A képernyő jótékony homálya – Tűnődések Marshall McLuhan médiaelméletéről, negyven év távlatából

2005. március 15. – írta Mihály István

Volt egy, a posztmodernt közvetlenül megelőző (vagy annak kezdetével egybeeső?), utópiákban gazdag rövid korszaka a 20. századnak, amelyre még mostanság is jóleső nosztalgiával avagy kvázi-szent áhítattal illik emlékezni: az ún. Hatvanas Évekről van szó. Nagy nekibuzdulások, hitek, evilági eszkatológiák, racionális és irracionális társadalmi és egyéni megváltástanok versengtek az önmagát a két világégés után ismét nagyszerűnek, lehetőségeit szinte korlátlannak képzelő nagybötűs Emberke kegyeiért, keleten és nyugaton, diktatúrában és polgári demokráciákban egyaránt.

A filmes magazinok margójára – Félúton a híradó és a magazin között

2005. március 15. – írta Libor Anita

Minden televíziós csatornának vannak deklarált és burkolt feladatai – legyen szó akár kereskedelmiről, akár közszolgálatiról. Elvileg van egy tájékoztatási minimum, ami minden nézőnek jár. A gyakorlatban azonban a kulturális (mozgókép)magazin kívül esik ezen a minimumon.

A terror háza – Televíziók a horrorfilmekben

2005. március 15. – írta Nagy V. Gergő

Ha a kaszniból elkezd kimászni valami, akkor a tévével valami gond van – de az is lehet, hogy a televízió médiumával is.

Mit testbeszélnek a médianagymenők? – Televíziós személyiségek a képernyőn

2005. március 15. – írta Orbán Sipos Katalin

A képernyő kisistenei olykor észrevétlenül is irányítani próbálnak bennünket egyrészt szavaikkal, másrészt nem verbális úton. Ez utóbbi veszélyesebb, mert ismernünk kell a testbeszéd jeleit ahhoz, hogy felismerjük médiakedvenceink hátsó szándékait.

A tévé és én

2005. március 15. – írta Buzogány Klára, Zágoni Balázs, Margitházi Beja, Visky András, Pethő Ágnes, Gelencsér Gábor, Péterffy András, Florin Mihăilescu

Arra gondoltunk, ha már megszülethet ez a jubileumi lapszám, gyűljünk össze legalább itt, a lap hasábjain, szerkesztőbizottsági tagok és szerkesztők, akik egyébként egymástól 500-1000 kilométerre élünk és dolgozunk. Mindenkitől azt kértük, hogy írjon néhány sort a fenti cím alá: A tévé és én. A felhívásra a legváltozatosabb eredmények születtek. Íme, hogy látja a tévé és önmaga viszonyát egy filmrendező, egy operatőr, egy filmesztéta, egy filmelméletíró, valamint egy író-dramaturg. A sor végén pedig mi, a lap szerkesztői.