Magyar klasszikusok, filmes mesterkurzusok, portréfilm- és könyvbemutató – idén ötödször szervezi meg filmtörténeti programsorozatát a miskolci CineFest.
A film noir műfaja a 60-as évek elején lassú, de biztos erodálódásnak indult. A folyamat egyik serkentője éppen a modernista hatás felerősödése volt. Részben e tendenciának is köszönhető, hogy a korszak filmgyártása a magándetektív típusfiguráját is rehabilitálta.
Jelen volt az 50-es évek brit szuperprodukcióinak születésénél Londonban, végigfilmezett néhány háborút a világban, aztán őt is felkapta a francia új hullám. Első játékfilmjét Vardával forgatta (Teremtmények), a másodikat Godard-ral (Hímnem-nőnem), a harmadikat Robbe-Grillet-jel (Transzeurópa expressz). Mindezt egy év leforgása alatt (1966). A 76 éves operatőrrel egy párizsi kávéházban beszélgettünk.
Noha a hangosfilmmel egyidőben életre hívott, majd a televízió elterjedése nyomán mesterséges kómába került RKO történetét valóban technikai fordulatok zárják közre, a legkisebb stúdiótitán sokkal inkább a szeszélyes cégvezetésnek, illetve a ciklikusan visszatérő koncepció- és identitáshiánynak, semmint a külső erők szükségszerű, végzetes játékának köszönhette visszafordíthatatlan bukását.
Tiltakozik az egykori filmlegenda, Orson Welles lánya a Me and Orson Welles című életrajzi film miatt, melyben olyan sztárok jelenítik meg a filmikon életútját, mint Zac Efron vagy Claire Danes. A művet Richard Linklater rendezte.
Az amerikai függetlenfilm történetéről szóló írásom első részében a 40-es évekig tekintettem át a filmipar különféle függetlenedési törekvéseit, kiemelve az avantgárd filmek jelentőségét, de említettem azt is, hogy a stúdiók egyre növekvő számban fordultak külső részlegekhez, hogy képesek legyenek a közönség igényeinek eleget tenni.1 Kénytelenek voltak alkalmazkodni a változásokhoz: túlélésük érdekében átszervezték a gyártást.2
A húszas évek második felére Amerika elveszteni látszik azt a vezető szerepet, amelyet a világ filmgyártásában addig játszott. Az inga ismét Európa felé leng ki, a folyamatosan pattogó labda most megint az óvilági térfélre kerül. Ez a libikóka-játék végigkíséri a mozgókép történetét a kezdetektől napjainkig.
1939-től Európa egy minden képzeletet felülmúló fantasztikus történet színhelye lett, öt keserves esztendőre. Anti-utópiába illő diktátorok küldik egymás ellen szuperfegyverekkel ellátott csapataikat, gigászi küzdelem zajlik az óceánok fenekén és London felett, miközben titkos katonai laboratóriumok mélyén megszületik a század második felét döntő módon meghatározó két találmány: a számítógép és az atombomba.
