Kié az éjszaka? – James Gray: We Own The Night / Az éjszaka urai

2008. április 7. – írta Buzogány Klára

Párhuzamok és ellentétek érdekes játéka James Gray második Aranypálmára jelölt, első César-díjas filmje, a We Own The Night. Az amerikai független filmes forgatókönyvíró-rendező harmadik munkáján Coppola filmes világa köszön vissza, ugyanakkor önkéntelenül felmerül a kérdés: nem keverednek-e bele önéletrajzi elemek is?

Színes magyar noir* – Gigor Attila: A nyomozó

2008. február 6. – írta Zágoni Balázs

Amikor elolvastam a film.hu-n a forgatókönyv feltöltött néhány oldalát, két dolgot már sejtettem. Az egyik, hogy Gigor Attila tud írni. A másik, hogy A nyomozó egy noir film. Hogy lehet egy magyar elsőfilmes rendező kisköltségvetésű produkciója noir? Hát úgy, ahogy a Coen fivérek Az ember, aki ott sem volt című filmje: neo-noir. De nem kell mindenáron fekete-fehérnek lennie.

A rendes Fritz(né) – Steven Soderbergh: The Good German / A jó német

2008. január 25. – írta Vlădăreanu István

Elég fura filmbe/fába vágta bele az objektívjét Soderbergh: egy hommage a noirok fényesen sötétlő világának – meg a Casablancának. Ahhoz, hogy kiderüljön mennyire sikerült ez neki, bizony végig kell szenvedni ezt a filmet.

A tökéletes bűntény – Fabián Bielinsky: El aura / Aura

2006. november 15. – írta Tóth Orsolya

Aprólékosan ábrázolt, kitömésre váró állatbőrök, megnyugtató zenei aláfestéssel – látvány és hang ellentétével kezdődik az Aura, melynek első perceiből kiderül, hogy nem a megszokott műfajfilmmel lesz dolgunk. Bielinsky másfajta dramaturgiával tagadja meg a bűnügyi film sablonjait, egyúttal újra is építve ezeket, csak más tér-idő egységet emel ki, és másképp helyezi rá a cselekményt. A film indítása elbizonytalanítja a nézőt, megszűntetve a filmbeli valóság értelmezhetőségét.

Csemege erős gyomrúaknak – Frank Miller, Robert Rodriguez, Quentin Tarantino: Sin City / Sin City – A bűn városa

2005. július 15. – írta Bán Attila

Rosszarcú szerelmes gyilkos, aki az igazság felderítése közben nem riad vissza némi csonkítástól, kínzástól és sok mészárlástól. Jóarcú gyilkos, akinek a harcos prostituáltak védelmében szeme sem rebben, ha éppen hulladarabolásra és egy „nagy büdös mészárlásra" kerül sor. Öregedő ex-zsaru, aki szívproblémája ellenére különösen kegyetlenül bánik kétszer is egy gyerekmolesztáló ivarszervével. És ezek még csak a jófiúk.

Nem egyszermegnézős-letörlős – Kerry Conran: Sky Captain and the World of Tomorrow / Sky kapitány és a holnap világa

2005. április 15. – írta Farkas István

Kerry Cornanról keveset tud az ember fia és leánya. Mondhatni a teljes ismeretlenségből robbant be Hollywoodba, nem sokkal azután, hogy a kaliforniai egyetem CalArts szakán diplomázott. De a lediplomázás és a berobbanás közötti időszakban még történt említésre méltó dolog.

A legenda kialszik – Robert Rodriguez: Once Upon a Time in Mexico / Volt egyszer egy Mexikó

2004. március 15. – írta Farkas Zita

Valahol Mexikóban, egy eldugott, poros kis faluban, távol a világ zajától éldegél a híres El Mariachi. Közben egy drogkartell vérszomjas főnöke az elnök megölését tervezi, egy CIA ügynök pedig arra számít, hogy az államcsínynek ő lesz a győztese, ő lesz az, aki zsebre vágja a főnyereményt, a sok-sok pénzt, ha ügyesen keveri-kavarja a kártyákat. Ez a kezdet, a mese végét pedig nem nehéz kitalálni.

Elpuskázott bizalomjáték – James Foley: Confidence / Lépéselőny

2003. november 15. – írta Gál Andrea

Elég gyanús, ha egy film ilyen vallomással kezdődik: „Halott vagyok.” Ugyanis valami kiváló játékra van ebben az esetben szükség, hogy a fikciós keretek következetessége megmaradjon, a halott hang beszéljen.

Anyagszeretet – Joel Coen: The Man Who Wasn't There / Az ember, aki ott se volt

2002. július 15. – írta Köves Gábor

A Coen testvéreknél hál' istennek minden a régi: régi anyagból, régről ismert műgonddal, régi felállásban (Joel a rendező, Ethan a producer, s párban forgatókönyvírók) dolgoznak régmúlt idők eleganciáját idézve. Ők a hollywoodi örökség legmegbízhatóbb kezelői.

A noir élt, él és élni fog: a neo-noir – A film noir 3/3.

2002. május 15. – írta Köves Gábor

Bár a hivatalos nyilvántartás szerint Orson Welles 1958-as A gonosz érintése (Touch of Evil; fsz: Welles, Charlton Heston, Janet Leigh) című filmje egyszer s mindenkorra lezárta a fekete szériát, mind a mai napig találkozhatunk késői leszármazottaival. Az érdeklődés mind az alkotók, mind a nézők részéről változatlan, és semmi okunk azt hinni, hogy a noir népszerűsége, vonzereje a jövőben csökkenne.