Független játék – Székely Dávid: Doktor Sas legújabb kalandja

2014. március 19. – írta Búzás Anna

Egy film, amely nulla forintból készült el két év alatt, direkt kerüli a profizmust, kihasználja a műfajokat, a színészek egytől egyig amatőrök, a rendező egyben operatőr és vágó is, a konzulensek festők, írók, költők, zenészek – ilyen bátor próbálkozásokat még szívesen megnéznénk.

Jancsi és Juliska Unchained – Tommy Wirkola: Hansel & Gretel: Witch Hunters / Boszorkányvadászok

2013. február 5. – írta Péter Árpád

A film csak azoknak ajánlott, akik kifejezetten műfajtörténeti tanulmánykodás céljából ülnek be a plüssfotelekbe, és azok közül is csak azon keveseknek, akiknek félelmetesen edzett a rekeszizma.

Vérszegény szörny(ű)film – Genndy Tartakovsky: Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak

2012. október 23. – írta Farkas István

A műmiszticizmustól és fanyarú negédességtől túlcsorduló Alkonyat-saga talán örökre bevéste a nyugati világ ikonikus figuráinak fenntartott pantheónba a brukolakhoszokat és lycantroposzokat. Azt viszont, hogy a vérszopó humanoidok visszaköszönnek ránk, még mielőtt az emberiségnek sikerülne kiheverni a Stephanie Meyer-könyv megfilmesítése által okozott iszonyatos léptékű kollektív szellemi öngyilkosságot, ráadásul animált CGI-köntösbe csomagolva, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Persze jól tudjuk, hogy alig van olyan kisdiáklány, aki nem ismeri az említett, vámpírmítoszba bújtatott Rómeó és Júlia-történetet, mégis nagyot néztem Genndy Tartakovsky Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak című animációs filmjén.

Mint az éjféli temető holdtöltekor – Chris Butler, Sam Fell: ParaNorman

2012. október 15. – írta Székely Bíborka

Egy fiatal, osztálytársai által kigúnyolt kissrác szokatlan képességével keseríti meg aggódó szülei életét: halott embertársaival tart fenn kapcsolatot. Ezt a cseppet sem hétköznapi mutatványt csupán különc barátja látszik értékelni, amíg a város idegenforgalmát biztosító kísértethistória valónak nem bizonyul, és a vérbosszút esküdött boszorkány életre nem kelt egy féltucat elátkozott zombit. ParaNorman túlvilági kalandjai hol élénk hahotával, hol elfojtott sikollyal törik meg a mozi sötétjét, míg a miniatűr gyurmafigurák Oscar-díjas színészeket megszégyenítő átéléssel adják elő természetfeletti történetüket.

Ez a harc lesz a végső – Jay Roach: The Campaign / Képtelen kampány

2012. szeptember 20. – írta Jakab-Benke Nándor

Megint választások vannak az Újvilágban, tehát megint itt vannak a politikai filmek és sorozatok. Ha politikusokat ununk is nézni, politikusokat alakító színészeket már valamivel jobb, s ha még vígjátékról is van szó (mint a bárgyún Képtelen kampányra magyarított The Campaign esetében), akkor máris elviselhetőbb a kampányhangulat.

Önmaga árnyékából – Drew Goddard: The Cabin in the Woods / Ház az erdő mélyén

2012. szeptember 5. – írta Verpeléti András

Miközben Joss Whedon „csak” társírója volt a filmnek, az őt körülvevő kultusz erősen rányomta, és a jövőben is rányomja majd a bélyegét a The Cabin in the Woodsra (ami a most következő kritikában is meg fog mutatkozni), és ez igencsak nehéz helyzetbe hozza a többi alkotót. Sokan – főleg a keményvonalas Whedon-rajongók – csak rossz ómenek sorozatát látta a produkcióban, de minden geek-fanyalgás ellenére Drew Goddard első saját rendezése kifejezetten szórakoztatóra sikerült.

Spanyol középfokú – Matt Piedmont: Casa de Mi Padre

2012. augusztus 16. – írta Pernecker Dávid

A Casa de Mi Padre megbízható pedigrével rendelkezik: Will Ferrell és Adam McKay párosa már régen bebizonyította – Judd Apatow kisujját markolva – hogy bizony léteznek a másfél órányi, az élet bármelyik pillanatában hasznosítható idézettel telekörmölt vígjátékok. Így a Casa de Mi Padre esetében a Ferrell-McKay producer-páros egyértelműen jó jel.

Társadalomkritika rajzfilmsorozat formában – Family Guy; South Park; A Simpson család / The Simpsons; Futurama

2012. július 6. – írta Jakab-Benke Nándor, Csoma Emőke, Farkas István, Kiss Bence

Bugyuta családapa gyilkos hajlamú gyerekkel. Négy amerikai kissrác, akik közül egy minden részben meghal. Örökké cumizó kislány és díszes, sárga bőrű famíliája. Véletlenül lefagyasztott, majd a nagyon-nagyon távoli jövőben újjáélesztett pizzafutár. Olykor parlagi szóhasználat, harsány röhögések és kíméletlen társadalomkritika: ez a közös kedvenc, jelenleg is futó, animációs tévésorozatainkban.

Elbliccelt krieg – Timo Vuorensola: Iron Sky

2012. június 9. – írta Bán Attila

Az idei TIFF egyik leghypeoltabb filmje az Iron Sky volt. Arra számítottunk, hogy a Mátyás-szobor álla is le fog esni tőle a főtéri vetítésen, de mégis a szoborcsoport lovának egyik testrésze jutott eszembe.

Önismétlő vérjáték – Tim Burton: Dark Shadows / Éjsötét árnyék

2012. május 14. – írta Ritter György

Az utóbbi években Tim Burtonnel igencsak elszaladt a ló. A rendező ’80-as, ’90-es évekbeli, sötét humorú, groteszk anti-tündérmeséivel (Beetlejuice, Ollókezű Edward) görbe tükröt tartott közönsége elé. Manapság inkább azzal van elfoglalva, hogy saját egyedi világát egyszerű és közhelyes, buta popcorn-mozivá változtassa át.