„You must remember this” – Michael Curtiz (Kertész Mihály): Casablanca, 1942

2010. június 11. – írta Ruprech Dániel

„Ha nem szállsz fel arra a gépre, egész életedben bánni fogod. Talán nem ma, talán nem holnap, de hamarosan, az életed végéig.” – mondja egy kócos, cingár, szemüveges férfi. „A Casablancából van. Egész életemben vártam, hogy elmondjam” – teszi hozzá és elbúcsúzik a szeretett nőtől, a repülőtéri ködben. Elsétál, miközben egy kalapos, ballonkabátos fickó rekedten, lefordíthatatlan mondatával int utána: „Here’s looking at you, kid.”

Étvágygerjesztők és maradékok – Láttuk még a TIFF-en II.

2010. június 1. – írta Jakab-Benke Nándor, Nagy Boglárka, Farkas István

Olasz romantika, teheráni alvilág, dagadt férfiak és nők, a lengyel kommunizmus korát felelevenítő fekete vígjáték, és egy zseniális francia rendező torzóban maradt filmje – ínyencségek, diétás és laktató filmmenü Luca Guadagnino, Nader T. Homayoun, Serge Bromberg, Ruxandra Medrea, Daniel Sanchez Arevalo és Borys Lankosz alkotásaiból.

A Boszporuszon át – Fatih Akin-portré 2.

2010. május 28. – írta Ruprech Dániel

A Fallal szemben című filmjével Akin szűkebbre állította fókuszát, közvetlenebbül ábrázolta saját tapasztalatait; a kettős identitást, „némettörökségét” vagy „töröknémetségét”. A „Szerelem, Halál és Ördög” címszavakkal jelzett témái keverednek nagyjátékfilmjeiben, hogy végül trilógiát alkothassanak, miközben kisjáték- és dokumentumfilmek továbbra is színesítik pályáját.

Török akcentus – Fatih Akin-portré 1.

2010. május 27. – írta Ruprech Dániel

„A semmiből jött, 20–21 évesen. 1993 végén jártunk. A helyesírása mindent alulmúlt, de teljesen mindegy volt. Volt valami szokatlan kisugárzása és hajlíthatatlan akaratereje a fiúnak.”¹ Így jellemezte Ralph Schwingel producer a Rövid és fájdalommentes forgatókönyvével felbukkanó, ma már népszerű német filmrendezőnek számító Fatih Akint, akinek Soul Kitchen című új filmjével nyitja kapuit az idei Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) Kolozsváron.

Bollywoodi RocknRolla – Vishal Bhardwaj: Kaminey / The Scoundrels

2010. február 16. – írta Plájás Erzsébet

A masala alapvetően egy indiai fűszerkeverék, de Bollywoodban masalának nevezik a műfajokat előszeretettel, vígan, néha logikát mellőzően keverő filmeket. Bollywood olyan a filmművészetnek, mint a masala a.) az ételnek, b.) az ínyenceknek, c.) a cipőfűzőnek.

A technika bűvkörében – James Cameron-portré 2.

2010. január 25. – írta Lasztóczi Petra

Cameron igazi terepe a sok akcióval megfűszerezett sci-fi kalandfilm. A mindössze 8 játékfilmet számláló rendezői életmű minden darabja (a Titanic és a True Lies kivételével) a fantasztikum világába kalauzolt el bennünket, miközben a Terminátortól az Avatarig újra meg újra forradalmasította a képi effektusok világát, kiaknázva a fejlődő digitális technika, majd a térhatású IMAX-mozi adta lehetőségeket.

Melodráma (nemcsak) anyáknak – Pedro Almodóvar: Todo sobre mi madre / Mindent anyámról, 1999

2009. október 23. – írta Buzogány Klára

A Mindent anyámról Pedro Almodóvar egyik legösszetettebb és legátgondoltabb filmje. A forgatókönyvet utalások bonyolult rendszere hálózza be, a szereplők és a díszlet jellegzetesen almodóvari, a film maga sötét humorral megtűzdelt, komor dráma.

Meló-dráma? – Vlagyimir Menysov: Moszkva szlezam nye verit / Moszkva nem hisz a könnyeknek, 1979

2009. július 10. – írta Ritter György

A 70-es évek orosz filmje a gerontokráciával bíró Szovjetunióhoz hasonlóan a brezsnyevi pangás éveit élte. A bezárkózott államszörny falába azonban rést ütött a filmgyártás, kissé talán megelőlegezve a 80-as évek glasznoszty (szabad nyilvánosság) időszakát. A Moszkva nem hisz a könnyeknek ennek a kornak volt afféle „koronája”.

Ana csodaországban – Julio Medem: Caótica Ana / Anna, bekattanva

2008. november 10. – írta Plájás Erzsébet

Lassú visszaszámlálás tíztől nulláig, eközben lepereg szemünk előtt egy fiatal lány kaotikus világa. A hipnózis alanya ezúttal nem (csak) a néző, hanem a főszereplő maga, akinek tudattalanjából történetek, életek, de leginkább halálok kerülnek a tudatos befogadhatóság felszínére.

Vén kecske is… – Isabel Coixet: Elegy / Elégia

2008. november 6. – írta Ritter György

Az idősödő docens és a hamvas hallgatólány önpusztító viszonyának kliséit a Lolita óta koppintják a filmesek és az írók. Több tucat unalmas, rétestészta hosszúságú melodráma fárasztotta már a nézőket ebben a témában. Isabel Coixet rendezőnő mégis vállalta a feladatot, hogy Philip Roth The Dying Animal című, aktuáltrendi bestsellerét Elégia címmel celluloidra varázsolja.