A füttyön túl – Corneliu Porumboiu: La Gomera / The Whistlers / Hegyek szigete

2019. május 31. – írta Rakita Vivien

Corneliu Porumboiu legújabb, a cannes-i versenyprogramban debütált filmje, a The Whistlers (szó szerint A fütyülők, a magyar forgalmazásban A hegyek szigete) egy okos, humoros, filmtörténeti utalásokkal teli, igazán stílusos alkotás lett, korábbi munkáival ellentétben a szerzői jegyek mellett markáns műfaji jellemzőkkel is bír: egyértelműen a neo-noir zsánerét képviseli.

Szerelem az utolsó vérig – Szász Attila: Apró mesék

2019. március 8. – írta Tóth Menyhért

A Szász-Köbli duó a tévés sikerek után a mozitermekbe is becsempészi a minőségi magyar történelmi filmet.

Az ember, aki ott volt – Antoine Fuqua: The Equalizer / A védelmező

2014. szeptember 25. – írta Tóth Menyhért

A kortárs mozikultúrában elszaporodott önjelölt amatőr-igazságosztók mellett egészen felemelő látni végre, miként dolgozik egy önjelölt profi.

Túlérlelt, de zamatos – Robert Rodriguez, Frank Miller: Sin City: A Dame to Kill For / Sin City: Ölni tudnál érte

2014. augusztus 26. – írta Kovács Patrik

Robert Rodriguez váratlan mértéktartásról tesz tanúbizonyságot: van bátorsága ellenállni a mai folytatásfilmek logikájának. A Sin City második része nem kísérli meg hatványra emelni a nagy előd erényeit, nem akar még nagyobb, még hangosabb, még látványosabb lenni. Megmarad hát stílusos, rendkívül szórakoztató neonoir kábulatnak – e minőségében pedig szinte tökéletes produkció. Csak nem remekmű.

A domináns nyomozó alkonya – Magándetektív-noir és modernizmus kapcsolata a Hollywoodi Reneszánszban 1.

2013. július 10. – írta Kovács Patrik

A film noir műfaja a 60-as évek elején lassú, de biztos erodálódásnak indult. A folyamat egyik serkentője éppen a modernista hatás felerősödése volt. Részben e tendenciának is köszönhető, hogy a korszak filmgyártása a magándetektív típusfiguráját is rehabilitálta.

Káoszelméletek – Christopher Nolan-portré 2.

2009. augusztus 26. – írta Szabó Ádám

Formabontó második filmje, a Mementó után – amely tartolt az amerikai független- és kommerszfilm-fesztiválok mezőnyében – Nolant számos álomgyári fejvadász próbálta becserkészni. A rendező végül is hagyta magát, ám látszólagos tömegkiszolgálása midcultosodássá módosult, aminek csúcspontja egy a mainstream képregényekből és nagyvásznas adaptációkból jól ismert szuperhős deheroizálása lett.

A főbűnöző – David Fincher-portré 2.

2009. március 16. – írta Ritter György

Polgárpukkasztó, abszurd szatírája, a Harcosok klubja után David Fincher három évig nem forgatott. A gyors és sok helyszínes doppelgänger-thriller után most egy, a saját stílusához képest is hagyományosabb, egy légtérre koncentráló domestic-thrillerbe fogott Jodie Foster főszereplésével. Ez lett a Pánikszoba.

A főbűnöző – David Fincher-portré 1.

2009. március 13. – írta Ritter György

A 90-es évek megannyi posztmodern műfajújításából a thriller sem maradhatott ki. Ébredése egy olyan autodidakta filmes nevéhez is köthető, aki átgondoltan, biztos kézzel és robbanó sikerrel tudta a neonoir hangulatát színes celluloidszalagra adaptálni. Ő David Fincher.

Szín city – Risto Topaloski, D. Jud Jones: Film Noir

2008. november 19. – írta Dávid Ádám

Csak azért a viszonylag olcsó animáció mellett dönteni, mert a színészek túl magas gázsit követeltek maguknak, már önmagában elég kínos. Ha pedig még a címmel is azt súlykoljuk, hogy zsánerjelmezbe bújunk, de még a szándékát sem lehet fölfedezni a műfaj megújításának, akkor már össze is állt a Film Noir teljesen félresikerült, kaotikus koncepciója.

Ridley Scott és Casey Affleck újabb közös filmje

2008. április 21. – írta a szerk.

Ridley Scott egy neonoir thriller készítéséhez kezdett The Kind One címmel.