Neoújhullámos filmek és poszt-posztmodern nézők – A filmnyelvi elemek kifordítása Ruben Östlund Négyzetjében

2021. július 20. – írta Fazakas Lehel

[Esszépályázat 2021 – 1. hely] A klasszikusnak nevezett formák magukban hordozzák az ellentmondást, tulajdonképpen a kanonizációs folyamat szerves része a lázadás. A filmnyelvi alakzatok meg- és elvetésével már olyan törekvések próbálkoznak, mint az avantgárd némafilmek, vagy a cinéma pur narratívát elítélő alkotásai. Ruben Östlund 2017-es Négyzetje azonban egy újabb fokra emeli a tagadást: a kortárs filmek nem elutasítják a bevett hagyományokat új elbeszéléstechnikát teremtve, hanem kifordítják azokat, hogy maguk ellen dolgozzanak. A néző pedig azon kapja magát a film végére, hogy kényszeredetten próbál valami álnarratívát beleolvasni a képsorokba, nehogy teljesen magára maradjon.

Tiszteletpéldány – Az MMA Kiadó Jankovics Marcell-albumáról

2020. július 20. – írta Ritter György

Talán kevés embernek kell bemutatni Jankovics Marcellt, akinek munkáin több generáció nőtt fel, miközben ornamentikus stílusával egyszerre volt képes magasművészetet és kulturális népszerűsítést is művelni. A Magyar Művészeti Akadémia kiadványa jórészt a képzőművészeti albumok, kiállítás-összefoglalók modorában próbálja meg összegezni grandiózus képanyaggal ezt az életművet.

Kitartás és sok sör – Interjú Tenkei Péter animátorral

2019. június 4. – írta Jakab-Benke Nándor

Ugyan végül az Oscar-nevezések közé nem került be, a Ruben Brandt, a gyűjtő attól még nagyon szép díjcsokrot gyűjtött be – amellett, hogy régóta nem készült ennyire élvezetes magyar animációs film. Tenkei Pétert, a Ruben Brandt (valamint a Kells titka, a Kis jegesmedve és más animációs filmek) vezető animátorát e-mailen kérdeztük.

Ne az ördögöt fessük a falra – Andrei Dăscălescu: Planeta Petrila

2017. június 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idei TIFF egyik legnépszerűbb filmje – a román napok közönségdíját is elvitte – egy dokumentumfilm, a Planeta Petrila volt. Az, hogy dokumentumfilm közönségdíjat nyerjen, önmagában is sokkoló a mai világban, pláne, hogy utána még moziban is bemutatják. A közönség persze nem téved, sőt, ezúttal a forgalmazó sem: a Petrilla bolygó maximálisan megérdemli a szeretetet.

Elmerült kincsek nyomában – Alekszandr Szokurov: Francofonia / Frankofónia

2016. február 18. – írta Nagy Boglárka

Mire számíthat egy „fesztiváledzett” néző, amikor beül egy Szokurov-filmre? Formai bravúrra, utalásokra, történelemre és legendákra. A Francofonia megfelel ezeknek az elvárásoknak, ugyanakkor formabontóbb az Orosz bárkánál és a Faustnál is. Összefüggő történet helyett személyes hangvételű filmes esszé, elmélkedés. Alekszandr Szokurov kalandozó, játékos gondolatmenetének a leképezése.

Egy meg egy, az semmi – Peter Greenaway: Eisenstein in Guanajuato / Eisenstein Mexikóban

2015. november 16. – írta Ritter György

Greenaway 2007-es Éjjeli őrjárat (Nightwatching) című rendhagyó Rembrandt-filmportréjában a festő kultikus képéből épített fel egy egész művészportrét, miközben képrejtvényt is feladott nézőinek azzal az intéssel, hogy korunk vizuális szennyezésében érdemes újra a képek mögé látni. A barokkmániás angol rendező új víziója hasonló képlettel kecsegtet: a szovjet montázspápa, Szergej Eisenstein egy sanyarú sorsú, 30-as évek elején zajló mexikói forgatását boncolgatja. De vajon egy újabb kudarcos műből kibontott művészetesztétika, vagy csak az egzotikum érdekelte a rendezőt?

Rembrandt sötét titkai és Greenaway értekezése a fényről – Peter Greenaway: Nightwatching / Éjjeli őrjárat

2008. március 31. – írta Blos-Jáni Melinda

Az Éjjeli őrjáratot nehéz Greenaway korábbi filmjeitől függetlenül nézni és fejtegetni, miközben a lehetséges értelmezési fogódzók legalább annyira túlmutatnak életművének keretein, mint a művészet- és kultúrtörténeti idézetek a filmjein. Ha már egy magát enciklopédistának valló rendező művéről kell itt szó essék, talán nem méltánytalan a lexikon logikája szerint beszélni róla. Az alábbi szószedet korántsem teljes, tetszés szerint továbbírható.

Kísértet járja be Európát… – Milos Forman: Goya’s Ghosts / Goya kísértetei

2007. szeptember 15. – írta Dávid Ádám

Ezúttal nem a kommunizmus kísérti Európát, hanem a spanyol festőzseni, Francisco Goya szellemalakjai, s általuk a 19. századforduló fullasztó légköre: az inkvizíció iszonyata, a francia forradalom (tév)eszméi és Napóleon ámokfutása. Milos Forman celluloidon festi újjá Goya groteszk, kíméletlen és felkavaró vízióit a korról. Új filmje egyszerre válik cseh időszakbeli (Egy szöszi szerelme; Tűz van, babám!) keserédes társadalomkritikájának és az utóbbi két évtizedben készült sajátos életrajzi filmjeinek (Amadeus; Larry Flynt, a provokátor; Ember a Holdon) méltó folytatójává.

Vermeer lánya – Peter Webber: Girl with a Pearl Earring / Leány gyöngy fülbevalóval

2004. november 15. – írta Moise Gabriella

„Egy fényből készült kép”, a camera obscura titka, vagy inkább annak félszeg definíciója, amit Griet lát odabent. Alaptétele is lehetne ez a Leány gyöngyfülbevalóval című festmény, regény és film triptichonjának, ahol ez utóbbi eszközei révén dúskál a terek, az azokat be- és feltöltő fény, és végül a kettő kombinációját plasztikus formákba öntő színek sokaságában.

Cakó Ferenc homokanimációi – „Homokba írtam minden mondatom, Zápor elmossa: ne fájjon nagyon, Letörli a szél: ne fájjon nagyon, Homokba írtam minden mondatom.”

2002. november 15. – írta Zudor Imola

A homokanimáció kiváltképpen intermediális művészet, a performansz, a zene, a homok-festés és a film rétegei alól bukkan elő. Cakó Ferenc munkái a szüntelen módosulást teszik meg főszereplővé.