Egy pimasz megasztár Japánból – Kitano Takesi-portré

2018. május 18. – írta Szántai János

Errefelé, Európában többnyire sűrűn bólogatnak a konesszőrök, ha Kitano Takesi nevét hallják. És már mondják is: persze, ő a Tűzvirágok rendezője, kapott is érte egy Arany Oroszlánt 1997-ben. De kapott egy Ezüst Oroszlánt is 2003-ban, A szamuráj című filmjéért. És Cannes-ban is jól áll a szénája, bizony, kétszer is jelölték Arany Pálmára: 1999-ben a Kikudzsiró nyaráért, 2010-ben pedig az Emésztő haragért. Kiváló filmrendező! Kuroszava mester lelke valószínűleg beleköltözött 1998-ban.

Keleti oldal, nyugati oldal – Rupert Sanders: Ghost in the Shell / Páncélba zárt szellem

2017. március 30. – írta Veres Szilárd

A Páncélba zárt szellem amerikai feldolgozása az 1995-ös japán eredeti világát és témáit csak vázként veszi át, hogy aztán saját történetét installálhassa belé, ami nemcsak másra fut ki, de másként és mást is mond a forrásmű tisztelettudó megidézése mellett.

Ezt láttuk a 12. TIFF-en 5. – Francine; Autoreiji: Biyondo / Outrage Beyond; Taped; Ya tozhe khochu / Me too

2013. június 5. – írta Jakab-Benke Nándor, Oláh-Badi Levente, Szántai János, Székely Bíborka

Félidőnél tart a TIFF, de még csak most jön a java. Balabanov utolsó munkája és a Kitano-őrület folytatása ma a terítéken.

Maratoni vetítések a TIFF-en

2013. február 4. – írta a szerk.

Ulrich Seidl-, Kiyoshi Kurosawa- és Takeshi Kitano-maratont ígérnek a kolozsvári Transilvania filmfesztivál szervezői.

Lassan sietve – Takeshi Kitano: Autoreiji / Outrage / Emésztő harag

2011. július 4. – írta Iszlai József

Takeshi Kitano az egyik legeredetibb és legváltozatosabb filmszerző, akit a kortárs Japán kiszoríthatott magából, efelől nincs kétség. Épp ezért vártam toporzékolva, hogy hozzájuthassak legújabb akciófilmjéhez, amely korai munkáihoz híven ismét gengszterekkel, yakuzákkal, alvilággal díszített. S amikor egy ilyen precízen tervező, mérnöki alkotó bombasztikus emberhasogatást gondol ki a fejében, annak rossz vége nem lehet.

Vegyes és vágatlan – 63. Cannes-i Filmfesztivál, 2010. május 12–23.

2010. május 26. – írta Váró Kata Anna

Kevesebb sztár, nehezen induló és hamar lecsengő fesztiválhangulat, némi meglepetés-díj, vegyes, de szinte kivétel nélkül túl hosszú filmek. Röviden így lehetne összefoglalni a vasárnap lezáródott 63. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált. A Variety nevű szaklap szerint a forgalmazók vásárlókedve is lassan jött meg, és az első hétvége felbolydulása után a múlt hét közepétől látványosan hamar esett a hangulat.

A távol-keleti filmek divatja az európai mozikban és fesztiválokon

2005. április 15. – írta Ilyés István (Iván)

Az elmúlt öt-tíz évben növekvő gyakorisággal és sikerrel tűnnek fel az európai mozikban és fesztiválokon távol-keleti filmek. A forgalmazók mára komoly küzdelmet vívnak az európai terjesztés jogáért, bizonyos rendezők filmjei jó előre gazdasági és művészi sikerre számíthatnak. A jelentősebb fesztiválok ma már nem kuriózumként hívnak meg távol-keleti filmeket, hanem éppen bizonyos rendezők és filmek jelenléte minősíti a fesztivált.

Stilizált hagyomány – Takeshi Kitano: Zatoichi / A szamuráj

2004. június 15. – írta Ilyés István (Iván)

A távol-keleti szamurájfilmek két alapzsánere eltérő mádon mutatkozott be a magyar mozikban. Míg a Tigris és Sárkány letisztult, hagyománytisztelő darabjaként a kínai wuxia-filmek eredeti formájában szembesített az Idegen elemekkel (lásd a gravitáció törvényeivel dacoló kardpárbajokat, amelyek a Jean Marais és Errol Flynn kalandfilmjein edzett európai közönségnek első látásra nevetségeseknek hatnak), addig Takeshi Kitano saját korának és alkotói személyiségének minden jellegzetességén átszűrve prezentálja a japán chambara-mozik egyik alapművét.

Hely nélküli helyeken – X. Titanic Filmfesztivál, Budapest, 2002. október 10–20. – Hullámtörők szekció

2002. november 15. – írta Margitházi Beja

Hajó: a tér egy úszó darabkája – írja Foucault – „egy hely nélküli hely, a képzelet legkimeríthetetlenebb tárháza.” Igaz, azzal folytatja, hogy „a hajó nélküli civilizációkban elapadnak az álmok”, de hajózni tenger nélkül is lehet, az álmodozáshoz pedig tenger és hajó sem szükségeltetik. Ősszel például mindig van néhány olyan nap, amikor a filmes közvéleményben minden hajózástechnikai hasonlat és szakszó új értelmet kap: a Titanic filmfesztivál válogatott rakománya azzal kecsegtet, hogy utasai tenger és hajók híján is világot látnak majd.

Termékeny tudatlanság – Takeshi Kitano: Hana-bi / Tűzvirágok

2000. december 15. – írta Pápai Zsolt

Jelzés- és tünetértékű, hogy – talán a kezdeteket leszámítva – alig akad még egy olyan időszak a filmtörténetben, mely annyi kívülről érkezett, a szakmát nem az iskolapadban kitanuló rendezőegyéniséget termett, mint a mögöttünk lévő egy-másfél évtized. Az Egyesült Államokban és a Nyugat jó néhány más országában például a filmes ismeretszerzésnek és a filmkészítésnek a videó megjelenésével a 80-as évek második felétől meginduló demokratizálódása nyomán a 90-es évek egyértelműen a videobolti szerzőké, a magukat mindenféle intézményesített formát kerülve, önerőből két lábon járó élő filmlexikonokká képző, sokszor önjelölt zseniké lett.