A szőkék is szendén kezdték – A 75 éves Halász Judit portréja

2017. december 9. – írta Beretvás Gábor

Lehet, hogy kiment egy ideje a szendeség a divatból? Halász Judithoz hasonló jelenséggel ugyanis nem igazán találkozik mostanság a néző sem filmen, sem más médiumban. E típus egykori képviselői közé sorolhatjuk még talán Pogány Juditot vagy az erdélyi Széles Annát. Ám mintha az ő fiatalkorukkal együtt ez a nőtípus is eltűnt volna a filmvászonról, ha szabad egyáltalán napjainkban ilyet mondani.

Öldöklő angyal a kanálisban – Álex de la Iglesia: El bar

2017. október 18. – írta Papp Attila Zsolt

Álex de la Iglesia témái és történetei változtak az idők során, de az általa használt filmes eszközkészlet kevéssé. A túlélőfilmek exploitationjétől Buñuelig – így lehet röviden összegezni az El bar sztoriját és képi világát.

Szálkamentes karrier – Harrison Ford portréja

2017. szeptember 27. – írta Beretvás Gábor

Harrison Ford munkássága ékes példája annak, hogy néha fontos lehet megkülönböztetnünk a színész és a filmsztár fogalmát. Szerencsés esetben ez a két fogalomkör persze mutat némi metszetet. De le kell szögeznünk, hogy ha végignézünk az idén hetvenötödik életévét ünneplő Harrison Ford pályafutásán, ez a metszet elég szűkre sikeredett.

Akit Bud Spencernek hívtak

2017. július 19. – írta Beretvás Gábor

Alig több, mint egy éve, hogy Carlo Pedersoli, ismertebb nevén Bud Spencer távozott az élők sorából. Érdekes módon egy év elteltével hiánya szinte egyáltalán nem érezhető, hiszen alig van nap, hogy a televíziós csatornák valamelyikén ne cammogna szembe velünk unottságában ismerős alakja. Nem beszélvén arról, hogy különféle internetes gift-shopok, graffitisek, zenével, főző- és hasonmásversenyekkel felturbózott emlékfesztiválok igyekeznek jelentőségét életben tartani.

Az utolsó angol gentleman – Roger Moore portréja

2017. május 31. – írta Beretvás Gábor

Senki nem tett annyit annak érdekében, hogy legyen valami elképzelésünk arról, milyen is egy igazi angol gentleman, mint a nemrég elhalálozott Sir Roger Moore. Nem csak  Magyarország, illetve az anno kerítéssel elzárt szocialista tömb lakóit világosította fel erről, hanem megjelenésével, viselkedésével és az ehhez szorosan tartozó angolos humorával még honfitársainak is például szolgált. 89 éves volt, és vele együtt a brit birodalom utolsó szimbolikus letéteményesét kísérhetjük utolsó útjára. (A Moore-t példaképének tekintő Michael Caine ugyanis eredetileg egy cockney – az Alfie-ban pont ezzel futott be 1966-ban.)

A mágikus téglalap – M. Kiss Csaba, Rohonyi Gábor: Brazilok

2017. április 5. – írta Jankovics Márton

A Brazilok kusturicás hangvételű, optimista tanmese az előítéletek meghaladásáról és a cigány-magyar együttélés mindennapi kihívásairól. Humorba csomagolja a falusi kilátástalanságot és a társadalmi csapdahelyzeteket, de szerencsére nem veszi el teljesen a felvillantott problémák élét. Így annak ellenére is szerethető marad, hogy helyenként egyenetlen a történetvezetés és a színészi játék.

A lyukas állú első száz éve – Kirk Douglas-portré

2016. december 9. – írta Ritter György

Beleborzong az ember, hogy a több amerikai idolt is megtestesítő filmsztár, Kirk Douglas száz éves lett. A borzongás érzése abból a gondolatból fakadhat, hogy Douglas akkor született, amikor a mozi éppen még a vásári mutatványok szerepét töltötte be. Majd rácsodálkozhatott arra, ahogy a vásznat az ezüstcsillogás, a pazar kiállítás, s rajongás vette körül. Aztán tanúja volt annak is (főleg manapság), ahogy a másik, egykor lenézett szórakozási forma, a tévé átveszi ezt a szerepet, mind művészi, mind pedig látvány szempontjából. Douglas munkájának foglalata annak az érának a története, amelyben a mozi isteneket adott a nézőknek. Ő volt az egyik...

Meleg Kramer kontra Kramer – Alain Guiraudie: Rester vertical / Állva maradni

2016. november 1. – írta Csiger Ádám

Mitévő legyen egy biszex filmes, ha súlyos alkotói válsága kellős közepén gyereke születik, és az anya lelép? Az Idegen a tónál rendezője, Alain Guiraudie nem cáfol rá hírnevére a Cannes-ban Arany Pálmáért versenyzett Állva maradnival.

Az abszurd, az átlagos és a többiek – 8. Comedy Cluj Nemzetközi Vígjátékfesztivál, Kolozsvár, 2016. október 21–30.

2016. október 28. – írta Székely Bíborka

Kolozsvár a filmfesztiválok városa. Nagyhírű rendezők legújabb filmjei, nemzetközi sztármeghívottak, workshopok és privát partik. Jó buli ez, miért ne szerveznénk mi is egyet? Nos, így gondolhatták a Comedy Cluj megálmodói is, s eddig, úgy tűnt, nem is tévedtek sokat. Ha az előbb említettek még nem is jöttek össze, úgy nézett ki, már csak idő kérdése, hisz a filmfelhozatal kivétel nélkül minden évben szolid volt: noha a főáramtól kissé távolabb, de még mindig az emészthető, élvezhető, elgondolkodtató medrében folyt. Mindig akadt film, amely friss volt, meghökkentő, emlékezetes. Mindig jó móka volt.

Good bye, Ceaușescu! – Anca Miruna Lăzărescu: That Trip We Took With Dad / Utazás apánkkal

2016. szeptember 26. – írta Csiger Ádám

Ennek a magyar-német-román-svéd koprodukciónak ott a helye év jobb európai filmjei között: a dramaturgiáját tökélyre fejlesztették, láthatóan rengeteget kalapáltak rajta, de a cselekménye egy pillanatra sem válik sablonossá, ugyanis személyes történetet mesél el az öreg kontinens turbulens múltjából.