Igazából szeretem avagy érzelmes időutazás – Richard Curtis: About Time / Időről időre

2013. szeptember 30. – írta Székely Bíborka

Megjelent Richard Curtis legutolsó filmje, mellyel a rendező (állítása szerint) lezárja majd az életművét. Véget ér hát az érzelmes utazás London hangulatos utcácskáin, ahol a téglaburkolatú könyvesboltok előtt megleshettünk egy-két csetlő-botló középosztálybeli Hugh Grant-karaktert első randiján; és a minden idők legszentimentálisabb karácsonyi filmje, az Igazából szerelem sem kell attól tartson, hogy lekerül a tévéműsorról. A nagy mű elkészült, és utószavának egy nosztalgikus, finom humorú történetet kaptunk családi és emberi értékekről, valamint a „rendkívüli hétköznapi élet” szépségeiről.

Időbűnök – Rian Johnson: Looper – A jövő gyilkosa

2012. október 2. – írta Kovács Patrik

Fontos állomásához érkezett Rian Johnson direktor műfajközi kalandozása: az időutazós sci-fitől a neo-noirig szinte mindent magába olvasztó Looper – A jövő gyilkosa invenciózus zsánerelegy, mely sokat és erős kézzel markol.

Intergalaktikus improvizáció – Barry Sonnenfeld: Men in Black - Sötét zsaruk 3

2012. május 28. – írta Csiger Ádám

10 évvel a közepes sikerű Men in Black – Sötét zsaruk 2 után itt a harmadik rész az eredeti alkotógárdától. A horribilis büdzséjű Men in Black – Sötét zsaruk 3-at a beszámolók szerint menetközben készülő forgatókönyvvel, sok improvizációval forgatták, ehhez képest viszont meglepő sikerrel adják vissza azt, amiért a sorozatot szeretni lehet.

Végtelen love story – Robert Schwentke: The Time Traveler's Wife / Az időutazó felesége

2009. november 3. – írta Ruprech Dániel

A réten játszó kislányt egy férfihang szólította meg a bokorból. A pokrócát kéri, hogy betakarhassa saját meztelen testét. Henryként mutatkozik be és azt mondja, időutazó. A lányt, Clare-t a jövőből ismeri. Rövidesen eltűnik, de újból és újból visszatér. Amikor Clare 22 évesen megpillantotta Henry-t, a férfi nem tudta, ki ő. A lány a múltjából ismerte, gyerekkora óta legjobb barátja és titkos szerelme.

Nyomában az eltűnt idő – Nacho Vigalondo: Los cronocrímenes / Timecrimes / Időbűnök

2008. december 11. – írta Ferenczi Szilárd

Meglepődve vettem tudomásul, hogy az internetes hozzászólások, fórumok és filmes honlapok a Los cronocrímenest thrillernek, sőt horrornak becézik. Mi sem áll távolabb a valóságtól. Azzal viszont mindenki egyetért, hogy sci-fi és dráma, sőt az akció jelzővel is próbálkoztak páran.

21. századi börleszk az időutazásról – Rolf de Heer: Dr. Plonk

2008. szeptember 8. – írta Blos-Jáni Melinda

A 21. századi némafilmek egyre divatosabbak, és egyértelműen arra figyelmeztetnek, hogy a némafilmkorszak a mozi kulturális öröksége. A korai korszak formanyelvét, emblematikus alkotásait imitáló vagy újrahasznosító szándékok azonban igencsak változatosak. A legutóbbi vállalkozás címe és főhőse Dr. Plonk, célja pedig a nevettetés.

Vladimir esete az idősíkokkal – Cristobal Valderrama: Malta con huevo / Scrambled Beer

2008. június 1. – írta Csoma Emőke

Cristobal Valderrama elsőfilmje unalmas, sablonokkal telezsúfolt, „előre tudok menni az időben, ezért ígérem, hogy jobb fiú leszek, és megváltozom”-szerű vígjátéknak indult, de gusztustalan, kaszabolós, vérspriccolós horrorparódiaként végződött. Így mutatkoztak be a chileiek az idei TIFF-en.

Amélie csodálatos alteregója – Michel Gondry: La science des rêves / Az álom tudománya

2007. június 15. – írta Dávid Ádám

Álmaimban sem merek gondolni rá, mi sülne ki abból, ha Amélie és Stéphane álmodozásaik közepette összefutnának Párizs álmodozásra kitűnően alkalmas utcáin. Talán felpattanának egy szakadt plüsslovacskára, és üldözőbe vennék a fotóautomaták fantomját...

Péntek esti csajozáshoz – Gary Winick: 13 Going On 30 / Hirtelen 30

2004. szeptember 15. – írta Libor Anita

A szünidőre való tekintettel a mozikat minden nyáron elárasztják a vakációzó kamaszokat megcélzó filmek. A hasonszőrű főhősök ismerős és kacagtató helyzeteit feldolgozó sztorikat imádják a csemeték, és a felnőttek sem szeretik, ha a nagy melegben valami súlyos mondanivaló fekszi meg a gyomrukat, úgyhogy Gary Winick habkönnyű vígjátékának a sikere elvileg garantált.

Kate és fél pont nézhetőségből (100-as skálán) – James Mangold: Kate & Leopold / Kate és Leopold

2003. december 15. – írta Bán Attila

Az alkalomhoz illően kezdjük közhellyel: korunkból kiveszett a romantika, az igaz szerelembe vetett hit, a legszentebb érzelem lángolása és az amerikai rendszámú fehér lóval vágtázó jóképű herceg mítosza. Ez azonban így nem igaz, hisz bedőltünk a filmagrármérnökök összeesküvésének, és ezt paradox módon e film mutatja: ha nem lenne igény rá, nem lehetne az ilyen alkotásokat eladni. Ha nem lenne ez antiromantikus kor, nem lenne igény ezekre a filmekre, mert mindig az irreális fogja meg a fizető néptömegeket. Tehát igényt kell kelteni.