A magyar mester kapja a 37. kiadásához érkezett Tokiói Nemzetközi Filmfesztivál életműdíját rendezői, produceri és mentori tevékenysége elismeréseképpen.
A programigazgató Ichiyama Shozo szerint „1995-ben a Tokiói Nemzetközi Filmfesztivál bemutatta Tarr Béla Sátántangóját, s ez jelentős filmtörténeti esemény volt. A hét és fél órás film bevonzotta a nézőket a moziba, és lenyűgözte őket sajátos stílusával, ami eltért a hagyományos filmes narratívától. A torinói ló című, 2011-es mestermű rendezése után, a rendező megdöbbentette a világot azzal, hogy idő előtt visszavonul a filmkészítéstől. Mégis azóta filmiskolát alapított Szarajevóban film.factory néven, és egy sor workshopot tartott világszerte, fiatal filmesek sokaságát megtorálja és bátorítja.” Idén februárban például Fukusimában vezetett filmalkotó műhelyt, amelynek termését a tokiói fesztivál most szintén műsorra tűzi.
A tokiói fesztivál október 28. és november 11. között zajlik.
A vég – Tarr Béla: A torinói ló
Sötétség borítja be Tarr Béla utolsó(nak mondott) mozijának szereplőit. De vajon tényleg olyasféle homály ez, amilyen Nietzsche tudatára borult, miután a kínzástól megvédte a címszereplő lovat? A módszeresen kihunyó fények opusa, A torinói ló sokban hasonlít a Sátántangó utolsó fél órájának önmagába zárkózó és mindent beborító, harangkongatott feketeségéhez. De vajon továbblép-e ebből, vagy megmarad az életmű jellegzetességeit összefoglaló zárófilmnek?
