Ezt írtuk a filmről:

Negyedszázada káromkodnak rendületlenül Vincent Vegáék – Csapón kívül 48.: Ponyvaregény / Pulp Fiction, 1994

Ki ne emlékezne a sziporkázó alakításokra és az olyan jelenetekre, mint a hátsó üléses „véletlen gyilkosság”, a fecskendő mellkasba döfése, a lábmasszázsról szóló beszélgetés, a táncjelenet a vintage bárban, vagy a gyilkosságokat bevezető Ezékiel-(ál)idézet? Igen, Quentin Tarantino legkultikusabb kultfilmje 25 éves volt idén októberben. Örülünk, Vincent?

A tékás, aki kölcsönzött – Quentin Tarantino-portré

Egyáltalán nem véletlen, sőt inkább tökéletesen jelképes, hogy a posztmodern műfajfilm pápája épp egy videotékából szabadult a világra. Korai filmjei elfeledett, ritka, alábecsült gyöngyszemek remixei. Napjainkra viszont a fenegyerek felcseperedett, és megcáfolta kritikusait.

Rodriguez Kills – Robert Rodriguez-portré

Egy tejano bandita színes élete és kirívóan termékeny ámokfutása, avagy így vált „egy 23 éves, 7000 dollárral rendelkező filmes hollywoodi játékossá”.

A forgatókönyvíró iskolaévei – Syd Field: Forgatókönyv: Forgatókönyvírók kézkönyve, Forgatókönyvírók munkafüzete

Több kérdés is felmerülhet az emberben, mielőtt kézbe venné Syd Field könyveit, a Forgatókönyvírók kézikönyvét (a továbbiakban Kézikönyv) és a Forgatókönyvírók munkafüzetét (a továbbiakban Munkafüzet), tekintve, hogy most már eltelt egy kis idő az „első” rész megjelenése óta (Syd Field: Forgatókönyv: A forgatókönyvírás alapjai), és hogy létezik egy másik írótól is magyarra lefordított, hasonló tematikájú alkotás (Robert McKee: Story). Aki azokat forgatta már, az akaratlanul is hasonlítgat. Miben más ez a két könyv, miben mond újat? A McKee- vagy a Field-könyv legyen a magyar forgatókönyvírók Bibliája?

A szörny örök élete – Papp Sándor Zsigmond mozija

Az ember életében elkerülhetetlenül eljön az a pillanat, amikor elkezdi számolgatni a kapcsolatait (mohóbbak: a skalpokat). Vagy éppen a megnézett, lepergett, elfutott filmeket. Voltaképpen ez is kapcsolat, s ha úgy vesszük, néha bensőségesebb egy-egy elrontott, elfecsérelt viszonynál.

Harvey és Bob nagyban játszik – A Miramax stúdió története II.

A Szex, hazugság, videó sikerére mindenki felfigyelt. A függetlenfilm pár év alatt az intellektuális tömegek ópiuma lett: a látványorientált, gyakran „ostoba” hollywoodi megapicek ellentétének kiáltották ki, amely ötletes, különc, egyedi, ám mégis fogyasztható. A függetlenek azonban egyre inkább függővé váltak: nem Hollywood, hanem a siker függőivé – a bevételt és a sikert nem feltétlenül a film esztétikai értéke, hanem a film pozicionálása hozta el.

A 90-es évek: függők vagy függetlenek? – Az amerikai függetlenfilm története 5.

A nyolcvanas évek, azaz a videó évtizede nemhogy megölte volna a mozit, de a médium kínálta izgalmas, új lehetőségekkel gazdagította a filmgyártást – és nem utolsó sorban a stúdiók zsebét. Nem csoda, hogy az évszázad utolsó évtizedének kezdetével új, minden addiginál fényesebb aranykor köszöntött Hollywoodra, csakúgy, mint a függetlenfilmre.

A noir élt, él és élni fog: a neo-noir – A film noir 3/3.

Bár a hivatalos nyilvántartás szerint Orson Welles 1958-as A gonosz érintése (Touch of Evil; fsz: Welles, Charlton Heston, Janet Leigh) című filmje egyszer s mindenkorra lezárta a fekete szériát, mind a mai napig találkozhatunk késői leszármazottaival. Az érdeklődés mind az alkotók, mind a nézők részéről változatlan, és semmi okunk azt hinni, hogy a noir népszerűsége, vonzereje a jövőben csökkenne.

Filmtörténet tizennégy részben (XIV.) – Új-Hollywood négy évtizede

Hollywoodot a XX. század első évtizedeiben bevándorlók és szerencselovagok tették naggyá, akik a filmkészítés fortélyait munka közben sajátították el, gyakran kifutófiúként kezdve járták végig a ranglétrát a rendezői vagy produceri csúcsokig. Sokan közülük nemcsak a filmtudományokban nem voltak felső fokon iskolázottak – igaz, ezt a tantárgyat akkoriban még sehol sem oktatták.