Egy magyar a világ filmzene-gyártásában – Rózsa Miklós-portré 1.

2011. április 6. – írta Hubai Gergely

Rózsa Miklós Oscar-díjas komponistát mai napig jóval többen ismerik Amerikában és szerte a nagyvilágban (Miklós Rózsa néven), mint saját szülőhazájában – és ezen jelentős mértékben nem segítettek az olyan jószándékú kezdeményezések sem, mint az MTV Magyarok a világ filmgyártásában című sorozata, amely azon magyar származású mozgóképes alkotók előtt tisztelgett, akik külföldön futottak be filmes karriert. Összeállításunk minden idők leghíresebb magyar filmzeneszerzőjének pályáját tekinti át.

Nonkonformista antihősök – Don Siegel-portré 2.

2010. december 20. – írta Kriston László

Don Siegel magányos antihősei sodródnak, de nem tehetetlenül. Nem alkusznak meg, mindvégig küzdenek az ellenük összeesküdött erők ellen. Siegel filmjeiben előbb lőnek, aztán gondolkodnak. Vagy nem is gondolkodnak.

"Who the Fuck is Alice?!" – Bud Townsend: Alice in Wonderland: An X-Rated Musical Fantasy

2010. december 9. – írta Hancsók Barnabás

[kritikaíró pályázat] Lewis Carroll Alice Csodaországban című meseregényének felnőttfilmes adaptációja a nagyközönség számára jórészt ismeretlen darabnak számít, de szakmai berkekben is csak egyfajta jól hangzó legendaként él: sokan hallottak róla, de csak kevesen látták. Pedig Alice történetének pornóváltozata a maga nemében remekmű-közeli alkotás, melyet hiba volna egyszerűen csak szexfilmként definiálni.

Mélypont – Martin Csaba: Dobogó kövek

2010. november 11. – írta Ritter György

A tavaly vetített Álom.net után azt gondoltam, hogy nem süllyedhet mélyebbre a magyar film abban a fals tendenciájában, hogy az amerikai popcorn-kliséket másolja. Martin Csaba szélsebesen forgatott low-budget „vígjátéka” azonban mégis egy emelettel lejjebb ereszkedett ebben a tisztességtelen bugyorban, de annyira, hogy filmje még elrettentő példának sem használható.

A Boszporuszon át – Fatih Akin-portré 2.

2010. május 28. – írta Ruprech Dániel

A Fallal szemben című filmjével Akin szűkebbre állította fókuszát, közvetlenebbül ábrázolta saját tapasztalatait; a kettős identitást, „némettörökségét” vagy „töröknémetségét”. A „Szerelem, Halál és Ördög” címszavakkal jelzett témái keverednek nagyjátékfilmjeiben, hogy végül trilógiát alkothassanak, miközben kisjáték- és dokumentumfilmek továbbra is színesítik pályáját.

Török akcentus – Fatih Akin-portré 1.

2010. május 27. – írta Ruprech Dániel

„A semmiből jött, 20–21 évesen. 1993 végén jártunk. A helyesírása mindent alulmúlt, de teljesen mindegy volt. Volt valami szokatlan kisugárzása és hajlíthatatlan akaratereje a fiúnak.”¹ Így jellemezte Ralph Schwingel producer a Rövid és fájdalommentes forgatókönyvével felbukkanó, ma már népszerű német filmrendezőnek számító Fatih Akint, akinek Soul Kitchen című új filmjével nyitja kapuit az idei Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) Kolozsváron.

Ó, Molière, miért nem vagy te Molière? – Laurent Tirard: Molière

2008. január 28. – írta Márton Imola

Nem-nem, hölgyeim és uraim, nem szabad azt hinnünk, hogy életrajzi filmről van szó. A cím alapján annak tűnik, de bizony nem az. Kérdéses, akkor viszont mi lehetett a rendező célja. Ha Molière ihletforrásainak vagy netán élete kevésbé ismert eseményeinek feltárására vállalkozott, akkor nagyon melléfogott. Molière életéről minimális információt kapunk, hiszen azzal csak a film kerettörténete foglalkozik.

A rahát emlékére – Mircea Mureşan: Sexy Harem Ada-Kaleh

2001. december 15. – írta Mikes Bence

Kevesebb helyismerettel rendelkezők kedvéért: a rahát egy török édesség. Romániában igen népszerű (volt), kiváltképp az Ada-Kaleh szigetén, török telepesek által készített kézműves rahát, amíg még létezett a sziget, és nem öntötte el a Duna valami ésszerű rendezési terv margóján.