Még gombócból is kevés – Eli Roth: Ice Cream Man / A jégrémes

2026. augusztus 10. – írta Siklódi Lehel

A jégrémes azzal kecsegteti a nézőt, hogy gombócaival majd jól elrontja a hasukat, holott még csak egy kis émelygésre se futja.

„Azt a tévképzetet szeretném lebontani, hogy van a Jó meg a Rossz” – Interjú Pálfi Györggyel a Tyúkról

2026. június 18. – írta Gyöngyösi Lilla

Görögországban készítette el Tyúk című filmjét Pálfi György. A film a címszereplő állat nézőpontját követve mesél annak küzdelmeiről, amit könnyen az alkotó megpróbáltatásaival is megfeleltethetünk. A rendezővel beszélgettünk.

Ebben a világban lehetetlen álmodni – Alberto Vázquez: Decorado

2026. április 21. – írta Buzsik Turner Kriszti

Mindenki a saját filmjének főszereplője kíván lenni, de meg tudnánk-e birkózni a felismeréssel, hogy ez valóban így van?

Egy végrehajtó kánikulai délutánja – Fazekas Máté: Kilakoltatás

2022. április 13. – írta Hegyi Damján

Egy forró nyári napon egy bírósági végrehajtó egy 13. kerületi kertes házból készül kipaterolni egy egyedül élő öregasszonyt.

Ezt láttuk a 20. TIFF-en – #dogpoopgirl; Fils de plouc / Mother Schmuckers; Viaje al cuarto de una madre / Journey to a Mother’s Room

2021. július 29. – írta Jakab-Benke Nándor, Farkas Boglárka Angéla, Marton Orsolya

Aki nem először tiffezik együtt velünk, annak talán feltűnt, hogy idén visszafogtunk egy kicsit az „ezt láttuk”-cikkekből a hosszabb kritikák javára. Nos, azért vannak idén is filmek, amelyekről nem kell eposzokat írni, de elmenni se lehet mellettük szó nélkül. Íme.

Bogaras csehek – Jan Švankmajer: Hmyz / Insect

2018. február 21. – írta Nagy Boglárka

Jan Švankmajer cseh rendező 5-8 évente lepi meg a közönségét egy-egy új animált szürrealista nagyjátékfilmmel. A Hmyz (Bogár) az utolsó a sorban, és annak a fesztiválnak tartotta fenn a világpremier jogát, ami műsorra tűzte az összes filmjét: a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválnak.

Öldöklő angyal a kanálisban – Álex de la Iglesia: El bar

2017. október 18. – írta Papp Attila Zsolt

Álex de la Iglesia témái és történetei változtak az idők során, de az általa használt filmes eszközkészlet kevéssé. A túlélőfilmek exploitationjétől Buñuelig – így lehet röviden összegezni az El bar sztoriját és képi világát.

Az önazonosság fiktív voltáról – Portré David Lynchről

2017. május 23. – írta Virginás Andrea

A kortárs amerikai film egyik olyan alkotójáról lesz szó a továbbiakban, aki elegánsan beleőszült látomásaiba, amelyek viszont mit sem veszítettek intenzitásukból és erejükből az alkotói pálya bő ötven éve alatt. A látomás szó, minden ezoterikus és anyagfeletti asszociációjával egyetemben, akárhányadik racionális újranézés kapcsán felmerül David Lynch alkotásai esetén: sem a történetek, sem a karakterek, sőt a használt művészi konvenciórendszerek sem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy megkössék és keretbe kényszerítsék a látottakat.

Férfi=állat – Anders Thomas Jensen: Mænd & høn / Férfiak és csirkék

2016. február 15. – írta Dobi Ferenc

A dán fekete humor fenegyereke olyan magasra tette a lécet a korábbi alkotásaival, hogy már nem is volt kedve megugrani azt. Helyette készített egy szórakoztató, de nem túl magasröptű komédiát egy csapat torzszülöttről, akik ugyanolyan hátrányos helyzetből indulnak, mint egy hatmilliós ország filmművészete.

Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

2015. december 21. – írta Ritter György

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.