Dillinger halott
Történet
Az elidegenedés filmje: leginkább ezzel a művével kapcsolódott a rendező a modern filmművészet irányzatához. A negyven körüli ipari formatervező, Glauco élete látszólag minden vonatkozásban rendezett: van jó állása, szép fiatal felesége, kényelmes lakása, kialakult életformája. Egy este azonban, amikor későn ér haza és véletlenül kezébe akad régen eltett revolvere, fellázad ez ellen a kiüresedett, konform életforma ellen. Egy régi újsághír a hajdan híres gengsztert, Dillingert idézi emlékezetébe, aki sajátos módon teremtette meg szabadságát. Glauco követi a példáját a gátlástalanságban...
Ezt írtuk a filmről:
Az olasz film története – A hatvanas évek filmművészete (2.)
„Az ideológiák kimentek a divatból, de a fecsegés tovább folyik. Csak azt nem lehet többé tudni, miről beszélnek. Az emberek tovább mennek, de már senki nem tudja, milyen irányba.” (Pier Paolo Pasolini: Madarak és ragadozómadarak, 1966)
Dillinger él – Elio Petri: Indagine su un cittadino al di sopra di ogni sospetto / Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, 1970
A posztmodern kapujában az olyan nagy szerzők is, mint Pasolini (Teoréma) vagy Bertolucci (Forradalom előtt), a „kiüresedés” metafizikus témáját lelki-társadalmi apokalipszissel ötvözték, ennek a közérzetnek lett alapfilmje Marco Ferreri Dillinger halottja (1969). A metafizikus hangulatot a „realistább” rendezők is felhasználták, ennek legsikeresebb darabja lett Elio Petri szimbolikus filmje, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében.