„Eladom a kocsimat, ha kell, de esküszöm, megadom!” – Lakatos Róbert: Bahrtalo! Jó szerencsét!

2008. február 3.

Lakatos módszerének a lényege az, hogy miután megteremtette az alaphelyzetet, visszahúzódik, és hagyja hogy szereplői arra reagálva megéljék a történetet. Ennek a megközelítésnek köszönhetően az egész film olyan különlegesen üde és friss hatást kelt, ami az utóbbi években született magyar filmek között ritkaságnak számít.

Múlt századba révülten – 59. Cannes-i Filmfesztivál, 2006. május 17–28.

2006. június 15.

Érdekes, hogy egy elvileg művészi minőség és/vagy szerzői hírnév alapján összeállított fesztiválműsor mennyire tematikusra tud sikeredni, szinte az az érzése az embernek, hogy a válogatóknak ez volt a legfontosabb szempontja. Persze Cannes-ban, ahol sok film úgy kerül versenybe, hogy senki sem látta előzőleg a művet, nehéz ilyent elképzelni, ennek ellenére minden évben ki lehet tapintani egy központi motívumot vagy témát.

Tibortól a Taxidermiáig – 37. Magyar Filmszemle – Budapest, 2006. január 31– február 5.., Játékfilmek

2006. március 15.

Vegyünk egy ellenállhatatlan férfipopót, néhány szexi színésznőt, pár szürkére koptatott poént, meg egy rakat műfajdefiniáló romantikus filmes fordulatot, végezetül hintsük meg egy csipetnyi szerelemmel, meg persze egy adag gyrost szeljünk mellé, majd gyúrjuk mindezt egy jó forgatókönyvvé, és végül dobjuk be a médiacsalit. Kérem szépen, ez lenne a mai magyar vígjáték sikerreceptje?

Egyik szeme sír, a másik nevet – Alba Regia Nemzetközi Filmfesztivál – Székesfehérvár, 2005. június 6–12.

2005. szeptember 15.

Ellentmondásokban lehet csak leírni a június elején megrendezett Alba Regia filmfesztivált. A seregszemle filmes felhozatala ás a résztvevő meghívottak (rendezők, színészek és egyéb filmes szakemberek) rangja valószínűleg szinte az összes magyarországi fesztivál elé helyezi a rendezvényt. Azonban az is kiderült, hogy Székesfehérvár egyelőre – megfelelő mozik vagy vetítőtermek híján – sajnos teljesen alkalmatlan egy ilyen jellegű esemény befogadására.

A szabadság, mint elveszettség – Interjú David Jacobson amerikai rendezővel

2005. szeptember 15.

Hatalmas cowboykalapban ügető lovas, hátán lasszó és a vadnyugati férfi hagyományos felszerelésének összes ismert kelléke. Ahogy azonban kirajzolódik mögötte a táj, a magas sziklafalak helyett óriási autópályákat, a marhacsordák helyett száguldó autókat, és a végeláthatatlan préri helyett magasfeszültségű huzalokat látunk. Az Edward Norton főszereplésével készült film középpontjában egy Los Angeles külvárosában élő férfi, Harlan áll, aki napjaink Amerikájában is a vadnyugati „divat" és értékrend szerint él. A Down in the Valley (San Fernando völgye) során azt követhetjük végig, ahogy ez a szokása, ártatlannak tűnő mániája veszélyes őrületbe csap át, amint bebizonyosodik, hogy a mai világban mennyire működésképtelen az amerikai társadalom egyik legfontosabb mitológiája. A második nagyjátékfilmjénél tartó rendezővel, Davis Jacobsonnal a cannes-i fesztiválon beszélgettünk a filmről, a kortárs Amerikáról és az újító filmkészítés ottani lehetőségeiről.

Apakomplexus a Croisette-en – 58. Cannes-i Filmfesztivál, 2005. május 11–22.

2005. július 15.

Régi tapasztalat, hogy egy-egy filmfesztivál végére szinte mindig kiderül: valójában egyetlen filmért utaztunk oda, és feladatunk végig az volt, hogy arra az egyre rábukkanjunk. Hiába a rengeteg film, az egymást érő vetítések, a mustra után végül kitörölhetetlenül marad a szívünkben egyetlen kedves vagy megrázó, szomorú vagy vidám kis film.

Ázsiai túlsúly – 55. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál – Berlin, 2005. február 10–20.

2005. április 15.

Újszerű megszólalások, friss gondolkodásmódok, lenyűgöző történetek felfedezésének reményében indulunk minden évben a nagy fesztiválokra, azt keressük, mikor szólal meg valaki autentikus hangon, mikor mond el valaki valami kedveset vagy megrázót őszintén. Azt várjuk, hogy mikor tűnik elő a rutin, a jól elvégzett mestermunka mögül a tehetség egy szikrája, az igazi remekmű. Természetesen sok útja van ennek, megtörténhet ez csavaros sztorik és látványos képi csodák által ugyanúgy, mint a minimalizmus, az egyszerűség erején keresztül. Az idei Berlinálén talán ez utóbbi megoldás volt az, ami feledhetetlen pillanatokat termett: a világra, emberekre való csendes, elmélyülő odafigyelés különleges dolgokat hozott felszínre.

Az eget látni és a földet hallani – Interjú James Benning amerikai kísérleti filmessel

2005. április 15.

Az egyik filmjében tíz, egyenként tíz perces beállításban láthatunk különböző ágdarabokat, a másikban tizenhárom tavat ugyanígy. James Benning amerikai kísérleti filmes legújabb filmjeit idén vetítette a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Forum szekciója; a matematikus képzettségű, a struktúrát, illetve az ehhez kapcsolódó időbeliséget kutató filmessel itt beszélgettem.

A világra való odafigyelés csodája – Interjú Abbas Kiarostamival és Ken Loach-csal

2005. április 15.

Egységes szerkezetbe illesztett epizódokból áll össze a Tickets (Jegyek) című szkeccsfilm. A nagynevű szerzőtrió két tagjával a februári Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettünk.

Fesztivál a világ végén – Anonimul Nemzetközi Független Filmfesztivál – Sfântu Gheorghe, 2004. augusztus 17–22.

2004. október 15.

Lehet-e a semmiből rangos filmfesztivált létrehozni? Az Anonimul Alapítvány vezetői erre vállalkoztak, amikor nemzetközi független filmfesztivált hirdettek a Duna-Deltában. A fesztivál azonban elitizmusa, a közönség és a szaksajtó teljes háttérbe szorítása miatt keserű szájízt hagyott az odasereglő filmrajongókban.