Eljátszani a történelmet – Tudor Giurgiu: Pădurea de molizi

2025. október 14. – írta Fazakas Lehel

Tudor Giurgiu kevésbé ismert történelmi sebről tépi fel a vart, hogy a legrelevánsabb kérdést tegye fel az emlékekről: mit kezdünk velük, ha már megörököltük?

Aki tudta, mit rejt Bőrpofa maszkja – Tobe Hooper-portré

2018. április 25. – írta Tóth Menyhért

Slapstick-komédiával kezdte, allegorikus töltetű hippifilmmel folytatta, ám végül egy emberi bőrből készült maszkot viselő texasi torzszülött vadul berregő láncfűrésze karcolta rá a tavaly elhunyt Tobe Hooper nevét a filmtörténelem halhatatlan nevű rendezőinek tablójára. Bár a karrierjét beindító, 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlás zsenialitására sosem sikerült rálicitálnia, ráadásul életműve is igencsak vegyes minőségű filmekből tevődik össze, kétségtelen, hogy máig ő az egyik legmeghatározóbb horrorfilmes ikon.

Filozófus a felvevőgéppel – Terrence Malick-portré 1.

2012. augusztus 7. – írta Kovács Patrik

Noha Terrence Malick az Új-Hollywoodot megalapító mozi-fenegyerekekkel egy időben kezdte pályáját, már életműve hajnalán olyan páratlanul egyedi szerzői magánuniverzumot épített fel, mely bizonyos tekintetben a korszak klasszicizáló törekvéseinek ellenpólusát képezte.

Darwin beájulna – Gary Ross: The Hunger Games / Az éhezők viadala

2012. március 29. – írta Papp Attila Zsolt

Amikor először hallottam Az éhezők viadala című filmről, egyetlen okból éreztem késztetést a megtekintésére: mert az alaptörténete kísérteties hasonlóságot mutatott Kinji Fukasaku (azóta sajnálatos módon elhunyt) japán rendező Battle Royale című 2000-es kultfilmjével – és távolról, persze, a Menekülő emberrel.

Az élőholtak szürkülete – Ruben Fleischer: Zombieland

2009. november 30. – írta Jakab-Benke Nándor

A klasszikus, lassan cammogó Romero-féle zombik kora, úgy tűnik, végleg leáldozott: a hetvenes évek marihuánán szocializálódott, zsibbadt arcai eltűntek, a mai fiatalság már a speedre és az extasyra van rákattanva, ennek megfelelően a zombijaik is vérmes szemű, üvöltözve sprintelő vadállatok.

Akció-attrakció – Lexi Alexander: Punisher: War Zone / Megtorló: Háborús övezet

2009. március 19. – írta Plájás Erzsébet

Azt se bántam volna, ha egyáltalán nincs párbeszéd ebben a filmben, ha történet sincs, csak képek. Lapozni se kell, csak hátradőlsz a fotelben, nézed és hallgatod, ahogyan hullanak az emberek. Még a vér is egészen szépen fröccsen. A film brutális világhoz egészen hamar hozzászokik a szem és az agy: nem kavar föl, inkább megnyugtat.

Talpra, kisember! – Timur Bekmametov: Wanted

2008. december 8. – írta Szabó Ádám

Mi lenne, ha a Harcosok klubjának Káosz-brigádja csupán egy főt számlálna, és az illető leírhatatlan méreteket öltő mészárlásokban kommunikálná a társadalom iránti ellenszenvét? Pár évvel korábban ezzel a gondolattal játszott el Mark Millar és J. G. Jones képregény-minisorozata, a Wanted.

A tömeggyilkosok köztünk vannak – Andrzej Wajda: Katyń

2008. május 16. – írta Tóth Orsolya

Wajda filmje a második világháború alatt történt katyni mészárlás történetét meséli el: amikor a szovjetek több mint 15 000 elfogott lengyel tisztet és civilt – köztük a rendező édesapját is – öltek meg a katyni erdőben. A család, különösen az édesanya, hosszú évekig várta haza Jakub Wajdát.

Véres gyémántok a vörös földön – Edward Zwick: Blood Diamond / Véres gyémánt

2007. június 15. – írta Erdős Zsófia

Bár a kritikusok nagy része valószínűleg fanyalog és tanmesének tekinti az Edward Zwick rendezte, öt Oscar-jelölést is magáénak tudható alkotást, nekem mégis – nagyrészt – tetszett. Visszaadja a mozi eredeti értelemben vett varázsát, újat mutat, és nem utolsósorban felkelti az érdeklődést egy távoli földrész iránt.

Világvége az esőerdőben – Mel Gibson: Apocalypto

2007. február 15. – írta Buzogány Klára

Ha interjút kellene készítenem Mel Gibsonnal, egész biztosan megkérdezném tőle, miért szereti annyira a már-már mesterkélten véres filmeket. Miért a brutalitást hozza ki egy olyan témából, ami priccoló vér látványa nélkül is drámai és erős lehetne? Valószínűleg a szemembe nevetne, és azt mondaná: ez kell a nézőnek, ez jobban eladható – de az is lehet, hogy valami nagyon mély értelmet magyarázna el, ami sem A passió, sem Golden Globe-ra jelölt új filmjének, az Apocalypto nézőiben nem tudatosult.