A birodalom bukása – A Universal stúdió története II.

2011. március 16. – írta Csiger Ádám

Noha a Drakula és a Frankenstein nyomán készült horrorszériája ideiglenesen távol tartotta a csődtől a Universalt, az alapító Carl Laemmle 1936-ban elvesztette stúdiója irányítását. A sűrűn cserélődő tulajdonosok és igazgatók a továbbiakban maradtak a kaptafánál, és eleinte biztonságosabb presztízsfilmeket, majd azok sikertelensége után tucatgyártott B-filmeket készítettek. E kockázatkerülő üzletpolitika ráadásul egybeesett a klasszikus hollywoodi film kifáradásával és válságával.

Drakula háza – A Universal stúdió története I.

2011. március 14. – írta Csiger Ádám

A Universal a második legrégibb aktív hollywoodi filmstúdióként egyidős az amerikai filmiparral, 99 éves történetén keresztül a mozgókép evolúciója is végigkövethető. Pedig az alapító, Carl Laemmle kicsiben kezdte: a Universal a „Kicsik” egyike volt, és mivel nem tudott versenyezni az „Nagyok” szuperprodukcióival, egy ellentmondásos rétegműfajhoz, a horrorhoz nyúlt, leginkább emblematikus filmjei így a Drakula és a Frankenstein nyomán indult horrorciklus opuszai.

Vágott-kép – Gondolatok a rendezői változatokról 1.

2011. február 25. – írta Ritter György

A filmgyűjtemények dolgozói restaurálások és kutatói munkák közben mindig egészítettek ki töredékes filmalkotásokat. Abel Gance és Fritz Lang munkái is átmentek ilyen restauráláson. Mégis az 1990-es évek fordulóján megjelent Michael Cimino A mennyország kapuja (Heaven’s Gate, 1980) című filmje és Ridley Scott Szárnyas fejvadásza (Blade Runner, 1982) apropóján a rendezői változat fogalma. Ez többszörös változásokkal ugyan, de manapság az alternatív forgalmazás egyik sajátosságává nőtte ki magát.

Glamúrból fantomlétbe – Az MGM stúdió története III.

2011. január 31. – írta Soós Tamás

Habár az amerikai álmok melegágyának és sikersztorijának számító MGM az 50-es években látszólag második aranykorát érte, az évtized második felétől lassú, de biztos hanyatlásba kezdett. Neve az Oscar-díjak helyett a gazdasági rovatok főszereplője lett, ám a szomorú leépülés mögött továbbra is változatos MGM-portré rejlik.

Aranykor a szivárvány alatt – Az MGM stúdió története II.

2011. január 28. – írta Soós Tamás

A 30-as évek elején megkezdődött hatalmi és személyi változások 10 év alatt a stúdió profilját is megváltoztatták: a 30-as évek végén a sztárgárda, a 40-es végére pedig a produceri szekció is lecserélődött. Azonban a változások és a válság ellenére az MGM Hollywood első számú stúdiójának számított.

Egy birodalom születése – Az MGM stúdió története I.

2011. január 26. – írta Soós Tamás

A nagy stúdiók Tiffanyjának kikiáltott MGM története, berendezkedése, újításai és profilja Hollywood aranykorának sorsfordulóit és „művészetfilozófiáját” tükrözi. Az eszképista szórakoztatással és a sztárok hadával egyenértékű MGM neve egyet jelentett ezzel a korszakkal, azonban sajátos önmitológiája és nosztalgikus-konzervatív értékrendszere mégis összetettebb képet és sajátos pozíciót biztosít a stúdiónak, mintsem hogy pusztán kor felnagyított szimptómája legyen.

Cirkuszolás – Cecil B. DeMille: The Greatest Show on Earth / A földkerekség legnagyobb show-ja, 1952

2011. január 21. – írta Ritter György

Mindegyik Oscar-átadó nevezetes valamiért, de az 1953. március 19-én rendezett 25. gála több okból is az. Egyrészt azért, mert ez volt az első olyan show, amelyet az akkori új csoda, a televízió is közvetített. Addig csak a hollywoodi kiváltságosok szűk köre izgulhatta át az eredményhirdetés feszültségét, ám az most minden televíziós háztartásban elérhetővé vált. Másrészt azért, mert az erős mezőny ellenére az akkori „sztárcsináló giccsrendező”, Cecil B. DeMille utolsó előtti, meglehetősen gyengécske filmjére kapta meg az addig elmaradt alibi-Oscart.

Terminátor vagy angyalszív? – A magyar filmszakma kormánybiztosa lett Andrew G. Vajna

2011. január 17. – írta Papp Attila Zsolt

Friss, még szinte ropogós a hír, hogy mostantól kormánybiztosa van a magyar filmszakmának – pontosabban a magyar filmszakma megújulásának. Aki az elmúlt hónapokban, években többé-kevésbé figyelemmel kísérte Magyarország mozgóképes nyilvánosságát, illetve az említett időszako(ka)t nem a közélettől elzárva, egy dobozban töltötte, azt aligha lephette meg az állást betöltő személy neve.

Ponyvaregények és realizmus – Don Siegel-portré 1.

2010. december 17. – írta Kriston László

A San Sebastián-i Filmfesztivál idei retrospektívjének alanyát, Don Siegelt sokan Clint Eastwood star vehicle-jeinek bérmunkás rendezőjeként könyvelték el. Öt közös munkájukon túlmenően mégis sokkal több ő, mint a 70-es évek erőszakfilmjeinek gyárosa. Valós idejű történések pergő prezentálásában volt a legerősebb. Hősei mind egy-két nap alatt sodródnak a végkifejlet felé.

Hollywoodi filmdíj Kardos Sándornak

2010. december 7. – írta a szerk.

Kardos Sándor alkotása, az Átváltozás interaktív DVD-változata nyerte a Hollywood Reel Independent Film Festival (HRIFF) rövidfilm kategóriájának fődíját – közölte a mű elkészítésében közreműködő Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) hétfőn az MTI-vel.