Ponyvaregények és realizmus – Don Siegel-portré 1.

2010. december 17. – írta Kriston László

A San Sebastián-i Filmfesztivál idei retrospektívjének alanyát, Don Siegelt sokan Clint Eastwood star vehicle-jeinek bérmunkás rendezőjeként könyvelték el. Öt közös munkájukon túlmenően mégis sokkal több ő, mint a 70-es évek erőszakfilmjeinek gyárosa. Valós idejű történések pergő prezentálásában volt a legerősebb. Hősei mind egy-két nap alatt sodródnak a végkifejlet felé.

Dillinger él – Elio Petri: Indagine su un cittadino al di sopra di ogni sospetto / Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, 1970

2010. december 17. – írta Ritter György

A posztmodern kapujában az olyan nagy szerzők is, mint Pasolini (Teoréma) vagy Bertolucci (Forradalom előtt), a „kiüresedés” metafizikus témáját lelki-társadalmi apokalipszissel ötvözték, ennek a közérzetnek lett alapfilmje Marco Ferreri Dillinger halottja (1969). A metafizikus hangulatot a „realistább” rendezők is felhasználták, ennek legsikeresebb darabja lett Elio Petri szimbolikus filmje, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében.

Emlékezésgyakorlatok a "Szöul-kitchenben" – Bong Joon-ho: Anya / Madeo

2010. május 29. – írta Papp Attila Zsolt

A Távol-Kelet, s azon belül Dél-Korea kortárs filmművészete mindig is szívesen látott vendég volt a TIFF-en – ezt azzal is tanúsíthatom, hogy a mai koreai filmtermés több jelentős művét volt szerencsém megtekinteni itt az évek során. Az elmúlt esztendőkben mintha csökkent volna a fesztiválprogram összeállítóinak lelkesedése az ázsiai mozi iránt; az idei kiadás azonban kielégíti az ezzel kapcsolatos esetleges elvárásokat.

A daimjó* – Kuroszava Akira-portré 1.

2010. március 23. – írta Ritter György

A japán filmről sokaknak ugrik be elsőre Kuroszava Akira neve. Nem véletlenül: neki köszönhető, hogy nyugaton elismert és nézett lett a napkeleti ország filmtermése. A Mester életművének filmtörténeti fontossága nem csak abban áll, hogy egyedülálló elbeszélésmódját briliáns vizualizációval ötvözte, de 31 önálló rendezésével számos nyugati tömegfilmest is „megihletett”. 12 éve hagyta itt az árnyékvilágot, s ha köztünk lenne, ma lenne 100 éves.

Nevem Holmes. Sherlock Holmes. – Guy Ritchie: Sherlock Holmes

2010. január 12. – írta Papp Attila Zsolt

Sir Arthur Conan Doyle teremtménye, a mesterdetektív Sherlock Holmes a modern tömegkultúra egyik legnagyobb karriert befutott figurája – nem csak abban az értelemben, hogy a klasszikus krimiirodalom ikonikus hőseként páratlan népszerűségre tett szert, hanem a karakter utóéletét, a Holmes-mítosz más művekben és műfajokban való megjelenését, továbbélését tekintve is.

A papa mozija – Jennifer Lynch: Surveillance

2009. december 3. – írta Papp Attila Zsolt

Jennifer Chambers Lynchnek bizonyára tele lehet már a hócipője azzal, hogy valahányszor szóba kerül a neve szakmai körökben, valahogyan mégis az édesapjánál lyukadnak ki: ő David Lynch leánya, és ettől a ténytől valóban nehéz eltekinteni. Ha az embernek ilyen apja van, az biztosíthat ugyan némi helyzeti előnyt a filmipari startvonalnál, ám az árnyékából is jóval nehezebb kikerülni – sajátos, önálló művészi arcéllel rendelkező alkotóként.

Mission: Impossible – Jim Jarmusch: The Limits of Control / Az irányítás határai

2009. november 24. – írta Hlavaty Tamás

Egy új Jarmusch-film mindig fontos esemény, főleg annak, aki rajta tartja az ujját a kortárs filmművészet ütőerén. A független filmes mester most elkészítette a maga Antonioni-filmjét, de közben eltévedt saját univerzumában. Az irányítás határai embert próbáló darab: szinte az egész filmet teljes cselekménytelenség jellemzi.

Meditatív krimi – Jim Jarmusch: The Limits of Control / Az irányítás határai

2009. november 23. – írta Lasztóczi Petra

„Néha szeretek olyan filmeket nézni, ahol az emberek csak ülnek és nem mondanak semmit” – mondja Jarmusch új filmjének egyik szereplője. Cinkos kikacsintás ez a nézőre, aki jól tudhatja, Jim szintén kedveli az ilyen filmeket. Nem meglepő hát, hogy Az irányítás határai is ebben a szellemben készült, és tudatosan épít az összes jól bevált jarmuschi stíluselemre.

A punk Pippi esete az újságíróval – Niels Arden Oplev: Män som hatar kvinnor / The Girl with the Dragon Tattoo / A tetovált lány

2009. október 14. – írta Buzogány Klára

Ismeritek Pippi Långstrumpot, az örökké vidám, vörös copfos kislányt, akinek van egy lova és egy ládikó „kincse”, neveletlen és folyton borsot tör a felnőttek orra alá? A róla szóló svéd gyerekkönyvek szerzője, Astrid Lindgren így jellemzi egy helyen kedvenc karakterét: tíz rendőr ereje rejlik benne. Ekkor még senki sem gondolhatta, hogy detektívregények főszereplőjeként fogjuk viszontlátni...

Túrtad már a lábad Poughkeepsie-ben? – William Friedkin: The French Connection / Francia kapcsolat, 1971

2009. szeptember 11. – írta Soós Tamás

Új-Hollywood a filmtörténet egyik legérdekesebb paradoxonját szolgáltatja: az amerikai és az európai filmkultúra fúziója olyan – valószínűleg ismételhetetlen – pillanatot hozott létre, amikor két értékrend találkozása nem kioltotta, hanem megtermékenyítette egymást, a narratív történetmesélés módszereit és a világgal szembenálló Egyén traumatikus karakterportréját.