A tanoncok – SZFE 2002 – A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak filmjei. Budapest, Mamut mozi, 2003. január 28. – február 4.

2003. március 15.

A filmszemle alkalmat szolgáltatott arra is, hogy főiskolások alkotásai kerüljenek a nagyérdemű elé.

Cinéma, mon amour – Filmes folyóiratok Franciaországban

2003. január 15.

Két, ötven éves filmes szaklappal Franciaország alighanem a világon az első helyet foglalja el filmről szóló szövegek hagyományában. A teljesítmény még inkább tiszteletreméltó ha hozzátesszük, hogy nem populáris műfajokat népszerűsítő magazinok, hanem művész- és szerzői filmeket elemző, elméleti kérdéseket feszegető kulturális lapok érték meg ezt a magas kort. A Cahiers du cinéma és a Positif – mert hiszen róluk van szó – ma is a francia és a nemzetközi filmes diskurzus meghatározó, megkerülhetetlen szentélyei.

Film, arisztokratikus távolságtartással – Robert Altman: Gosford Park

2002. november 15.

Grófnők, lakájok, lordok, komornyikok, cselédek és bárók forgatagába csöppenünk: angol vidéki kastélyban tartott vadászatra érkezik a vendégsereg. Urak és szolgáik elszállásolásának zűrzavarában, bőröndök és ékszeres ládikák között kapkodjuk a fejünket, nevek és címek röpködnek. Az egyszerűség kedvéért uruk nevén nyilvántartott lakájokat még el se helyezték, mire a szalonban az első pohár italt fogyasztják, néhány pillanat múlva pedig már az a legfontosabb kérdés, hogy ki kit öltöztet fel az esti vacsorához.

Feszült társadalomrajz 220 volton – Miklauzic Bence: Ébrenjárók

2002. október 15.

Miklauzic Bence első játékfilmjében a realista igényű társadalomrajz mágikusnak nevezhető történésekkel dúsul fel. A típusokat eljátszó színészek gyakran színházi térben mozognak, őket ellenpontozza Bandi, az örök filmes bohóc öntörvényű figurája.

Valóságos és fiktív határok – 55. Cannes-i Filmfesztivál, 2002. május 15–26.

2002. július 15.

A film mint a legvalószerűbb illúziót biztosító művészet lehetőségeinek tematizálása az 55. Cannes-i Fesztiválon: fikció és valóság, képzelet és realitás határainak egyre áttetszőbbé válása, lassú és ravasz összemosódása...

Mozi a Szajna-parton – A párizsi mozikról

2002. május 15.

Párizs az örök filmfesztivál városa. Nem egy, a berlinihez vagy a velenceihez hasonló, kiemelkedő, világszinten elismert fesztivál irányítja a város filméletét, hanem több, különféle mozikban, különböző szerzőkhöz, nemzetekhez vagy éppen irányzatokhoz kötött „állandó fesztiválok” zajlanak.

Egy nagyravágyó mese – Jean-Pierre Jeunet: Le fabuleux destin d'Amélie Poulain / Amélie csodálatos élete

2002. április 15.

Egy légy másodpercenkénti szárnycsapásainak száma, a párna gyűrődései az arcon, a macska tányérjának koppanása a padlócsempén, a kávézó címerének egyfülű lova, a fényképautomaták környékén elhajított rosszul sikerült fényképek, az örökös sírásra kárhoztatott özvegy házmesterné könnyei – megannyi apró, lényegtelen semmiség. Ezekből, mint egy mozaik apró darabkáiból áll össze a mese. Jeunet ötletekkel zsúfolt kincsesdobozát, akár a filmbeli Bretodeau-jét, hasznavehetlennek tűnő kacatok, elkopott tárgyacskák, mellékes apróságok töltik meg.

A kihagyottak – A 33. Magyar Filmszemle információs vetítéseiről

2002. március 15.

Az információs vetítések a Filmszemle előzsürijének sokak által önkényesnek tartott döntései miatt a megszokottnál jóval nagyobb fontosságnak és figyelemnek örvendtek az idén. A kísérleti- és kisjátékfilmek versenyprogramjába ugyanis a tavalyinál szembetűnően kevesebb filmet válogattak be, és a már a szemle előtt kibontakozott vita során sokan úgy gondolták, színvonalas alkotások maradtak ki.

A véletlen játékai – Michael Haneke filmjei

2002. február 15.

A szerzői film rajongóinak listáin néhány éve talán már helyet kapott az osztrák rendező, de valószínűleg ritkán került a kedvencek közé. Kényelmetlen, nézőit meghasonult, bizonytalan helyzetbe hozó, nehezen értelmezhető munkáival azonban beírta magát a jelentős fesztiválok állandó résztvevői közé.

Kikötő a filmóceánon – 9. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, Budapest, október 4-14.

2001. november 15.

A fesztiválnak az idén is az volt a fő célja, mint az utóbbi kilenc évben: elérhető közelségbe hozni a világ kortárs filmtermésének legaktuálisabb kultusz- és botrányfilmjeit. Az elmúlt években a magyar közönség a Titanic filmfesztiválon láthatta először Quentin Tarantino, Atom Egoyan, Wong Kar-wai, Takesi Kitano műveit, és olyan filmeket, mint az Öngyilkos szűzek, a Straight Story, az Idióták, a Tigris és sárkány, az eXistenZ. Az idén a szokásos Hullámtörők blokk mellett, mely az egyéni hangvételű, fősodorról leszakadó rendezők filmjeiből válogatott, a Francia Zátonyok mai francia rendezők filmjeit fogta össze, és külön tömbben futottak a koreai új hullám filmjei (többek között Kim Ki-Duk alkotásai), merész elsőfilmek a világ minden tájáról (Fejes a mélyben), Ian Hrebejk cseh rendező munkái (Cseh a tengerben), a húszas évek szellemét megidéző alkotások (Üzenet a palackban), és kortárs európai és amerikai dokumentumfilmk (Filmdokk). 25 ország 53 filmje. A Filmtett összeállítása ezek szemlézéséből közöl válogatást.