Ettől sem leszek ép – Bernáth Szilárd: Larry

2022. december 1. – írta Vigh Martin

Bernáth Szilárd bemutatkozó rendezése üde színfolt a magyar filmes palettán. Egy leszakadó réteget ábrázol, de nem esztétizálja a nyomort, ráadásul autentikusan szól a fiatalokhoz.

Újrateremtés – Miloš Forman-napló I.

2020. április 13. – írta Jakab-Benke Nándor

Sorozatban közölt, rendhagyó, szubjektív portré a két éve elhunyt cseh rendezőről.

Felemelkedni a pokolba – Brady Corbet: Vox Lux

2019. július 15. – írta Zsizsmann Erika

A Vox Lux a 21. századról szóló határozott, pontos ecsetvonásokkal megrajzolt portré, amely alkotója minden igyekezete ellenére mégsem áll össze teljes egésszé.

Super Not-for-Me – Morgan Spurlock: One Direction: This Is Us

2013. szeptember 6. – írta Szabó R. Ádám

Meglehetősen gyanakodva néztek rám a mozikasszánál, amikor elmondtam, hogy a One Direction: This is Us című filmre kérnék egy jegyet. Bár rögtön sejtettem, hogy miért, nyilvánvalóvá akkor vált ennek oka, amikor a terembe lépve azt láttam, hogy a székek felét 12–14 éves kislányok foglalják el. Jegyvásárlás előtt is sejtettem ugyan, hogy nem én (vagy bárki, aki nem 14 éves sikongató kislány) voltam az ideális célközönség, arra azért mégsem számítottam, hogy valaha szégyellni fogom magam moziszékben ülve.

Kilúgozott Amerikai Psycho – Bobcat Goldthwait: God Bless America

2012. augusztus 2. – írta Verpeléti András

Mostanában viszonylag sok trashnek kikiáltott film jutott el szélesebb közönséghez, gondoljunk csak a Hobo with a Shotgunra vagy az Iron Skyra. És bár mindkettő kifejezetten szórakoztató, egyiknek sem sikerült kultfilmmé válnia, ami valahol célja volt a filmeknek. Ugyanígy nem sikerült ez Bobcat Goldthwait-nek sem, de a zseniális, szinte költői nevű direktor filmje mégis jobban megragad majd a nézőkben.

A bőség zavar-e? – 6. Berlinale Talent Campus, 2008. február 9–14.

2008. február 12. – írta Zágoni Balázs

[Berlinale 2008] Bár tizenkétszeres a túljelentkezés, elvileg akárkiből lehet berlini „talent", ha van egy kis köze a filmhez. Ha sikerül, Andrzej Wajdával beszélgethet, Wim Wendersszel kávézhat és belophatja magát az igazi filmszakmába. Persze nem árt, ha az ember folyékonyan beszél angolul és már letett valamit az asztalra. Kicsit, de jót. Vagy ha egy elég elmaradott országból jelentkezik. Vagy ha előre letapogatja, hogy Berlinben most mi a menő.