Soha nem néztük ilyen hosszan a fekete vásznat a moziban – Mati Diop: Dahomey – Kik vagyunk?

2024. november 18. – írta Buzogány Klára

A szenegáli-francia rendezőnő legfrissebb alkotását inkább témájának diplomáciai-történelmi jelentősége lendíti előre, mintsem a művészi értéke.

Egzisztencialista Indiana Jones – Alice Rohrwacher: La chimera / A kiméra

2024. február 22. – írta Incze Kata

Alice Rohrwacher olasz rendező titokzatos című filmje ezúttal szentek helyett bűnösök, pontosabban etruszk sírrablók nyomában figyeli az életet, aminek tükrében a halált is meglátja. A tavaly Cannes-ban bemutatott A kiméra kivételes erejű alkotás lett, talán a rendező legérettebb filmje.

Mezítlábas nyomozás – Greg Mottola: Confess, Fletch

2022. október 3. – írta Fazakas Lehel

Jon Hamm magabiztos magánnyomozásba kezd egy rejtélyes gyilkosság megoldásának érdekében, miközben a Confess, Fletch szövevényes története egyre abszurdabb fordulatokat vesz. Bűntény még nem volt ennyire szervezetlen, ahogy krimikomédia sem. 

Tolvajtempó – Ruben Fleischer: Uncharted

2022. február 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Üzembiztos biznisz: a PlayStation egyik legjobban tejelő játéksorozatából filmet készíteni. Elvégre csak nagyobb a képernyő, nem?

Nácik és kultúrpolitika – Claudio Poli: Hitler versus Picasso and the Others / Hitler kontra Picasso

2018. június 21. – írta Beretvás Gábor

Hogyan viszonyul a nácizmus a művészeti izmusokhoz?

Austin Powers, bajusszal – David Koepp: Mortdecai

2015. január 30. – írta Szabó R. Ádám

A Johnny Depp-rajongók újabb viccesnek szánt arcszőrzetes képet tehetnek fel falukra Ollókezű Edward cikkcakkos frizurája, Jack Sparrow loknijai és a Fleet Street-i borbély zilált hajkoronája mellé – nagyjából ennyi pozitívnak mondhatót tesz le az asztalra legújabb filmje, a Mortdecai.

Műkincs, ami nincs – Michael Hoffman: Gambit / Dől a moné

2013. március 19. – írta Jakab-Benke Nándor

A Coen-fivérek neve általában szinonim a színvonalas, ötletes szórakoztatással, legyen az produceri, írói vagy rendezői credit a stáblistán. A Gambit (bocsánat, ha nem használom a kivételesen idétlen magyar címet) azt bizonyítja, hogy nekik is lehet rossz napjuk. Nem valószínű, hogy ennél több időt töltöttek ezzel a forgatókönyvvel.

Metropolis, Piros cipellők és két Drakula – Régiségek és restaurált műkincsek a TIFF-en

2010. május 31. – írta Jakab-Benke Nándor

A TIFF-ben az egyik legjobb dolog, hogy régi filmeket lehet nézni azok eredeti hordozójáról, 35mm-es celluloidról, és ez mindig hatalmas élmény, legyen az a celluloid agyonkarcolt, hiányos kópia, mint a pár évvel ezelőtt vetített Vándorrege (Walkabout, r. Nicholas Roeg, 1972), vagy a dobozból épp előszedett, leporolt, restaurált Metropolis.