Káoszelméletek – Christopher Nolan-portré 1.

2009. augusztus 17. – írta Szabó Ádám

Dicsérendő tendencia tapasztalható a 2000-es évek amerikai akciómozi-, thriller- és kalandfilm-termésében. Mintha a zsánerfilmek alkotói ráéreztek volna, hogy műveik akkor válnak igazán átélhetővé, ha mentális problémákkal sújtott hősöket küldenek a tettek mezejére, akik a sokadik padlóra esés után önmaguk rekonstruálásában ismerik fel az üdvösséghez vezető utat. Christopher Nolan, a brit származású amerikai filmrendező is ilyen alkotó.

Lájf iz lájf… – Wolfgang Murnberger: Der Knochenmann / Csontdaráló

2009. április 3. – írta Buglya Zsófia

Örökérvényű igazságot énekelt meg a 80-as évek közepén az osztrák Opus együttes, élén Herwig Rüdisserrel: az élet bizony élet. Szemben mindazzal, ami nem az. A filmekkel, például, melyekből gyakran hiányzik a bármi megtörténhet illúziója. Vannak persze kivételek: például mikor egy film önnön műfaja ellen dolgozik, s szétfeszíti a rámért kereteket.

A krimi és a modern-posztmodern fordulat – Virginás Andrea: Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media

2008. december 19. – írta Plájás Erzsébet

Noël Caroll szerint elmélet és elemzés a film esetében is határozottan elkülönül egymástól: a filmről szóló elméleti írás az általános eseteket, a szabványost kutatja, míg a filmelemzés gyakorlata konkrét, átlagostól eltérő kérdésekre keresi a választ. Virginás Andrea angol nyelven megjelent doktori disszertációjában elméletek vizsgálatát és pontosítását tűzi ki célul.

Nyomában az eltűnt idő – Nacho Vigalondo: Los cronocrímenes / Timecrimes / Időbűnök

2008. december 11. – írta Ferenczi Szilárd

Meglepődve vettem tudomásul, hogy az internetes hozzászólások, fórumok és filmes honlapok a Los cronocrímenest thrillernek, sőt horrornak becézik. Mi sem áll távolabb a valóságtól. Azzal viszont mindenki egyetért, hogy sci-fi és dráma, sőt az akció jelzővel is próbálkoztak páran.

A jó, a rossz és a korrupt – David Ayer: Street Kings / Az utca királyai

2008. szeptember 24. – írta Farkas István

Szögezzünk le három dolgot már itt az elején: az utóbbi időben egyáltalán nem rajongok az amerikai akció-thrillerekért. (A miérteket most hagyjuk.) Az utca királyai filmcím hallatán James Gray legfrissebb családi krimije, Az éjszaka urai ugrott be. Öreg hiba volt.

Zsarusorsok – Szakma és magánélet konfliktusa a hetvenes évek detektívfilmjeiben

2007. december 18. – írta Kovács Marcell

„Sam nem egyszerűen nyomoz, Samnek sorsa van!" – Berkes Ildikó és Nemes Károly A máltai sólyom kapcsán fogalmazza meg a detektívfilm lényegét. A detektív sorsa emberi sors, túlmutat a bűnnel szemben vívott küzdelmén; a filmek történetét valójában nem a bűnözők kézre kerítésének fordulatai adják, hanem a detektív életének az a szelete, amit a nyomozás kapcsán megismerünk.

Tudatlabirintus – Janisch Attila: Másnap

2005. január 15. – írta Sóti Thea

Vajon hol kezdődik a bűn? Egyáltalán van-e eleje és vége, vagy egyszerűen csak ott bujkál mindenkiben anélkül, hogy tudnánk róla? Lét és nemlét filozófiája egy behatárolhatatlan időben, térben, egymásra csúszkáló valóságszinteken Janisch Attila legújabb nagyjátékfilmjében, a trilógia záróakkordjában, a Másnapban.