Hollywoodtól Saigonig – A vietnami háború az amerikai filmben III.

2010. március 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Minden korszaknak megvan a maga politikája, minden politikának a maga háborúja – és minden háborúnak a maga filmes világa. Sorozatunk utolsó részében Oliver Stone trilógiájáról, Kubrick alapművéről, és ennek a mára nosztalgikussá vált filmes világnak a lassú kikopásáról lesz szó.

Welcome to the Jungle – A vietnami háború az amerikai filmben II.

2010. március 19. – írta Jakab-Benke Nándor

Ahogy az összefoglalónk előző részéből kiderült, nem sokkal a háború után már megjelenik a veterán-tematika az amerikai filmben. A vietnamos filmek évtizede azonban a nyolcvanas évek: ahogyan anno a katonák, most a filmkészítők is ellátogatnak a dzsungelbe, ahol az ellenség mellett szélsőséges időjárás, szúnyogok és költségvetési problémák is rejtőznek.

Vietkongok és veteránok – A vietnami háború az amerikai filmben I.

2010. március 17. – írta Jakab-Benke Nándor

Amerika mindegyik háborúja rányomta bélyegét az utána következő korszak filmgyártására. Noha az elsöprő győztes morálban és számokban egyaránt a második világháború és filmjei, a második indokínai háború (azaz annak amerikai katonai beavatkozása) fontos esztétikai, szemléleti és hangnembéli váltást hozott a műfajban.

„Nem hittem, hogy megélem a kommunizmus összeomlását” – Interjú Andrzej Wajdával

2009. december 1. – írta Kriston László

Kevés játékfilmrendező van a világon, aki aktív maradt nyolcvanon túl is. A rangidős Manoel de Oliveira (100), Eric Rohmer (89), Jancsó Miklós (88), Alain Resnais (87), Sidney Lumet (85), James Ivory (81) és Jacques Rivette (81) mellett a 83 esztendős Wajda semmi jelét nem mutatja fáradtságnak. A világéletében erős lengyel én- és öntudattal nyilatkozó rendező lezárta háborús filmjei sorát és posztmodern kifejezési formákat keres.

Zöldfülű a pokolban – Oliver Stone: Platoon / A szakasz, 1986

2009. november 20. – írta Jankovics Márton

Oliver Stone régóta dédelgetett filmtervét váltotta valóra A szakasszal, mely négy díjat zsebelt be az 59. Oscar-gálán (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járót). A vörös szőnyegig azonban hosszú és rögös út vezetett: először túl kellett élni a vietnami háborút, majd a számtalan produceri visszautasítást – és végül a 2 hónapos forgatást a dzsungelben.

A keresztgyűjtők – René Clement: Jeux interdits / Tiltott játékok, 1952

2009. november 6. – írta Ritter György

A második világháború utáni filmművészet legnagyobb hatású korszaka az olasz neorealizmus volt. Mai napig vita övezi azt, hogy melyek is az igazi „neorealista” alkotások, tény viszont, hogy de Sica, Visconti és Rossellini stílusa Európa összes nemzeti filmtörténetében hasonló hullámot indított el. Ennek ellenére a francia neorealizmus időszaka – kis túlzással – csupán egyetlen filmben testesült meg: René Clément Tiltott játékok című drámájában.

Nemzetközi ping-pong – Armando Iannucci: In The Loop / Egy kis gubanc

2009. szeptember 14. – írta Ruprech Dániel

Hogy pontosan mit is jelent az „előreláthatatlan” szó a háború fogalmának vonatkozásában? Ki tudja? Sem az Egyesült Államok elnöke, sem Anglia miniszterelnöke, sem a külügyesek, diplomaták, sem a sajtó. Talán még Simon Foster, a nemzetközi fejlesztésekért felelős brit miniszter sem igazán tudta, mikor kiejtette a száján egy félresikerült interjú során.

Duplavé vagy semmi – Oliver Stone: W.

2009. április 23. – írta Jakab-Benke Nándor

Hálátlan dolog Oliver Stone Bush-filmjéről kritikát írni. Mert miközben mindenkinek ajánlani szeretném, nem egy igazán jó film. Drámának nem elég megrázó, politikai thrillernek nem elég izgalmas, életrajznak pedig túl kontextus-terhelt. De a 21. század eddig egyik legellentmondásosabb figurájáról szóló filmet mégis mindenkinek látnia kell.

Sátántangó – Ari Folman: Waltz With Bashir / Libanoni keringő

2009. január 14. – írta Ritter György

Népirtások jutottak a huszadik század végére is. S míg közelünkben inkább a szomszédos balkániak tisztogattak, a szentföldön a zsidó–palesztin konfliktus már a bibliai Sámson története óta húzódik. Ari Folman, többszörösen díjnyertes Libanoni keringő című animációs-emlékfilmjében ezen ellentét egynem is olyan régi fejezetét, az 1982-es első libanoni háborút vette górcső alá.

Dávid legyőzi Góliát? – Paul Haggis: In the Valley of Elah / Elah völgyében

2008. április 4. – írta Székely Csaba

Ha a „Haggis” szó hallatán néhány évvel ezelőtt legfeljebb a skót báránypástétom jutott eszünkbe, ma már egyre biztosabb, hogy Paul Haggis neve fog beugrani. Legújabb filmje azonban a közönségsiker ellenére sem részesült a korábbiakhoz mérhető díjesőben. Pedig a jó recept minden hozzávalója megvan benne, egyet leszámítva: a jó forgatókönyvet.