Egy anya érzi – Benoît Delhomme: Mothers' Instinct / Anyai ösztön

2024. május 29. – írta Vigh Martin

Benoît Delhomme rendezői debütje két elsővonalas hollywoodi díva jutalomjátékát és valódi pszichológiai mélységet ígér, hogy aztán annyira belefeledkezzen saját pózaiba, hogy se az egyébként valóban remek színészeit, se a történet által felvetett dilemmákat ne hagyja érvényesülni.

„...teljes szelídséget tanusítván minden ember iránt” – Christian Tafdrup: Gæsterne / Speak No Evil / A látogatás

2022. október 20. – írta Pernecker Dávid

Nincs a világon rosszabb dolog annál, mint amikor pusztán udvariasságból sétálunk bele kínkeserves társas szituációkba. Christian Tafdrup sokkoló filmje erre játszik rá, eszméletlenül szemét módon.

McAvoy mennybe megy – M. Night Shyamalan: Split / Széttörve

2017. január 19. – írta Soós Tamás

A Széttörve még nem az a nagy visszatérés, amire Shyamalantól vártunk.

„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” – Sopsits Árpád: A martfűi rém

2016. november 8. – írta Papp Attila Zsolt

És – továbbgondolva a címet – sorozatgyilkosokról szóló thrillerek sincsenek; annál bizonyosan kevesebb, mint ahány „nem létező” sorozatgyilkost ismer a magyar kriminalisztika története. Sopsits Árpád filmje, minden hibája ellenére, több mint egyszerű thriller: az '56 utáni Magyarország kollektív közérzetének látlelete.

Temetetlen múlt – Agustí Villaronga-retrospektív

2015. június 2. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idei TIFF 3x3 szekciójának egyik rendezője a katalán Agustí Villaronga, aki személyesen kísérte el három alkotását a gyanútlan kolozsvári nézőkhöz.

A hétköznapi őrület meséi – Darren Aronofsky-portré 2.

2013. február 27. – írta Kovács Patrik

Harmadik filmje, az ellentmondásos megítélésű A forrás törést okozott ugyan Darren Aronofsky pályáján, az évtized végére a direktor két kisebb remekművel (A pankrátor, Fekete hattyú) bizonyította be, hogy nemcsak vizionárius hajlamai kifinomultak, de a letisztult, klasszicista formák sem idegenek tőle.

„Lars von Trier csak egy parasztfiú, aki belecsöppent a dolgok közepébe” – Nicolas Winding Refn-portré 2.

2012. december 7. – írta Csoma Emőke

A sötét időszak letörte a fiatal tehetség szárnyait, bár annak ellenére, hogy produkciós cége, a Jang Go Star teljesen csődbe ment, ő mégis elégedett volt a szakmai eredménnyel, ambíciója pedig nőttön-nőtt. Ahogy karriere kezdetén szerencséje volt, úgy most is került egy kitűnő ajánlat, melyet lehetetlen volt visszautasítani. A Nordisk Filmnél dolgozó Kenneth Plummer felajánlotta, hogy készítsen folytatást a Pusherhez, és ha az sikeres lesz, akkor egyből készíthet neki egy harmadik részt is. Ez ám a nagylelkűség! Amint azt már a portré első részéből megtudhattuk, a Pusher-trilógia több mint sikeres lett, ezáltal pedig szülőatyja karrierjét is megmentette.

Perverzió és paranoia – A thriller műfajtörténete 3/2. (1960-1979)

2003. szeptember 15. – írta Vajda Judit

A hatvanas-hetvenes években a thriller műfajban két fő irányvonalat különíthetünk el: a pszichothriller alműfaját, amely leginkább a horrorral mutat rokonságot, illetve a kémtörténetek és a politika ihlette paranoia-filmekét. Mindkettőben az emberiség legsötétebb és legbetegebb arca jelenik meg.