Felszínen a félelem – Claire Denis: Trouble Every Day / Kínzó mindennapok

2001. október 15.

A horror nem különösen nagyra tartott műfajába sorolt alkotásokat ritkán szoktak az ún. művészfilmek között emlegetni. Claire Denis legújabb opusát ennek ellenére megilleti ez az előkelő hely, horrornak csak jobb híján, a moziforgalmazás műfajmeghatározási kényszere miatt nevezik. Hátborzongató, felkavaró, elemi erejű alkotás ez, élénk hatása a vászon elsötétülése után még hosszú ideig kísért.

Az aranypálma-recept – Nanni Moretti: A fiú szobája / La stanza del figlio

2001. augusztus 15.

Kockázatok és mellékhatások nélküli, a biztonsági zónát mindig fegyelmezetten betartó, kimért, kiszámított film lett az 54. Cannes-i fesztivál nagy nyertese. Nanni Moretti alkotása az utóbbi évek legelőreláthatóbb aranypálmáját kapta, a Libération, a legnívósabb filmkritikákat közlő francia napilap mar két nappal a díjkiosztás előtt hibátlanul bemondta a fődíjat és a színészi teljesítményüket díjazottak nevét.

Vágyaink fantomja – João Pedro Rodrigues: O Fantasma / A fantom

2001. május 15.

A köztisztasági vállalatnak dolgozó Sergio kihalt éjszakában zajló életéről szól João Pedro Rodrigues első játékfilmje.

Egy olasz festő leckéi – Vincent Dieutre: Leçons de ténèbres / A sötétség tanulságai

2001. április 16.

Caravaggio különös megvilágítású képei az évszázadok alatt sok festőt megihlettek, többek között a francia Georges de la Tour-t is, aki azonban sikerrel értelmezte újra az olasz festő technikáját.

Próbafolyamat – Wong Kar-Wai: In The Mood for Love / Szerelemre hangolva

2001. március 15.

Ázsiában évek óta készülnek „európai filmek”, és közülük sokan válnak európai fesztiválok kedveltjeivé. Wong Kar-Wai legújabb művét többen a legutolsó Cannes-i seregszemle legszebb filmjének tartották.

Szépiában átértelmezett világ – Shinji Aoyama: Yurîka / Eureka

2001. március 15.

Léteznek olyan filmek, amelyek megkérdőjelezik jól bevált filmnézési „technikáinkat”. Olyanfajta érzékenységet és közeledést igényelnek, amelyre egyébként igen ritkán lehet szükségünk, ezért ezt nem tudjuk minden alkalommal aktiválni. Shinji Aoyama különleges mozival ajándékozott meg, a szépiatechnikával készült Euréka három és fél órát tart. Néhány kép után újra el kell helyezkednünk a székben, klasszikus hozzáállásunkat fel kell adnunk, odafigyelésünket át kell értelmeznünk.

Abszurd dalok északról – Roy Andersson: Sånger från andra våningen / Dalok a második emeletről

2001. január 15.

Boldogok, akik leülnek – állítja Roy Andersson svéd rendező a mottóban, majd, minden magyarázat nélkül, elindít egy nagyon különleges, lenyűgöző mozit.

Az érzelmek foglyai – Lars von Trier: Dancer in the dark / Táncos a sötétben

2001. január 15.

Kevesen hitték volna egy évvel ezelőtt, hogy Cannes-ban Arany Pálmát lehet nyerni egy musicallel. Talán egyedül a különc Lars von Trier (aki visszautasítva a felajánlott luxusszállodákat, az említett fesztiválra saját lakókocsijával ment) mosolygott volna ravaszul a felvetésre. Ő ugyanis egy ilyen filmmel a tarsolyában érkezett tavaly májusban a francia tengerpartra.

(Miben) sántikál a francia film

2001. január 15.

A francia filmeseknek nagy bánata van immár hatvan éve: egyszerűen nem sikerül nyereségessé tenni a francia filmgyártást. Ráadásul a helyzet évről-évre csak rosszabb: míg 1998-ban a francia mozibevételek 32%-a származott hazai produkciókból, 1999-re ez a szám már csak 28,5%-t tett ki, és semmi jel a javulásra.

A román független film önjelölt úttörői – Beszélgetés egy kolozsvári játékfilm készülése kapcsán

2000. október 15.

Néhány magabiztos fiatal filmgyártásba kezdett Kolozsvár egyik külvárosában, a Monostoron. A több mint másfél órásra tervezett Cartier (Külváros) című játékfilmet Gelu Radu, fizika szakos egyetemista rendezi, akinek ez lesz az első filmes munkája. A nagy feladatba négy barátjával együtt vágott bele, akikkel a román független film megalapításának nehéz útját szeretné bejárni.