Vászon és képernyő – Robert Altman tévéfilmjeiről

2007. november 15.

David Bordwell 2006-os The Way Hollywood Tells It című könyve szerint a kortárs amerikai filmek stílusa valójában nem tekinthető annyira nóvumnak, mint amennyire azt magukról állítani szokták. Az új Hollywood formanyelve nem egy új stílus, hanem a klasszikus hollywoodi filmek kontinuitásra épülő formájának egy variánsa csupán, Bordwell szóhasználatában felfokozott kontinuitás. Könyvében ennek a fokozott kontinuitásnak a fő formai vonásait írja le és igazolja empirikus adatokkal, valamint a stílusvariáns létrejöttének az okai után kutakodik.

Home Made Mozi – A home-videó esztétikájáról és valóságtartalmáról

2006. május 15.

Az angol home video kifejezés mondhatni két legyet üt egy csapásra. Egyszerre utal ugyanis a képeket létrehozó társadalmi közegre és az ábrázolásmód kezdetleges, „félkész” voltára (home made ’házi készítésű’) – vagyis olyan jelentésekre, melyeket a magyar családi mozi és a privát film megnevezések egyszerre nem hordoznak. A home videószerű mozifilmek kifejezés, amellett, hogy egy közismert képi stílusra utal, a filmkészítés intencionalitása és a megcélzott nézőközönség közti ellentmondást is felmutatja.

Egy kultúrakutató a filmesek között – Interjú Tánczos Vilmossal, néprajzi filmek tanácsadójával

2005. szeptember 15.

„Ök szerintem azért keresnek meg, mert értékelik bennem, hogy tudok beszélgetni az emberekkel. Ez lehet, hogy részint személyes adottság, de az itteni kultúrában való otthonosságom következménye is. A Budapestről jött filmesek ugyanis Erdélyben és Moldvában egy idegen kultúrába csöppennek. Azt hiszem, azért van rám szükségük, mert át tudom hidalni ezt a kulturális különbséget" – meséli az utóbbi évek több dokumentumfilmjének is a „második embere", vagyis szakértő-beszélgetőtársa, Tánczos Vilmos.

Filmes metaforákból szőtt gardróbunk

2005. április 15.

Van, akinek nehezére esik elővenni egy fiatalkori fényképét, nehogy kiderüljön, hogy gimnazista korában ő is McGyver-frizurát, esetleg Top Gun-dzsekit viselt, és van, aki a tavaly vásárolt Mátrix-szemüvegét tartogatja a következő nyári szezonra is. A hétköznapi nyelvhasználatban gyakran használunk filmes metaforákat, jelzőket ruhadarabok, hajviseletek jellemzésére, mint a Mátrix-kabát, Amélie-frizura.

Film-bonctan? – Lars von Trier: a filmek, a nők, a fantomok

2004. október 15.

Lehetséges-e Lars von Trierről trieres kritikát írni? Erre tesz merész kísérletet Ştefan Bălan, Mihai Chirilov és Alex. Leo Şerban hatkezes kötete, amely rendhagyó stílusban megírt kritikákat tartalmaz egy formabontó rendezőről.

„Legjobb hang nélkül filmet nézni...” – Ben Meade előadás- és vetítéssorozata a kísérleti filmről – Sapientia-EMTE, Kolozsvár, 2004. március 8-9.

2004. április 15.

Kevésbé szokványos dolog manapság, ha valaki akadémikus, pl. filmtörténet és -elmélet-oktatással és -kutatással foglalkozik, és filmrendező is egy személyben. Ben Meade élő példája annak, hogy ezek a „filmes" szerepek nem zárják ki egymást. A kettő összefüggése, koherenciája ebben az esetben egyrészt az értelmezési regiszterként választott kognitív filmelméletnek tudható be, másrészt a nyíltan vállalt személyes involváltságnak.

Mesterségük címere... – Zalán Vince (szerk.): Filmrendezőportrék. Kortársaink a filmművészetben.

2004. február 15.

Panoráma-felvétel tizenhét kortárs rendezőről: röviden így lehetne összefoglalni az Osiris Kiadó filmes tematikájú sorozatának legújabb darabját. A sorozat szerkesztője, Zalán Vince neves magyar filmkritikusok és a fiatal kutatónemzedék írásait helyezte egymás mellé, ezáltal a magyar filmkritika-írásról is képet alkothat magának az olvasó.

A műsor, amin halálra szórakozzuk magunkat – A Discovery Channel és a Crime Night

2003. június 15.

Legyünk őszinték, nem azért nézzük a Discovery Channelt, mert tudományosan érdeklődünk az egyiptomi múmiák, a krokodilok vagy az igazságügyi orvostudomány iránt, inkább a titok megfejtésének ígérete és kalandja állít le a tévé kapcsolgatása közben.

A kamera bolondjai – „El tudom képzelni, hogy a filmdilettantizmus új művészeti ágat fog létrehozni...” (Balázs Béla, 1929)

2003. április 15.

Hogyha készülne egy térkép a filmvilágról, egy jókora tartományt nem lehetne feltüntetni rajta. Létezik ugyanis a filmeknek egy nem professzionális kategóriája, melyek nem a nyilvánosság számára készülnek. A filmes saját maga számára bűvészkedik a kamerával, kontrollinstanciája legfeljebb szűk közönsége: családja és barátai.