Vásznak, deszkák, templomok – Beszélgetés Aidan Gillennel

2026. július 5. – írta Hegyi Réka

Aidan Gillen, akit legtöbben a Trónok harcából vagy a Drótból ismernek, idén a TIFF zsűrijében töltötte be a bíra szerepét. Sűrű programot szerveztek neki, így filmnézés és közönségtalálkozó között szigorúan csak nagyon rövid ideig sikerült vele interjúzni. A gondosan felépített kérdéssorozatból végül kapkodva kiragadott kérdések hangzottak el – illetve miután elővette a telefonját, és megmutatta az összes fura templomot, amit kívülről vagy belülről fotózott Kolozsváron, a beszélgetés váratlan fordulatot vett… a hit irányába.

Lidércnyom – Damian McCarthy: Hokum

2026. május 12. – írta Berényi Csaba

Korai még új horrorpápát avatni, ugyanis Damian McCarthy legfrissebb rendezése, a Hokum minden eredetiséget vagy formai bravúrt nélkülözve még a baljós ír közegből előgomolygó hálás atmoszférát és a rémmeséknek táptalajt adó gazdag folklórt is képes feláldozni az olcsó kommersz oltárán.

Aki egyetlen ember életét megmenti… – Tim Mielants: Small Things Like These / Ilyen apróságok

2025. február 5. – írta Bárány Bence

Cillian Murphy az Oscart érő alakítása után ismét egy gyötrődő, a saját démonai által kísértett ember bőrébe bújt, csak a vállát ezúttal nem egy tömegpusztításra alkalmas találmány súlya nyomja, hanem a közelgő karácsonyi ünnep, a csurig pakolt szeneszsákok, valamint a helyi apácazárda falai mögött rejlő titkok.

Polgárjogi trip – Rich Peppiatt: Kneecap

2024. november 4. – írta Vigh Martin

Rich Peppiatt első egészestés filmje azt állítja, hogy egy fontos témáról sem csak véresen komolyan lehet beszélni: az ír önrendelkezés és a nyelvi kérdés megfér az átbulizott éjszakák, a trikolor símaszkot húzó tanár és a zenei szárnypróbálgatás mellett. A Kneecap rendkívül szórakoztató, kellően friss mozi.

Más fából faragták – Damian Mc Carthy: Oddity / Valami különös

2024. október 11. – írta Kovács Patrik

Ritka kincs az olyasféle horrorspecialista, mint az ír származású Damian Mc Carthy. A rendező második nagyjátékfilmje érzékletesen bizonyítja, hogy valójában nem a csillogó speciális effektusok és a gépies egymásutánban érkező jump scare-ek érlelnek félelmet a néző szívében, hanem a káosszá duzzadó bizonytalanság, a lassan, de ütemesen adagolt miszteriőz légkör és az apró, de imádnivalóan eredeti ötletek.

Édes mostohák – Colm Bairéad: An Cailín Ciúin / The Quiet Girl / A csendes lány

2023. március 10. – írta Kovács Patrik

Megszületett az első ír nyelvű film, ami eljutott az Oscar-jelölésig. Ez persze önmagában csak az ír nemzeti kultúra szempontjából volna fontos. Az viszont, hogy A csendes lány történetesen egy kisebb remekmű, a mezei cinefileknek is jó hír, ennyire kifinomult hatáseszközökkel dolgozó szerzői filmet ugyanis egyre ritkábban láthatunk moziban.

Legkedvesebb ellenségem – Martin McDonagh: The Banshees of Inisherin / A sziget szellemei

2022. december 20. – írta Váró Kata Anna

A sziget szellemei az emberi létezést, a művészlétet és a konfliktusokat a lényegüknél megfogó alkotás, amely a témához mérten letisztult, mégis minden képkockájában festői.

Nyomokban Disney-t tartalmaz – Tomm Moore, Ross Stewart: Wolfwalkers

2020. december 24. – írta Galaczi Zsófia

A Wolfwalkers a kétszeres Oscar-jelölt Tomm Moore (két önálló egészestés filmből ez egész jó arány) kelta triptichonájának záróakkordja és egyúttal második rendezése azzal a Ross Stewarttal, akivel lényegében együtt nőttek fel, és aki képzőművészként már több Moore és más rendezte animációs produkcióban is bizonyította tehetségét. A részben már a karantén alatt készült filmet – Moore korábbi alkotásaihoz hasonlóan – a Torontói Filmfesztiválon mutatták be először (szeptember 12-én), majd az ősz folyamán néhány nemzetközi filmszínház is műsorára tűzte, végül december 11-én jobb híján online tették elérhetővé a nagyközönség számára az Apple TV+-on keresztül.

Sir Oscar-díj – Daniel Day-Lewis portréja

2018. március 19. – írta Németh Szabolcs Előd

A „világ legjobb színésze”, a „férfi Meryl Streep” – ilyen és ehhez hasonló módon szoktak rá hivatkozni. Daniel Day-Lewis színművészi karrierje – állítása szerint – véget ért, ám ha mégis újra bekopogna a film világába, biztosan jó ajtó előtt fog állni. A kérdés leginkább az, hogy lesz-e, aki pótolja ezt a fajta elszántságot, ilyen minőségi teljesítmény-fedezettel?