Bár a kritikusok nagy része valószínűleg fanyalog és tanmesének tekinti az Edward Zwick rendezte, öt Oscar-jelölést is magáénak tudható alkotást, nekem mégis – nagyrészt – tetszett. Visszaadja a mozi eredeti értelemben vett varázsát, újat mutat, és nem utolsósorban felkelti az érdeklődést egy távoli földrész iránt.
Leonardo DiCaprio és Djimon Hounsou vezetésével betekinthetünk a „fekete kontinens” problémáinak egy részébe. A filmet nézve mindenesetre érdemes elgondolkodni a fehér ember felelősségén is, hogy vajon pénz- és hataloméhségünk kapcsán mennyi szenvedést okoz(hat)unk szerte a világban. És nem lehet mindent az amerikaiakra ráfogni…
1999-ben járunk, polgárháború dúl Sierra Leonéban: a kormány katonái és a gerillák gyilkolják egymást a vidéken, nem kevés polgári áldozatot hagyva maguk után. Ebben a világban nő fel Danny Archer, aki zsoldos múltja után most gyémántkereskedőként keresi megélhetését, s véletlenül akad össze a halász Solomon Vendyvel, aki egy hatalmas rózsaszín gyémántot talál. Kettejük sorsa rövid időre összekapcsolódik: míg egyiküket a gyémánt utáni vágy, a másikat apai ösztöne hajtja előre, hiszen kisfiából gyerekkatonát csináltak a gerillák. Együtt barangolják be Sierra Leone varázslatosan szép és véres tájait, egy újságírónővel együtt, aki az oly sok szenvedést okozó gyémánt útját akarja bemutatni amerikai olvasóinak. Azonban a sztori mindannyiuk számára valósággá válik…
A film érdekessége, hogy a halászon kívül szinte nincs is tisztán pozitív karakter a filmben. A lelkileg megkínzott és elkorcsosított gyermekkatonák saját szüleikre támadnak az afrikai rap dübörgő ütemeire, a kormány emberei is túl közel kerültek a gyémánt igézetéhez, míg az önkéntes megmentő szerepében tetszelgő amerikai újságírónő is leginkább a sztori és Archer bűvöletében él. Újságíró iskolákban lehetne oktatni, ahogy a menekülttábornál az emberek legnagyobb fájdalma közt is a fényképezőgépét kattogtatja…
Archer, a fehér zsoldos karaktere azonban elég összetett. Kitörésének eszközeként tekint a rózsaszín gyémántra: segítségével végre elmehetne Afrikából, mely ugyan hazát adott, de szinte mindent el is vett tőle. A film során hol az emberi érzések, hol pedig a kapzsiság kerekedik felül rajta.
A színészi alakítások elsőrangúak, Jennifer Conally – habár még mindig túl kevesen ismerik – képességei immár mindenki számára egyértelműek. Djimon Hounsout könnyen el tudjuk képzelni a belviszály sújtotta háborús övezetben, míg Leonardo DiCaprio – nos, ő végre valódi férfit alakít. Hitelesen játssza a kiábrándult zsoldos karakterét, s kifejezetten érdekes hallgatni a többféle angol kiejtését – attól függően, hogy a gerillákkal vagy fehér társaival beszél-e éppen. Sokak szerint A téglával vált igazi színésszé, azonban ha valaki megnézi a Gilbert Grape-et, vagy az Egy kosaras naplóját, már régóta annak tekintheti.
A film kerek történetet alkot, a világ azonban sajnos nem így működik. Kétszázezer gyerekkatona van Afrikában, és az amerikai lányok még mindig gyémántgyűrűt szeretnének kapni az eljegyzésükre…
