háromórás eposzok születnek belőlük.

Az istenek nem estek a fejükre – Bryan Fuller, Michael Green: Amerikai istenek / American Gods

2017. augusztus 19.

Szex, erőszak, mitikus lények – a Trónok harca által uralt sorozatérában egyre-másra születnek az egyszerű történeti alapokra helyezett koncept-klónok, és látszólag az idén tavasszal kezdődött Amerikai istenek első évada is beletartozik ebbe a körbe, hiszen a fentebb felsoroltak közül mindegyik igaz rá, ha csak felületes szinten szemléljük a sorozatot. Második látásra (és nézésre) azonban hamar eloszlanak a hasonlítások – ez a sorozat teljesen más, hangulatában, zenéjében, párbeszédeiben, képiségében, mint bármilyen más mostani „trónkövetelő”.

Az unalom háza – Franck Khalfoun: Amityville: The Awakening / Amityville: Az ébredés

2017. augusztus 3.

Immár 14. (!) alkalommal veszi magára egy horror az amerikai Amityville városkának a nevét, és bár nem volt szerencsém az összes eddigi Amityville-filmhez (szóljon, ha van olyan, akinek igen), a Az ébredés alcímet viselő legutóbb lehúzott démonbőr egészen biztosan nincs ott még a „sorozat” saját top 10-ében sem.

A Ház mindig nyer – Andrew Jay Cohen: The House / A szerencse háza

2017. július 11.

Vannak olyan filmek, amiknek ha egyedül érkezel a péntek délutáni vetítésére, várnod kell még legalább két nézőre, másképp be sem indítják a vetítőt. Én ezúton szeretnék köszönetet mondani annak a két gyanútlan pénteki nézőnek, akivel együtt megtekinthettem a moziban egy méltányosan elfelejtett, humortalan komédiát, senki kedvenc humoristájával, Will Ferrellel.

Hagyjuk megfulladni – Seth Gordon: Baywatch

2017. június 13.

Baywatch, 2017. Két dolog, aminek semmi köze nem kellene legyen egymáshoz. Az eredeti, a tévé „hőskorából” származó sorozat a mai szemmel nézve enyhén nevetséges buta primi-(primitív krimi)történeteivel, és nem titkolt mozgatórugójával, a parton slo-móban futó, széptestű életmentőivel. Komolyan venni ezt az alapanyagot a mai filmes palettán (neadjisten, a mai sorozatok között) nem lehetett, de a készítők „becsületére” legyen mondva, nem is próbálta meg senki a lehetetlent.

A galaxis visszavág – James Gunn: Guardians of the Galaxy Vol. 2 / A galaxis őrzői vol. 2.

2017. május 8.

Közeleg a nyár – amellett, hogy a hőmérséklet is emelkedik, ezt onnan is érezhetjük, hogy befutott a mozikba az első igazi nyári popcorn-etető blockbuster, természetesen ezúttal is a Marvel jóvoltából, ennél jobb felütéssel azonban talán nem is kezdődhetne a kasszasikerre utazó filmek szezonja, a galaxis őrzőinek második kalandja (kötete, albuma) ugyanis talán az eddigi legkönnyedebbre, legbefogadhatóbbra sikerült képregényfilm, ami szerencsére teljesen tisztában van vele, hogy mi is ő...

Gorillapokalipszis: most – Jordan Vogt-Roberts: Kong: Skull Island / Kong: Koponya-sziget

2017. március 13.

Samuel L. Jackson tovább folytatja hadjáratát, hogy minden létező film franchise-ban felbukkanjon (a teljesség igénye nélkül: Bosszúállók sorozat, XXX-filmek, Kingsman, Robocop, Jurassic Park, Star Wars stb.), tavaly Tarzan dzsungelébe tett egy kitérőt, ezúttal Kong király Koponya-szigetére látogat el, és hoz magával tudósokat, tűztengert és egy kis tarantinós smakkot.

A vérző hős és pisilő professzor – James Mangold: Logan

2017. március 3.

A Deadpool tavaly februárban már megmutatta, a korhatáros képregényfilmeknek is óriási piaca van, várható volt, hogy a Marvel nem fogja hagyni kihűlni a forró adamantiumot, a szabadszájú bérgyilkos kalandjainak sikere után pedig nem volt kérdés, hogy hamarosan elindul a tizennyolcas (illetve tizenhatos) karikás szuperhősfilmek dömpingje. Hosszútávon unalmas és egysíkú lehet ugyanakkor ez a recept, szerencsére James Mangold filmje egyelőre remekül használja ki a magasabb korhatár-besorolás nyújtotta előnyöket.

A hamburgeres háló – John Lee Hancock: The Founder / Az alapító

2017. január 31.

Őszintén megmondom, mielőtt megnéztem volna a filmet, eldöntöttem, hogy bármilyen is legyen, nem fogom a McDonald’s alapítójáról szóló filmet a mekis kajához hasonlítani. Sajnos ezt a szándékomat hamar fel kellett adnom: Az alapító épp annyira tápláló, gyorsan és könnyen fogyasztható, mint a néhánylejes tömeggyártású hamburgerek, és pont ahogy a legnagyobb gyorsétterem-lánc ételeivel szokott lenni, van akinek ízlik, van akinek nem.