Házhoz jön a Doktor – Visszatekintés a Doctor Who 57 évére

2020. május 21. – írta Szabó R. Ádám

Egyszer volt, hol nem volt egy sorozat, ami egyszerűen nem akart véget érni. Sem a készítői, sem a rajongói nem akarták igazán elengedni, így aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de töretlen népszerűségnek örvendve uralta a (főleg brit, de nemcsak) tévék képernyőit. Na de miről, illetve főleg kiről is lehet szó?

Azok a régi, szép idők – Nicolas Bedos: La belle époque / Boldog idők

2019. december 25. – írta Incze Kata

Mennyire tudnánk megoldani a problémáinkat, ha a múltból tekintenénk a jelenre? Van-e gyakorlati haszna mesterségesen rekreálni múltbéli élethelyzeteket? Hol a határ valóság és káprázat között? Nicolas Bedos második filmje ilyen sokat vitatott kérdésekre keresi választ. Kiábrándult hőseit egy Westworld-szerű időutazásnak veti alá, ezt keveri Charlie Kaufman filmjeinek formai jegyeivel, rátesz némi francia sikket, fanyar humort, és voilá, a néző két órán keresztül egy percig sem unatkozik.

A léleklátó sugár – Fantasztikum a magyar némafilmben I. - A fehér

2019. szeptember 21. – írta Balogh Gyöngyi

A magyar filmtörténet egy kevéssé ismert metszetét mutatjuk be két részben: a mai szemmel is meglepően gazdag némafilmes termés fantasztikus oldalait. Az első részben a „fehér” zsánerekről (high fantasy, sci-fi és társai) lesz szó, a sötétebb műfajok a jövő hétvégén következnek.

Elfelejt szórakoztatni – Justin Kurzel: Assassin’s Creed

2016. december 28. – írta Soós Tamás

A film, amit még Marion Cotillard és Michael Fassbender sem tud megmenteni.

Jó munkához idő kell – Madarász Isti: Hurok

2016. április 15. – írta Pernecker Dávid

Időhurkos thriller. Ilyenünk is van már végre. Mondjuk a Hurok pont nem műfaji elsőségétől lesz tűrhető magyar film.

Befejezett jövő? – Időutazás filmen

2015. október 29. – írta Ritter György

Amióta Einstein kimondta, hogy az időutazás kvázi lehetséges, az emberiség eme ősi vágya kiszabadult a bájitalok, a megfoghatatlan álmok béklyójából és átköltözött a tudományos fikció fenséges világába. A filmen ábrázolt időutazás és a filmi elbeszélés jellegzetessége látszólag adja magát a diegetikus összefonódásra. Ennek sikeressége, vagy sikertelensége főleg azon áll, hogy egy alkotó mennyire képes megbirkózni az időben való cikázás nemcsak zavart, de félelmet is ébresztő lehetőségeivel.

Vissza a genezishez – Alan Taylor: Terminator: Genisys

2015. július 2. – írta Csiger Ádám

Az ötödik Terminátor a franchise két nagy sikerfilmje, az első és a második rész szellemiségét hivatott megidézni, de végül csak az újrahasznosításra futotta.

A tűrőképesség határa – Doug Liman: Edge of Tomorrow / A holnap határa

2014. május 29. – írta Verpeléti András

Már a legelső traileren is érezhető volt, hogy Doug Liman a Mr. & Mrs. Smith és a Hipervándor után nagyon oda akarja tenni magát az új filmjére. A szebb napokat látott direktor mindenképpen biztosra akart menni, ezért olyan anyaghoz nyúlt, amiben minden – de tényleg minden – benne van, ami egy jó mozihoz kell. És egy időutazós, idegen-inváziós, robotruhában harcolós akciófilm csak jó lehet, nem? Az idei év első fele kis túlzással arról szólt, hogy rendre csalódva távoztunk az év sci-fijének kikiáltott filmekről, A holnap határát látva pedig már abban is elkezdhetünk kételkedni, hogy lesz-e még az idén egyáltalán jó tudományos-fantasztikus mozi.

Szex az X-szel – Bryan Singer: X-Men: Days of Future Past / X-Men: Az eljövendő múlt napjai

2014. május 23. – írta Veres Szilárd

A téren és időn átívelő mutáns csapategyesítő az egyik legszórakoztatóbb nyári móka, egyben az eddigi legjobb X-Men-film, így kijelenthető, hogy a franchise él és virul!

Igazából szeretem avagy érzelmes időutazás – Richard Curtis: About Time / Időről időre

2013. szeptember 30. – írta Székely Bíborka

Megjelent Richard Curtis legutolsó filmje, mellyel a rendező (állítása szerint) lezárja majd az életművét. Véget ér hát az érzelmes utazás London hangulatos utcácskáin, ahol a téglaburkolatú könyvesboltok előtt megleshettünk egy-két csetlő-botló középosztálybeli Hugh Grant-karaktert első randiján; és a minden idők legszentimentálisabb karácsonyi filmje, az Igazából szerelem sem kell attól tartson, hogy lekerül a tévéműsorról. A nagy mű elkészült, és utószavának egy nosztalgikus, finom humorú történetet kaptunk családi és emberi értékekről, valamint a „rendkívüli hétköznapi élet” szépségeiről.