Tarr Béla: A londoni férfi Tarr Béla: A londoni férfi

Részletek

Tarr Béla: A londoni férfi

ÉRTÉKELD A FILMET!
A londoni férfi
Tarr Béla
2007

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Tarr-művek kivételesen erőteljes hatása abból származik, hogy filmjeit nézve az az érzésünk, mintha az ábrázolt világ, minden valószerűsége és hitelessége ellenére, valamiképpen mégis maga a film számára lenne teremtve.

Lassú, bonyolult kameramozgásokat használó, mélyreható realizmusa olyan világot jelenít meg, amely a filmes eszközök elvárásainak és Tarr-féle használatának megfelelően működik, a tökéletesen korografált jelenetekben minden a kamera ritmusában létezik és lélegzik. Mindez azonban nem egy megszerkesztett világ hatását kelti a nézőben, hanem film és valóság olyan különleges szimbiózisa alakul ki, ahol minden egyes kamerán innen és túl található elem mélységes egymásra utaltságban fonódik össze, ahol a kamera is a történet teljes jogú tagjává és alakítójává válik.

Tarr Béla: A londoni férfi

Éppen ezért Tarrnak olyan történetekre van szüksége, amelyek a szó hagyományos értelemében véve nem is történetek: az ő sztorijai a málló vakolatokban, a keserűségtől és tehetetlenségtől megcsontosodott ráncokban, a soha nem múló eső csontig hatoló nedvességében vannak elrejtve. Szereplői a semmiből jönnek és céltalanul kóvályognak a semmiben: előtörténetük, motivációik, gondolataik közvetetten, sokszoros áttételeken keresztül és meglehetősen bizonytalanul körvonalazódnak a néző számára.

Krasznahorkai és Tarr a George Simenon-szövegből is elsősorban az olyan momentumokat próbálta kiolvasni, amelyek alkalmasnak tűntek egy ilyen megközelítés számára. A londoni férfi a filmtörténet egyik legkomplexebb és legszebb kameramozgásával kezdődik: egyetlen snittben láthatjuk a kikötőben álló hatalmas hajót, majd az azt figyelő váltóőrt, a hajó fedélzetén zajló rövid találkozást, a bőrönd kihajítását a hajó egyik oldalán és a vonatba való felszállást a másikon. Azáltal, hogy ezt a bonyolult jelentsort nem szabdalja külön snittekre, Tarr egyszerre vezet be a kikötő fölött őrködő éjjeliőr perspektívájába, és mutatja meg azt a türelmes szemlélődést, ami az ő filmjeiben megjelenő történetek megértéséhez szükséges – A londoni férfi első, többperces snittje így lesz egyszerre kézikönyve magának a filmnek és a benne ábrázolt világnak.

Tarr Béla: A londoni férfi

Mindezek mellett úgy tűnik, a legtöbb problémát mégis a magát teljesen meg nem adó történet okozta az alkotóknak, akik mintha kényelmetlenül érezték volna magukat a Simenon-krimi kereteiben, és vergődtek volna a sztori fordulataiban. A film nagyjából a játékidő feléig él igazán, addig, amíg az események nem követelnek maguknak helyet ebben az alapvetően eseménytelen, egysíkú, örökké változatlannak tűnő világban

A londoni férfi második felében fokozatosan annak lehetünk tanúi, amint a film elidegenedik önmagától: mintha Tarr elveszítené a kapcsolatot az általa ábrázolt történettel, a megteremtett szereplőkkel és a létrehozott szituációkkal. A korábban hihetetlenül erős momentumokat felmutató film érdektelenné, súlytalanná válik, mert az egzisztenciális drámára már nem marad hely, a lélektani motivációkat felboncoló krimire meg nincs lehetőség. A mozi vége felé az az érzésünk, mintha teljesen megszűnne minden kapcsolat ábrázolt és ábrázolás között, ezen történet mellett esetlennek, fölöslegesnek hat a hatalmas, kifinomult tarri apparátus.

Tarr Béla: A londoni férfi

Nem lehet véletlen, hogy a rendező egyetlen hosszú monológban mondatja el a felügyelővel az egész filmre való sztori kilencven százalékát, ezzel teljesen megtörve ennek a szótlan, beszédet csak kényszerűségből használó világnak a koherenciáját. A színészválasztásáról és -vezetéséről méltán híres rendező az utolsó jelenetekben képtelen kezelni cseh és angol színészeit is, Miroslav Krobot és Tilda Swinton utolsó veszekedése meglepően mesterkéltre és hiteltelenre sikerült.

A film mindezek ellenére rendkívül emlékezetes marad, mivel Tarr a filmnyelv olyan elképesztően komplex ismeretéről, érett és letisztult használatáról tesz tanúbizonyságot, amely csak a filmtörténet legnagyobb alakjaival teszi őt összehasonlíthatóvá. A tökéletes kompozíciók és a bonyolult kameramozgások mellett azzal ér el különleges hatást, hogy a hangsávot kiemeli általában megszokott kiegészítő szerepköréből, és valódi történetalakító erővé teszi. A nézőt hosszú jeleneteken keresztül kínozza az ismeretlen eredetű, monoton ritmusú kopácsolás eredetének a problémája, amelyre Tarr tudatosan sokáig nem ad választ. Aztán abban a revelatív erejű jelenetben, mikor végül finom utalással, túlmagyarázás nélkül fény derül a zaj forrására, nem csak egy jelentéktelen részlet tisztázódik, hanem helyszínekkel, szereplőkkel és a történettel kapcsolatos rengeteg kérdés áll össze. Egy-egy ilyen pillanatban a filmre felfűzött valóság lelép a vászonról, beteríti az egész mozitermet és teljes erejében működik a Tarr-varázslat.

Tarr Béla: A londoni férfi

Azt hiszem, A londoni férfi valójában csupán részleteket tartalmaz a legnagyobb Tarr-remekműből, amelynek teljes változata valószínűleg még elkészülte előtt elveszett. Aki most fedezi fel Tarr Bélát – és ez magyarázhatja a magyarnál kedvezőbb külföldi fogadtatást –, az egy, a mai filmes világban szokatlanul erős filmnyelvet beszélő alkotót ismerhet meg, aki azonban korábbi munkáihoz mér, az hiányérzettel távozik. De alig várja, hogy egy következő kísérletre visszatérhessen.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A londoni férfi

A londoni férfi

Fekete-fehér bűnügyi, filmdráma, 132 perc, 2007

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat