Tarr Béla A londoni férfi című filmje több rangos nemzetközi fesztiválon

2008. április 3. – írta a szerk.

Tarr Béla jelenlétében vetítik A londoni férfi című alkotását a napokban a hongkongi filmfesztiválon. A Simenon-regény ihlette Tarr-film hamarosan Szingapúrban, Buenos Airesben és San Franciscóban is látható lesz.

Tarr Béla munkái Los Angelesben

2008. március 8. – írta a szerk.

Reel Epics címmel mutatja be március 7–28. között Tarr Béla nyolc játékfilmjét a LACMA (Los Angeles County Museum of Art).

Részletek – Tarr Béla: A londoni férfi

2008. március 3. – írta Gyenge Zsolt

A Tarr-művek kivételesen erőteljes hatása abból származik, hogy filmjeit nézve az az érzésünk, mintha az ábrázolt világ, minden valószerűsége és hitelessége ellenére, valamiképpen mégis maga a film számára lenne teremtve.

„Tudod mi az az Ember tragédiája?” * – Rendezőportrék: Tarr Béla

2003. június 15. – írta Vincze Teréz

Tarr Béla a kortárs magyar filmművészet meghatározó alakja – ezt valószínűleg különösebb vita nélkül kijelenthetjük. Életműve következetesen épülő, a filmalkotások valójában egy folyamatos problémamegoldási sorba rendeződnek. Ahogy azt a rendező maga is kijelentette egy vele készült interjúban, egyik film következik a másikból – mindig valaminek a megoldásán fáradozik, ami azután újabb megoldandó problémákat hoz elő. Ez a problémamegoldási „kényszer” vezet el a hetvenes évek „családi tűzfészkeitől”, a szociális kérdésekre koncentráló problémafeltárástól a filmművészet és a film nyelvének megreformálására törekvő gesztusokig, a végső lehetőségek megkísértéséig, egy átléphetetlennek tűnő határ szemrevételezéséig a Sátántangóban.

Könyv és film között – Adalékok az adaptációk elméletéhez

2003. február 15. – írta Király Hajnal

A film önálló művészet voltának elismerése, úgy tűnik, korántsem oldotta meg a társművészetekhez és legfőképpen az irodalomhoz fűződő ellentmondásos viszonyának problémáját. Borisz Eichenbaum Irodalom és film című írásában a film autonómiáját hangsúlyozandó még a film „tiszteletreméltó ágyasának” nevezte az irodalmat. Mára ez a viszony módosulni látszik, ugyanis gyakori az a nézet, mely szerint a film vált az irodalom „kitartottjává”, nemcsak az előbbi témáinak újra- és újrafeldolgozásával, hanem az irodalmiasság különböző jegyeinek (műfaji, stílusbeli vonások) bevételbeli szempontokat érvényesítő tudatos fel- és kihasználásával.

A magyar filmművészet „zárványai”

2002. június 15. – írta Pócsik Andrea

Zárt, kerek, fekete-fehér, mégis teljesen eltérően „működő” világok: a magyar fekete széria a kilencvenes években inkább „zárvány”-jelenség, mint irányzat. Fények, formák, tájak és terek Enyedi Ildikó, Szász János, Janisch Attila és Tarr Béla egy-egy filmjében.

Esztétika vs. elmélet? – A képi reprezentáció problémái – Filmelméleti konferencia, Pécs, november 5–7.

2001. december 15. – írta Kiss Miklós, Sári László

Az ez év májusában Pécsett megrendezett nemzetközi kognitív filmelméleti konferencia sikerén felbuzdulva, a városban működő Laterna Magica Egyesület újból Pécsre invitált neves külföldi és hazai filmes szakembereket. A november elején lezajlott háromnapos rendezvény – mely immár az egyesület negyedik filmakadémiájának második ülése volt – ezúttal A képi reprezentáció problémái címet kapta, s a szélesen értelmezhető tematikának köszönhetően a konferenciára leadott jelentkezések száma minden várakozást felülmúlt.

A tisztánlátás melankóliája – Tarr Béla: Werckmeister harmóniák

2001. március 15. – írta Gregus Zoltán

„Állat és isten némasága között áll a szó, arra várva, hogy révületbe szédülve ő maga elhallgasson...” (Broch)

A tisztánlátás melankóliája – Tarr Béla: Werckmeister harmóniák

2001. március 15. – írta Gregus Zoltán

„Állat és isten némasága között áll a szó, arra várva, hogy révületbe szédülve ő maga elhallgasson...” (Broch)

Álomgyár – Összeállítás a Budapest Filmstúdióról

2000. október 15. – írta Zágoni Balázs

Az a szó, hogy „filmstúdió" legtöbbünkben hatalmas műtermek, sietős producerek, hadonászó rendezők és körülrajongott filmcsillagok képét idézi fel. Ez lenne Hollywood. Abból is inkább a mítosz. Álomgyár című rovatunkat egy igazi, Erdélyhez nemcsak földrajzilag közel álló filmstúdió bemutatásával kezdjük. A Budapest Filmstúdióban egy éve történt a stafétaváltás. Az új csapat átlagéletkora harminc-harmincöt év, több itthonról ismerős arcot látni. A stúdió hat munkatársával beszélgettünk el.