Drágám, jól áll neked a zombivér – Burr Steers: Pride and Prejudice and Zombies / Büszkeség és balítélet meg a zombik

2016. február 25. – írta Papp Attila Zsolt

A Büszkeség és balítélet meg a zombiktól nem kell többet várni, mint amit a címe sugall: egy klasszikus irodalmi mű szórakoztató mozgóképes kizsákmányolását, és akkor nem fogunk csalódni. Szerelmesfilm és zombihorror parodisztikus keresztezése: meghökkentő koktél, de meglepően jól fogyasztható – legalábbis mozivásznon.

Remekbe szabott jóvátétel – Tim Miller: Deadpool

2016. február 16. – írta Szabó R. Ádám

Végre igazán felnőttkorba érkezett a szuperhősfilmek műfaja, és most nem arra gondolok, hogy sötét, kilátástalan, netán iszonyú drámai lenne a legutóbbi Marvel-istállóbeli film, sőt: végre a műfaj hajlandó nevetni magán. Arról nem is beszélve, hogy megszületett az első ténylegesen csakis nagykorúak által megnézhető „hős” kalandjait taglaló popcornmozi, ami új löketet adhat az amúgy is lendületben lévő, de még formálódó műfajnak.

Star Wars XVIII. epizód: Disz(ney)tópia

2015. december 31. – írta Jakab-Benke Nándor

Azt hiszed, hogy a Disney nem fogja az utolsó cseppet is kisajtolni a Csillagok háborújából még évek múltán is? Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa? Azt hiszed, hogy nem lesz az idén a Filmtetten szilveszteri kabaré? Hát, rosszul hiszed! BÚÉK, egy messzi-messzi galaxisban, és ebben, a mienkben is!

Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

2015. december 21. – írta Ritter György

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.

Kémelhájítás – Paul Feig: Spy / A kém

2015. június 15. – írta Németh Szabolcs Előd

A kagylóba rottyantó koszorúslány (Bridesmaids/Koszorúslányok) és a redneck bostoni zsarunéni (Női szervek/The Heat) után Paul Feig újra felkérte Melissa McCarthyt egy szerepre. Hollywood aktuális duci-kedvence most egy kém-blődségben parádézik, amin meglepő módon néha hangosan fel lehet röhögni.

Országomat egy láda bejgliért – Rudolf Péter: Kossuthkifli

2015. április 9. – írta Papp Attila Zsolt

Rudolf Péter elég nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az elmúlt évek egyik legkülönösebb olvasmányának, Fehér Béla Kossuthkifli című regényének adaptálására adta a fejét. Az elvárások joggal voltak nagyok, a jó hír azonban az, hogy a feladatot sikerült viszonylag jól megoldani: a hatrészes kosztümös sorozat – bár a magyar filmkészítés egynémely gyermekbetegségét nem tudta levetkőzni – talán a legjobb, ami mostanság történt a magyar televíziózásban.

A kémfilmek bosszúállója – Matthew Vaughn: Kingsman: The Secret Service / Kingsman: A titkos szolgálat

2015. február 18. – írta Szabó R. Ádám

Azon kémfilm-rajongók, akik a legutóbbi JB-inkarnációkból (James Bond és Jason Bourne, meg persze Jack Bauer) hiányolták a brutalitás és a realitás által elnyomott öltönyök-szép autók-még szebb nők részeit a titkosügynökségnek, most fellélegezhetnek: a posztmodern popkultúra meglepően nívósan készített egy vélhetően folytatásokat is szülő, aktuális témákat is felvető kémfilmet, amiben ugyanakkor a realitás és a brutalitás is talpig elegáns. 

Úgyis rákapnak a felszínes popkultúrára – Jonathan Liebesman: Teenage Mutant Ninja Turtles / Tini nindzsa teknőcök

2014. augusztus 27. – írta Soós Tamás

Mutáns nindzsateknőcök 2014-ben, a robotzúzó Michael Bay vigyázó produceri szemei alatt? A végeredmény pontosan olyan, amilyennek ez alapján elképzeljük. Na jó, annál egy picit rosszabb. Egy Megan Foxnyival.

Nem a vesztébe rohan – Seth MacFarlane: A Million Ways to Die in the West / Hogyan rohanj a veszTEDbe

2014. június 17. – írta Szabó R. Ádám

Seth MacFarlane csillaga láthatólag egyre ível felfelé: nem elég, hogy az általa kitalált (s nagyrészt általa leszinkronizált) Family Guy rajzfilmsorozat töretlen sikerrel fut a tévében (és két spinoff-sorozatot is szült: American Dad és a Cleveland Show), majd óriási meglepetés-sikerrel indította filmrendezői karrierjét a Ted című komédiával, amelyben egy életre kelt, mocskosszájú (meglepetés: MacFarlane által szinkronizált) plüssmackó szívott, ivott és dugott végig másfél órát, de már az Oscar-díj ceremóniát is levezette tavaly. A cévéjéhez pedig felvésheti a második általa rendezett filmet is, amelyben ezúttal a forgatókönyvírói és főszereplői feladatokat is ellátta.

Folyamatos feltámadás – A nem konvencionális Krisztus-filmekről

2014. április 18. – írta Szabó R. Ádám

Talán egyetlen történetet sem dolgoztak fel annyiszor és annyian, mint Jézus Krisztusét, ebből pedig a film médiuma sem maradt ki. A némafilmek korszakától folyamatos a bibliai adaptációk megjelenése, ezek közül is a legnagyobb számot (és nem mellesleg a legnagyobb anyagi sikereket) az Újszövetségben leírtak tartják. Teljesen érthető az is, hogy egy ennyire jól ismert történet, ennyire ikonikus karakterek a széles célközönséget megfogni igyekvők mellett, az auteur rendezőket is alkotásra készteti, ezért nemcsak „klasszikus” filmek, hanem az évtizedek során egyénibb, kevésbé konvencionális adaptációk is születtek a témában.