Horror a házban – A kísértetjárta ház toposza a kortárs horrorfilmben

2018. május 7.

Mielőtt nekiálltam volna megnézni a jelen cikk tárgyát képező, ezredforduló után készült horrorházas filmeket, gondoltam, újranézek egy jóval 2000 előtti, klasszikusnak számító alkotást, Kubrick híres-hírhedt Stephen King-adaptációját, a Ragyogást. Amolyan miheztartás végett tettem ezt, hogy legyen egy hivatkozási alap, egy origo-horrorházas film. De mint kiderült, vannak ajtók és házak, filmek és filmek, amiket nem érdemes egybenyitni.

Öt év után, ötéveseknek – Steven S. DeKnight: Pacific Rim: Uprising / Tűzgyűrű: Lázadás

2018. április 3.

Felgyorsult a világ, szokták mondani azok, akiknek semmi eredeti nem jut épp az eszébe, de ezúttal igazat mondanak: én nem tudtam, hogy öt év elég egy generációváltáshoz, de a Tűzgyűrű (most már) sorozat épp ezt akarja velünk elhitetni. Kár, hogy a készítőknek sem jutott eszébe semmi eredeti, amikor a Lázadás alcímet viselő folytatást összedobálták.

Hagyd a trélert és fuss – Nash Edgerton: Gringo

2018. március 22.

Ritkán szoktam előzeteseket nézni moziba menés előtt, mert legtöbbször egy-egy jól kimunkált trailer – a filmet eladni szándékozva – az egész történetet belegyömöszöli a maga két percébe, így aztán semmiféle meglepetés nem marad a vetítőteremben. A Gringo előzetesébe belenéztem, egy perc után pedig a gyakorlott filmnéző magabiztosságával ki is kapcsoltam, kész, a történet fele így is le van lőve. Aztán a vászon előtt, nagyjából tíz perc után kezdtem rájönni arra, hogy ez most nem az az eset.

Torlóár és megtorlás – Constantin Popescu: Pororoca

2018. január 31.

A pororoca, azaz torlóár szó jelentése a wikipédia szerint: „a hidrológiában az a jelenség, amikor a dagály által kiváltott hullám felhatol egy folyó medrébe.” Emellett a szó maga vélhetően a portugál pororoca kifejezésből származik, amelynek jelentése: elpusztítani mindent. Pontosan ez történik Constantin Popescu filmjének főszereplőjével is, egy kellemesnek ígérkező délután a parkban tönkreteszi az életét, ő pedig mindent maga körül.

Szobaszerviz – James Franco: The Disaster Artist / A katasztrófaművész

2018. január 16.

2003-ban egy Tommy Wiseau nevű, látványosan nem new orleans-i származású (bár ő mindenkinek ezt állítja), meghatároz(hat)atlan korú, nagy álmokkal megátkozott rejtélyes figura a semmiből elővett hatmillió dollárt, és ebből a pénzből viszonylag kompetens stábot bérelve, a saját maga főszereplésével megrendezte minden idők egyik legrosszabbjának kikiáltott filmjét. Erről a folyamatról szól a James Franco által rendezett A katasztrófaművész, ami olyan, mint az okos lány a mesében: láttat is, meg nem is, jó film is, meg nem is.

Filmek háborúja – Michel Hazanavicius: Le redoutable

2017. december 19.

Karácsony környékén vannak olyan filmek, amelyek abban a nem túl irigylésre méltó helyzetben vannak, hogy a legújabb Csillagok háborúja-résszel kell megküzdeniük a mozikban – máshol nem tudom, de Marosvásárhelyen szó szerint is. A Jean-Luc Godard-ról készült életrajzi film vetítésén ugyanis csak akkor nem szólt John Williams űroperájának zenéje, amikor Louis Garrel és kompániája túlordibálta azt, a ’68-as párizsi diáktüntetések teljes erejével.

Sci-fin innen, trutyin túl – Liam O’Donnell: Beyond Skyline

2017. november 7.

Néha kellenek a rossz filmek, mert emlékeztetnek arra, hogy milyen is, amikor helyette egy jó filmet nézünk; s ha olyan sok helyről nyúlt ötleteket egy sci-fi, mint a Beyond Skyline, remek kiindulópont lehet a jövendőbeli filmnézésre: sok jó, meg- és újranézendő sci-fit fog eszünkbe juttatni, ami jobban tárgyalja ugyanazokat a témákat.

BáThorodik szórakoztatni – Taika Waititi: Thor: Ragnarök

2017. október 30.

Még mindig nem jött el a képregényfilmek Ragnarökje, a Marvel-szekér roboghat tovább – Thor és barátainak legújabb kalandjai nemhogy lassítanák a tempóját, de újabb lendületes lökést adnak a kifulladás jeleit még mindig nem mutató franchise-nak és műfajnak.

Lengyel szinkronnal is fogyasztható – Dean Devlin: Geostorm / Űrvihar

2017. október 23.

Emlékszel, milyen vagány volt, amikor Holnapután jött az ár, és elborította New Yorkot? Na és arra, amikor John Cusack egy limuzinnal menekül az öt évvel ezelőtti világvége elől? Ha szeretnéd megnézni mindezeket a filmjeleneteket megrágva, megemésztve és összeturmixolva egy kis Csillagok közöttel, Gravitációval, Függetlenség napjával, Armageddonnal, A maggal, nyakon öntve globális felmelegedéssel és egy halom sztereotípiával, mindezt megfűszerezve Leonidász királlyal és Hitler titkárnőjével több, mint másfél óra hosszúra nyújtva, most megteheted. Juhéj.

Az Y generáció világa – Túri Bálint Márk: No Place Like on the Road / Legjobb úton

2017. szeptember 28.

Fekete-fehér nyitóképek, halk, kellemes zene, főszereplőnk gitártokkal a hátán, és még egy macska is feltűnik az utcán – nehéz nem gondolni a Llewyn Davis világa c. Cohen-testvérek filmre, és azt gondolni, hogy a Legjobb úton magyar szemszögből mesél egy démonaival küzdő zenészről és sorsáról, azonban ennél azért szerencsére többről van szó.